Magyar légvédelmi rakétások Litvániában

Ennek köszönhetően a litván fél meghívására négy magyar légvédelmi szakember vehetett részt megfigyelőként és szakértőként 2015. augusztus 17 – 21. között Litvániában a Litván Légierő alárendeltségébe tartozó Légvédelmi Rakétazászlóalj évente megrendezett AMBER ARROW 15/1 fedőnevü hazai STINGER légvédelmi éleslövészetén. A kiutazó csoport parancsnoka Atkári Győző alezredes volt a MH Összhaderőnemi Parancsnokságról. Alakulatunktól a kiutazó csoport tagjai Nagy Sándor százados, ezred hadmüveleti főnök helyettes, Tóth Barnabás százados, MISTRAL légvédelmi rakétaüteg ütegparancsnok és Pálfalvi Gábor zászlós, MISTRAL légvédelmi rakétaüteg vezénylő zászlós voltak.

A végrehajtó Légvédelmi Rakétazászlóalj a litván haderő egyetlen légvédelmi szervezete. Kettő ütege a svéd gyártású, lézervezérlésü RBS-70 fegyverrendszerrel van felszerelve, amelyek müködését GIRAFFE Mk IV lokátorokkal támogatják. A zászlóalj harmadik ütege az amerikai STINGER önrávezető (’fire and forget’) légvédelmi rakétarendszert alkalmazza, amelyet SENTINEL lokátorokkal támogatnak. Az idei lövészet különlegesnek számított, ugyanis a STINGER alegységek a litván haderő történetében először indítottak éjszaka légvédelmi rakétákat. A tüzcsoportok feladataikat a Balti-tengeren, a Litván Haditengerészet Juodkrante közelében őrjáratozó N42 JOTVINGIS hadihajójának fedélzetéről hajtották végre.

Az éleslövészet előtt a magyar megfigyelők szakterületeiknek megfelelő előadásokat tartottak a litván kontingens vezetőségének és a szintén megfigyelőként résztvevő lett delegációnak. A prezentációk célja a NATO harcászati ellenőrzési programja alapján tervezett légvédelmi éleslövészetek általános ismertetése, illetve az értékeléssel kapcsolatos főbb pontok bemutatása volt. Megállapítást nyert, hogy a litván légvédelmi alegységek kommunikációs hiányosságaik miatt jelenleg nem képesek csatlakozni a NATO integrált légvédelmi rendszeréhez, azonban eljárásaikat igyekeznek minél jobban közelíteni a NATO szabványokhoz, amihez jelentős segítséget nyújtott eddig és nyújthat a jövőben is a magyar légvédelmi rakéta fegyvernem, amely már nagy gyakorlattal, illetve tapasztalattal rendelkezik a területen.

„A magyar katonák kimagasló tudásról tettek tanúbizonyságot a légvédelmi képességek és éleslövészetek NATO harcászati ellenőrzése (TACEVAL és TACFIRE) terén. Igazán öröm volt számunkra hogy szakértők ilyen professzionális csoportjával dolgozhattunk együtt. Biztos vagyok benne, hogy az a tudás és tapasztalat, amelyet a gyakorlat során megosztottak velünk, segíteni fogja légvédelmi képességeink fejlesztését.” – mondta Vitalijus Sadrejevas őrnagy, a litván Légvédelmi Rakétazászlóalj parancsnoka.

Az éleslövészet során harctéri körülmények imitálására nem került sor. Az egyes lőfeladatok végrehajtásához meghatározott egyetlen célanyagon kívül más ellenséges tevékenységet alájátszó erő vagy eszköz nem került alkalmazásra. Kötelék szintü légvédelmi alkalmazás szintén nem történt, a harc- és tüzvezetés az egyetlen végrehajtó indítóállvány kezelőszemélyzetének irányítására és a biztonsági rendszabályok betartatására koncentrálódott. Ez a lövészet a kezelőállomány szakfelkészítésének egyik közbenső lépcsőjének számított csupán, ami magyar szemmel nézve kis irigységre adhat okot.

