Kivonják a hadrendből az L–39-es Albatroszokat

Az L–39-es század volt és jelenlegi parancsnokai, a repülőgép-vezető állomány, illetve a müszaki üzembentartó alegység katonái kaptak meghívást Kecskemétre, az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázisra. November 25-én ugyanis itt rendezték meg az Albatrosz kiképző repülőgépek búcsúrepülését. Az eseményen részt vett dr. szekeres Imre honvédelmi miniszter és Tömböl László mérnök vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke is.

A kecskeméti repülőtérre érkező honvédelmi minisztert katonai tiszteletadással fogadta a felsorakozott díszszázad, majd kezdetét vette a búcsúrepülés dinamikus bemutatója. A Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis állományából egy AN–26-os szállító repülőgép, három Albatrosz, illetve két-két MiG–29-es és Gripen emelkedett a magasba. Őket a cseh légierő L–159-es típusú, ALCA gépe követte.

A bemutató az L–159-es látványos légi show-jával kezdődött, majd az úgynevezett díszelgő kötelék szállt el a meghívott vendégek feje felett. Az első Albatroszt az AN–26-os, a másodikat két MiG–29-es, a harmadikat pedig két Gripen követte. A dinamikus bemutatót pedig az Albatroszok és az ALCA négyes köteléke zárta.

Az utolsó felszállását teljesítő három Albatrosz a földet érés után a vendégekkel zsúfolt hangár elé gurult. Az „1994-2009” festést viselő 136-os, 128-as, és 119-es oldalszámú gépek (utóbbi „keresztneve” a Cápeti II.) egyszerre állította le hajtómüvét, majd Takács Géza alezredes, a Dongó század parancsnoka adta be jelentését a honvédelmi miniszternek: – Miniszter úr, jelentem! Az L–39 ZO típusú kiképző repülőgép a búcsúrepülését végrehajtotta.

– Elbúcsúzni jöttünk, mégis ünnepi a pillanat. Ünnepi, hiszen a magyar légierő modernizációjának, fejlesztésének eredményét mutatja a mai nap – kezdte köszöntőjét Szekeres Imre, majd arról beszélt, hogy az Albatroszok búcsúrepülésével egy emlékezetes és dicsőséges korszak zárul le a magyar légierő történetében. „Elbúcsúzunk az Albatroszoktól, amelyek hosszú időn keresztül szolgáltak a Magyar Köztársaság, a Magyar Honvédség és a magyar légierő érdekében. A Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis életében pedig lezárul egy fejezet” – fogalmazott Szekeres Imre.

A honvédelmi miniszter szerint a kecskeméti az a repülőbázis, ahol folyamatos a fejlődés, az itt szolgáló katonák pedig készek az állandó megújulásra és tanulásra. Így van ez most is, hiszen az Albatroszokkal foglalkozó teljes személyi állomány, más feladattal ugyan, de folytatja a szolgálatot.

Szekeres Imre hangsúlyozta: a kecskeméti bázis az elmúlt évek során komoly nemzetközi hírnevet szerzett saját magának, az országnak, a hadseregnek és a légierőnek egyaránt. A Gripen program sikere, számtalan NATO-gyakorlat, a kétévente megrendezendő nemzetközi repülőnap mind-mind komoly fegyverténynek számítanak.

– Most, hogy az L–39-es repülőgépeket kivonjuk a rendszerből, újabb komoly kihívás és feladat áll a Magyar Honvédség vezetői előtt. A gyakorlógépek kivonásával lehetőség nyílik arra, hogy újabb generációs váltást hajtsunk végre, amely évtizedekre meghatározza a légierő jövőjét a kiképzés területén. Meg kell oldanunk, hogy ezeknek a repülőgépeknek a kiválása miatt ne csökkenjen a repült órák száma. A szükséges repülési idő biztosítását új repülőgépek vásárlásával, vagy pedig repülési idő bérlésével érjük el. A Honvédelmi Minisztérium elkészítette közbeszerzési javaslatát a kormány felé – mondta a miniszter, majd arról beszélt, hogy az L–39-esek, és a velük-értük, szolgáló személyi állomány eredményesen és sikeresen teljesítette küldetését.

Kilinán Nándor dandártábornok, a Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis parancsnoka ünnepi beszédében kiemelte: a mai napon egy igen meghatározó mérföldkőhöz érkezett el a magyar katonai repülés, hiszen búcsúrepülésre szálltak fel a kecskeméti betonról az Albatroszok, amelyek tizenöt éven át teljesítettek szolgálatot.

