Bajnokság, kiképzés és szinten tartás

Minden évben négy különböző versenyszámban rendezik meg a Magyar Honvédség sportbajnokságát. Az alakulatok csapatai katonai háromtusában, mezei futásban, járőrbajnokságban és lőbajnokságban mérik össze tudásukat. Ahhoz azonban, hogy Magyar Honvédség szintü versenyt meg lehessen szervezni, szükségesek az egység szintü válogatók. A tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár lőbajnokságát április 21-én rendezték meg az alakulat Szomód határában található helyőrségi lőterén.

A dandár összes alegysége részt vett a bajnokságon. Volt olyan zászlóalj és század, ahonnan több, négy-négy katonából álló csapat is indult, így összesen tizenhárom alegység-válogatott nevezett a versenyre. A lőtértorony közelében felsorakozott versenyzőket Huszár János dandártábornok, az alakulat parancsnoka köszöntötte. Elmondta: a katonák számára nagyon fontos a lőképesség és lőkészség kialakítása és szinten tartása. Erre most a szokásos, harcászati-lövészeti gyakorlatoknál kicsit játékosabb formában kerülhet sor.

A dandár lőbajnokság arra való – tette hozzá a parancsnok –, hogy a katonák megmutathassák tudásukat. A legjobbak pedig bekerülhetnek az alakulat válogatottjába, és a Magyar Honvédség szintü versenyen képviselhetik a Klapka dandárt.

Huszár tábornok kiemelte azt is, hogy jelenleg az alakulat nagyon sok katonája szolgál valamelyik külföldi misszióban, azok is, akik évek óta sikeresen képviselik a dandár a Magyar Honvédség versenyein. Így most az itthon maradóknak kell bizonyítaniuk, alegység szinten majd később a dandár válogatottjában is.

A lőbajnokság egyébként három versenyszámból állt – mondta el Éless Krisztián őrnagy, a dandár kiképzési főtisztje, a bajnokság lőgyakorlat-vezetője. A csapatok pisztolylövészetben, gépkarabély-lövészetben és úgynevezett párbajlövészetben mérték össze tudásukat. A pisztolylövészet során a rendszeresített Parabellum pisztolyokkal kellett katonáknak a huszonöt méterre kihelyezett, körkörös mellalakot ábrázoló célokra tüzelniük, mégpedig meghatározott szabály szerint. Azaz az első öt, úgynevezett próbalövést kétszer öt lövés követte, amelyre, a tárcserével együtt két percük volt a versenyzőknek. A következő kétszer öt lövésre viszont már csak egy perc állt a rendelkezésükre. E két sorozat lövéseit külön-külön értékelték a döntnökök.

Hasonló módon tüzeltek a versenyzők az AK–47-es gépkarabélyokkal is. Azaz öt próbalövés után kétszer öt lövést kellett leadniuk a száz méterre kihelyezett célokra, mégpedig egy perc alatt. A következő sorozatban a célok kétszáz méteren voltak, ekkor két perc állt a versenyzők rendelkezésére, hogy ellőjék az előre betárazott kétszer öt lőszert.

A harmadik versenyszám, azaz a párbajlövészet volt a legizgalmasabb. Minden csapatban három gépkarabélyos és egy pisztolyos katona vágott neki a feladatnak. Egyszerre két csapat párbajozott, mégpedig úgy, hogy a velük szemben, a célterületre kihelyezett három karabélyos és egy pisztolyos cél a másik csapat katonáit jelképezte. Azaz ha az ellenfél kilőtte a megfelelő célt, akkor a csapat meghatározott katonája már nem folytathatta tovább a párbajt.

A verseny megnyitóját követően Huszár dandártábornok elmondta: szerencsére a szomódi lőtér elég nagy területü, így a dandár lőbajnokság mellett más kiképzési foglalkozást is tudtak erre a napra szervezni. Egészen pontosan a lövészzászlóalj egyik alegysége hajtott végre lőkiképzést, párhuzamosan a lőbajnoksággal.

A lövészeten részt vevő katonák a zászlóaljnál létrehozott úgynevezett ideiglenes alegységnél szolgálnak – tudtuk meg Boda Péter századostól, a lőgyakorlat vezetőjétől. Ez az alegység akkor jött létre, amikor a zászlóalj katonáinak nagy része külszolgálatra indult Afganisztánba, illetve a Nyugat-Balkánra és egészen addig meg is marad még egy nagyobb kontingens a nyáron vissza nem érkezik az ázsiai hadszíntérről.

A század szintü ideiglenes alegység – amelynek egyébként Boda százados a parancsnoka – a zászlóalj századainak „maradékából” állt össze. Elsősorban olyan katonák maradtak itthon, akik a közelmúltban kezdték meg szerződéses szolgálatukat a dandárnál. Raj-, és szakaszparancsnokaik pedig ugyancsak nemrég kerültek ki a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemről, illetve a Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskolából.

Az ideiglenes alegység felkészítése januárban kezdődött, az úgynevezett egyesharcos kiképzéssel. A közelmúltban fejezték be a tüzcsoport szintü feladatok, s ugyancsak túlestek már a harcászati, raj-összekovácsolási foglalkozásokon is. Ezúttal raj szintü, védelmi lőgyakorlatot hajtottak végre. A támadó ellenséget jelképező célcsoportokat 400 és 100 méter közötti távolságban helyezték ki a célterületekre, a végrehajtóknak ezeket kellett leküzdeniük az egyéni lőfegyvereik – gépkarabélyok, géppuskák – segítségével.

Boda százados elárulta azt is, hogy ezen a napon a jelenleg készenléti szolgálatban lévő NATO Reagáló Erők (NRF) 14. váltásába beosztott tatai lövészraj is hajtott végre egy lőfeladatot Szomódon. Számukra ez úgynevezett szinten tartó lövészet volt, amelyet minden hónapban meg kell ismételniük.

A gyalogsági fegyverek mellett a raj BTR–80/A típusú harcjármüvének 30 milliméteres és 7,62 milliméteres ürméretü fegyvereivel is tüzeltek. E raj egyébként az NRF-be beosztott szentesi hídépítő szakasz biztosító alegysége.