Kiképző- és karbantartó repülések Jak–52-essel

Azt mondják a hozzáértők: kétségtelenül nem a legmodernebb, ám a vadászrepülő-képzés szempontjából mindenképpen az egyik legjobb kiképző-repülőgép a Jak–52-es. A Magyar Honvédség jelenleg kilenc Jak–52-est tart rendszerben. A gépek 12 évvel ezelőtt, 1994-ben érkeztek Magyarországra, és jelenleg Szolnokon állomásoznak; bár az üzemeltető kiképzőrepülő század a kecskeméti MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis alárendeltségébe tartozik.

A légcsavaros, kétüléses, hangsebesség alatti és katapult nélküli iskolagépekkel egy év alatt összesen 1200 órát repülhetnek, amely ugyan nem sok, ám elegendő a fő feladatok végrehajtására. Ezek közül is kiemelkedik az NFTC (NATO Flying Training in Canada), vagyis a NATO kanadai, repülőgép-vezetői kiképzési programja. A programban évente részt vevő nyolc hallgató ugyanis a Jak–52-eseken hajtja végre a kiképzés első ütemét: tíz hónap alatt fejenként 45 órát töltenek a levegőben, s ekkor sajátítják el az önálló, a kötelék-, és a müszeres repülés alapjait. Ezek az ismeretek már nélkülözhetetlenek további kanadai kiképzésük során.

– A kiképzőrepülő század második legfontosabb feladata a Magyar Honvédségnél hajózó beosztásban lévő, ám kiképzett pilótaként nem a csapatoknál szolgáló állomány úgynevezett karbantartó repüléseinek megszervezése is. Az ilyen repülésekre kötelezettek a leggazdaságosabban a Jak–52-esekkel repülhetik meg a számukra előírt óraszámokat – mondja Édes Imre százados, az alegység megbízott parancsnoka, hozzátéve: a Jak–52-es nemcsak Magyarországon népszerü (katonai) oktató gép. Több kelet-, és nyugat-európai országban, valamint az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában is használják a polgári és a katonai pilóták kiképzésére.

Természetesen egyéb feladatai is vannak a kiképzőrepülő századnak. Gyakran résztvevői a kecskeméti vadászrepülők kiképzésének, ők imitálják a kissebességü légi célokat. Emellett minden évben közremüködnek az MH Légierő Parancsnokság Repülőfelkészítési Osztálya által szervezett pályára irányító repülőtáborok végrehajtásában is. A táborlakók számára az egyik legnagyobb élmény ugyanis az, amikor mintegy fél órát tölthetnek a levegőben a Jak–52-esek első ülésén, a kiképzendő pilóták helyén.

A kiképzőrepülő században egyébként egyedülálló módon együtt szolgálnak a hajózók és a müszakiak is. Édes Imre százados szerint létszámuk ugyanis annyira alacsony, hogy nem lenne értelme külön alegységekre bontani az oktatópilótákat, illetve a karbantartást, kiszolgálást végző müszakiakat.