A határ madártávlatból

A Hódmezővásárhelyre települt MH Alföldi Ideiglenes Alkalmi Kötelék (MH AIAK) határ menti feladatai során milyen szerepet kapnak a helikopterek? 

Folyamatos készenlétet látunk el. A helikopterek az MH AIAK mindenkori parancsnokának parancsa alapján hajtják végre a feladatokat. Ezek többnyire felderítő célú repülések, de a helikopter képességeit figyelembe véve alegységek légi úton történő átcsoportosítására is alkalmasak vagyunk.

Milyen alacsonyan lehet egy helikopterrel a határ közelében repülni? 

A feladat, illetve a terep és az időjárás függvényében is változhat a magasság és a repülés sebessége is. Az alsó magassági korlátunk a terep illetve a terepen lévő legmagasabb akadály felett 15 méter. Ezt akkor használjuk ki, ha valamit közelebbről szeretnénk megnézni. A felső magasság pedig a terep átszegdeltsége, növényekkel való borítottsága és az időjárás függvényében akár 200-300 méter is lehet. A repülés sebességét a függéstől, tehát gyakorlatilag a nullától egészen 200 kilométer/óráig  változtatjuk. Természetesen nem mindegy, hogy föld, vagy tengerszint feletti magasságról beszélünk. A föld feletti magasság kézzel foghatóbb, mert gyakorlatilag szó szerint lehet érteni: az adott pont feletti magasságról van szó. A tengerszint feletti magasság jelentősége abban van, hogy a különböző repülőterekről felszállt gépek repülési magasságát mindenki egyformán értse. 

Mekkora veszélyt jelentenek a madarak egy helikopterre? 

A földközeli és alacsony sebességű repülés esetén jelentős károkat okozhatnak. A személyzet a veszélyhelyzetek megelőzésére és kezelésére ki van képezve, ugyanakkor fokozottabb figyelemre van szükség ilyen esetben. Vannak madarak, különösen a nagyobb testűek, amelyek úgy érzik, hogy ők a levegő urai és úgy is viselkednek. A kisebb testű madarak rajokban repülnek, ők hajlamosabbak kitérni az útból. Szélsőséges esetben egy madárral történő ütközés akár a helikopter kényszerleszálláshoz is vezethet. 

Hány főből áll egy helikopter kezelőszemélyzete? Vannak állandó csoportok? 

A helikopter személyzete három főből áll: egy gépszemélyzet parancsnokból - a civil repülésből párhuzamot hozva a kapitányból -, egy másod helikoptervezetőből és egy fedélzeti technikusból. Az állomány jól felkészített és kiképzett, az azonos beosztásban lévők ugyanazokat az eljárásokat és módszereket ismerik és alkalmazzák. Ennek köszönhetően nem szükséges, hogy ezek az emberek állandóan együtt repüljenek. 

Ha jól gondolom, akkor repülés közben mindenkinek megvan a saját feladata. A kezelő személyzet tagjai mennyire egészítik ki egymás munkáját? 

A helikopter személyzete mindig együttműködik, ami elengedhetetlen. Mindenkinek megvan a meghatározott, jól elkülöníthető feladata a fedélzeten. Egyszerűen fogalmazva a kapitány vezeti az eszközt és a repüléssel kapcsolatos kérdésekben ő hozza meg a döntéseket. A másod helikoptervezető alapvetően a navigációval, a különböző rendszerek üzemeltetésével, a rádiókommunikációval foglalkozik és szükség esetén képes a helikopter vezetésére is. A fedélzeti technikus pedig a gép üzemeltetésében játszik kulcsfontosságú szerepet. 

A légi készenléti szolgálatot és a felderítő repüléseket Mi-8 és Mi-17 típusú helikopterekkel látják el. Mennyire bonyolult egy ilyen helikoptert vezetni?

A merevszárnyú és a forgószárnyas légieszközök összehasonlítására egy idős oktatóm példáját mondanám el. Ha egy cérnaszálon lógatunk egy pingpong labdát és ezt egy merevszárnyú repülőgép vezetésének tekintjük, akkor a helikopter vezetése olyan, mintha mindezt fordítva próbálnánk, tehát fölfelé próbáljuk meg egyensúlyozni a labdát. Komolyra fordítva a szót, a helikoptervezetés a kiképzettség, a gyakorlottság kérdése. Minden szakma, amikor elkezdjük megtanulni, nagyon bonyolultnak tűnik. Természetesen ez is egy összetett, nagy odafigyelést igénylő munkakör, de aki már ezt jól tudja, az máshogyan ítéli meg. Véleményem szerint nem igényel „superman” képességeket. 

Az előző kérdésben említett típusoknak két hajtóműve is van. Ez miért fontos? 

A teljesítményt, ami ezeknek a helikoptereknek a levegőbe emeléséhez és ott tartásához szükséges, két hajtómű tudja biztosítani. Repülésbiztonsági megfontolásokból sokkal kisebb az esélye annak, hogy egyszerre minkét hajtómű elromoljon, tehát a helikopter képes a biztonságos repülésre egy működő hajtóművel is, de ezt csak a legközelebbi, alkalmas leszállóhelyig tudja megtenni. 

Hogyan került a helikopterek közelébe? 

Az emberiség ősi vágya a repülés… Nekem már tinédzser korom óta kialakult vágyam volt, hogy repülhessek és ezt meg is valósítottam. Az idősebb Rubik Ernő által tervezett R–26S Góbé kétüléses kiképző vitorlázó repülőgéppel kezdtem meg a repülést. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ezt szeretném hivatásul választani és ennek a repülésnek is a katonai ága érdekelt a leginkább. Természetesen a szakközépiskolát is ennek megfelelően választottam. A repülőtiszti főiskola után pedig első beosztásomat Szentkirályszabadján kezdtem már jó néhány éve. 

A fiatalok, akiket érdekel a katonai repülés forgószárnyas ága, hogyan válhatnak pilótává? 

A tervek szerint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem 2018-tól indít légijármű-vezetői szakirányt, ami jelentősen megkönnyíti majd a pilótaképzésünket, és remélem, hogy sokan csatlakoznak majd a helikopterpilóták „családjához”. Emellett a helikopterek iránt érdeklődő fiataloknak azt tudom még tanácsolni, hogy keressék meg a szolnoki helikopterbázist, ahol a kollégák részletesebb információkat tudnak majd mondani. 

Forrás: honvedelem.hu