Támadás – távirányítással

Összekötők az ég és a szárazföld között

Harcérintkezések során előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor a szárazföldi csapatoknak légierős beavatkozást kell igénybe venniük. A közöttük folytatott kommunikációt, illetve a szükséges légicsapások pontosságát a JTAC (Joint Terminal Attack Controller), azaz az előretolt repülésirányító katonák biztosítják.

Ha az ellenséges erők legküzdéséhez légitámogatásra van szükség, ma már elengedhetetlen fontossággal bírnak a katonai köznyelvben csak JTAC-es katonáknak nevezett szakemberek. Ők azok, akik a szárazföldi csapatok által vázolt képet átadják, a pilóták számára is értelmezhető perspektívába öntik, legyen az helymeghatározás, vagy célpontazonosítás. Munkájuk leglátványosabb eredménye a precíz pontossággal célba juttatott rakéták és bombák becsapódásai, de a munkájuk ennél sokkal összetettebb.

A JTAC-képességet alkotó katonák azok, akik leegyszerűsítik a harcterület jellemzőit, így például egyértelműen meghatározzák, hogy hol tartózkodnak a saját és az ellenséges erők, valamint, hogy utóbbiak közül kik az aktuális célpontok. A légicsapások levezénylésén túl képesek akár tüzérségi erők célravezetésére is, valamint szükség esetén egészségügyi kiürítés szakszerű igénylésére is. Mindez természetesen nemzetközi környezetben, a közös NATO-sztenderdeknek megfelelően, az angol nyelv igen magas ismerete mellett történik. Mindez úgy, hogy gyakorlatilag minden, a szövetségesek eszközparkjában megtalálható haditechnikai eszközről fejből kell tudniuk a legfontosabb paramétereket, hiszen egyidejűleg akár több légijármű és tüzérségi eszköz munkáját is irányítaniuk kell.

Forrás: https://honvedelem.hu/