Életük első ejtőernyős ugrására készülő katonák arca valódi tanulmány – jegyzi meg Híves Gábor százados, az MH 24. Bornemissza Gergely Felderítő-zászlóalj 1. csapatfelderítő századának parancsnoka. Főleg, amikor már a helikopterben ülnek… – teszi hozzá, majd a sátorból kilépve az ég felé fordítja tekintetét. A sápadt arcok helyett csupán a szürke felhőket és a mezőkövesdi repülőtér betonjára hulló esőcseppeket nézheti jó darabig. A mellettünk lévő sátorban a román 171. Felderítő-zászlóalj 25 román katonája szintén az eget kémleli és várja, hogy végre elálljon az eső. Ha az ejtőernyő átázik, összetapadhat, és esetleg nem nyílik ki…
A kétoldalú magyar–román megállapodás szerint az egriek hegyi kiképzésen vesznek részt Romániában, cserébe pedig a románok itt kapják meg a Magyar Honvédségben rendszeresített RS4/4 LA típusú ejtőernyőkkel az alapkiképzést. A vendégek az ejtőernyős földi felkészítést, illetve lőgyakorlatot követően három napon keresztül (szeptember 19–21. között) összesen három alapugrást hajtanak végre, bekötött rendszerrel, 800, illetve 600 méterről. Már amennyiben az időjárás engedi, mert az első nap szintén kiadós esőzéssel indult.
A második napon már egy ugrást teljesítettek a katonák, amikor az időjárás ismét közbeszólt. A kényszerü esőszünet ideje alatt megtudtuk, hogy az említett ernyőtípus körkupolája 73 négyzetméter, előrehaladási sebessége 3–4 méter, süllyedési sebessége pedig 4–5 méter másodpercenként. A 16 kilogrammos ejtőernyővel végrehajtott ugrások célterülete az előírások szerint minimálisan 300 négyzetméter, de a repülőtér melletti mezőn kijelölt rész ennél nagyobb. Oszlani kezdenek a fellegek, mire érkezik a parancs: előkészíteni a következő ugrást. „Good luck!” – kívánnak jó szerencsét a szolnoki Mi–8-as helikopterbe beszálló románoknak az egriek. Egy-egy ugrásnál a helikopter három ütemben „ontja” ki magából az ejtőernyősöket, akik kivétel nélkül sikeresen hajtották végre a feladatot.