2015. augusztus 19-én délután, majd később éjszaka összesen négy lőfeladat került végrehajtásra. Minden esetben egy cél volt a légtérben, a hajó fedélzetén előre telepített egyetlen dupla csöves indítóállványra pedig egy rakéta került feltöltésre. Délután kettő lőfeladatra egy-egy RT-400 típusú, litván gyártású nem irányított rakéta célanyagot indítottak ugyanannak a hajónak a fedélzetéről, ezek megsemmisítése probléma nélkül megtörtént. A 200 m/s sebességgel távolodó célrakétával ellenséges vadászrepülőt imitáltak.

Az éjszaka folyamán újabb kettő lőfeladatra egy-egy irányított pilóta nélküli célrepülőgépet indítottak a hajó mögötti partszakaszról. Az 50 m/s sebességgel repülő célanyaggal ellenséges helikoptert imitáltak. Az első éjszakai lőfeladatot ismételni kellett, mert a rakéta nem volt képes stabilan befogni a célt, ezért a tartalék rakétát kellett feltölteni, amely a célt végül közvetlen találattal semmisítette meg. A második éjszakai lőfeladat során a rakétaindítás sikeresen megtörtént, azonban a rakéta önrávezetése nem a célra történt meg, hanem néhány méterrel az alá, valószínüleg a célra szerelt intenzív hőforrásról folyamatosan lehulló kisebb-nagyobb erősen izzó törmelékdarabokra, így a cél visszatérhetett a felszállóhelyre.

A tüzalegységek munkájukat mindvégig professzionálisan végezték, ami valószínüleg annak is köszönhető, hogy a kezelőszemélyzetek felkészítése nem csak hazai bázisukon történt, hanem igénybe vették Hollandiában az ottani hadsereg STINGER DOME szimulátorát is. A müveletek tervezése, előkészítése és vezetése a valós biztosítás megszervezésére korlátozódott. Szakasz/üteg szintü vezetési rendszer kiépítéséhez és müködtetéséhez a magyar fél rendelkezik olyan tapasztalatokkal, amelyek a litván modernizációs folyamatokat elősegíthetik. Ennek érdekében a litván légvédelmi rakétazászlóalj a jövőben is törekedni fog arra, hogy a kialakult kapcsolatok megmaradjanak, és a zászlóalj kiemelt kiképzési rendezvényeire a magyar fél igénye és szándéka szerint ezután is biztosít megfigyelő vagy szakértő pozíciókat.

A litván légvédelmi rakétazászlóalj egyik alaprendeltetésből adódó feladata légvédelmi oltalmazás biztosítása a saját szárazföldi erők számára. A magyar MISTRAL légvédelmi rakétaalegységek hasonló feladatokat látnak el a szövetséges feladatokra kijelölt zászlóalj harccsoportok kötelékében. A két nemzet a felkészítések során tulajdonképpen azonos tapasztalatokat szerzett, és megállapítható, hogy a légvédelmi müveletek vezetésének hatékonyságát mindkét fél hasonló módon igyekszik növelni. Ezen a területen a további konzultáció és a szakmai eredmények megvitatása mindenképpen előnyös mindkét nemzet számára.

Mind a magyar, mind pedig a litván közeli hatótávolságú légvédelmi rakétaalegységek korlátozott lehetőségekkel rendelkeznek az olyan kiképzési rendezvények vonatkozásában, amelyeken nagyobb lehetőség van az együttmüködés és az eljárások javítására. Egymás gyakorlatain való néhány fős részvétel ugyanakkor azzal az előnnyel jár, hogy mindkét fél első kézből kaphat olyan információt, aminek felhasználásával, adaptálásával saját hatékonyságát fokozhatja. A nagyobb hazai légvédelmi gyakorlatokon litván megfigyelők részvétele, szakértő pozíciók a litván félnek történő felajánlása nagyon kedvező módon befolyásolhatja a jövőbeli együttmüködést.

Összességében elmondható, hogy kiválóan felkészült és abszolút motivált légvédelmi katonákat ismerhettünk meg, akik tisztában vannak saját korlátaikkal, de mindent megtesznek, hogy a rájuk bízott fegyverek lehetőségeit maximálisan kihasználják. A teljes magyar és litván légvédelmi rakéta fegyvernem nevében mondhatjuk, hogy mindannyian keressük a lehetőségét a további együttmüködésnek.

A harcászati gyakorlatról készült videó ITT megtekinthető.

Fotók: Atkári Győző alezredes, Nagy Sándor százados, Ovidijus Pilitauskas százados