Az L–39 ZO típusú, kétszemélyes, sugárhajtómüves, oktató repülőgépet az 1970-es években, a pilóták alapfokú kiképzésére, annak szinten tartására, mürepülési feladatok és harci elemek begyakorlására fejlesztették ki. Felszereltsége és müszerezettsége lehetővé tette mind nappal, mind éjszaka, egyszerü és bonyolult időjárási viszonyok között is a repülések végrehajtását. A típus alkalmas volt a fedélzeti fegyverrendszerek kezelésének elsajátítására, felderítési, illetve egyéb, földi erőket támogató feladatok végrehajtására is – sorolta az L–39-es ismérveit Kilián dandártábornok, hozzátéve: a géptípus története hazánkban a német újraegyesítés után kezdődött meg, amikor az egykori Német Demokratikus Köztársaság repülőgép arzenáljából a német kormány 1993. őszén Magyarországnak ajándékozott húsz Albatroszt.

Az első L–39-es 1994. április 20-án landolt a kecskeméti bázison, majd 1995. március 21-én a Szolnoki Repülőtiszti Főiskola másodéves hallgatói megkezdték gyakorlati repülőkiképzésüket. 1994. január 1-től napjainkig 120 pilóta repült legalább egy órát az Albatroszok első ülésében, a gépek pedig az elmúlt tizenöt év alatt közel tizenháromezer órát töltöttek a levegőben.

– A búcsúrepülést követően már csak néhány rövid alkalom lesz, amikor felhangzik majd az Albatroszok hajtómüveinek ismerős sivítása. Aztán elcsendesedik a zaj, és nem jelennek meg a reptér felett az ismerős, hosszú orrú repülőgépek, hogy egy-egy sikeres feladat után visszatérjenek kecskeméti fészkükbe. Vége, nincs tovább! Mindannyian érezni fogjuk azt az ürt, amit a repülőgépek hiánya jelenteni fog. Nemcsak érzelmileg, hanem szakmai szempontból is. Azonban, ahogy mondani szokás: a show-nak folytatódnia kell. És erre láthattunk itt példát, az ünnepségünkön is részt vevő L–159-es ALCA repülőgép formájában, amely az elmúlt években több száz órát repült magyar pilótákkal a fedélzetén – mondta Kilián dandártábornok.

Az ünnepség elismerések és jutalmak átadásával folytatódott, majd Tömböl László mérnök vezérezredes a vendégek részére rendezett fogadáson elmondta: a mai nap fontosságát az is jelzi, hogy Kecskeméten vannak mindazok, akik az elmúlt másfél évtizedben ezt a típust repülték, kiszolgálták.

Takács Géza alezredes, a búcsúrepülés kötelékparancsnoka elmondta: nagyon rossz érzés búcsúztatni az Albatroszt, hiszen a Magyar Honvédség egy olyan technikát veszít el, amiben sok magyar pilóta, többek között ő maga is, felnőtt. Ennek ellenére tudomásul kell venni a hadrendből történő kivonást, hiszen a gépek felett eljárt az idő. A századparancsnok hozzátette: csak akkor, amikor begurult a hangár elé, tudatosult benne a tény, hogy ennek a gépnek a hajtómüvét soha többet nem fogja beindítani, nem lesz vele a levegőben. És ez nagyon rossz érzés volt! A főtiszt egyébként az elmúlt években több mint hatszáz órát repült ezzel a géptípussal.

A típuson szolgált pilóták szerint az Albatrosz repülőgépek olcsó üzemeltetésüek voltak, s repülni is nagyon könnyü volt velük. Az 1993-ban kapott húsz gépből időközben tizet kivontak a Magyar Honvédség rendszeréből és értékesítettek, kettő pedig – 1995. július 25-én és 2008. június 20-án – katasztrófa következtében semmisült meg. A megmaradt nyolc gépből a tervek szerint egy oktatási céllal átkerül Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Repülőmüszaki Oktatásbiztosító Központjához, egyet pedig a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Szolnoki Repüléstörténeti Gyüjteményében állítanak ki. Egy gép Kecskeméten, az MH Légijármü Javítóüzemben marad, ahol úgynevezett állagmegóvó tárolásba helyezik. A fennmaradó öt L–39-est értétesítésre tervezik, addig viszont az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison állagmegóvó tárolásba kerülnek.

Galéria: Kivonják a hadrendből az L–39-es Albatroszokat

aaaa dddddd dddddd dddddd dddddd dddddd dddddd dddddd dddddd dddddd dddddd dddddd dddddd dddddd dddddd dddddd dddddd dddddd dddddd dddddd dddddd