„A folyók katonái elindultak!”

Talán nem tévedek nagyot, ha kijelentem: a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Vásárosnaményben kilenc évvel ezelőtt jártak utoljára a Magyar Honvédség katonái. 2001 márciusában, a „nagy” tiszai árvíz során, a tarpai gátszakadást követően, az áradó Szőke Folyó „hátba támadta” a Gergelyiugornya városrészben élőket. A település felét beborította az ár, emberek százait telepítették ki innen, napokon belül több tucat ház omlott össze. A katonáknak ekkor az élet- és vagyonmentés, majd az árvíz levonulása után, a lakhatatlanná vált épületek lebontásában való segítségnyújtás volt a fő feladatuk.

Ezúttal azonban békésebb céllal érkeztek. Az MH 1. Honvéd Tüzszerész Hadihajós Ezred katonái ugyanis folyófelderítést végeznek a Tisza felső szakaszán, egyik táborukat pedig a vásárosnamény-gergelyiugornyai szabadstrandon építették fel. Katonás rendben sorakoznak egymás mellett a sátrak, mindegyik előtt szemétgyüjtő, néhány méterrel odébb a kijelölt dohányzóhely, a sürü aljnövényzettel borított ártéri fák között pedig hangosan berreg az aggregátor.

Reggel 9 óra van, a hadihajósok eligazításra sorakoznak fel. A kitelepülés parancsnoka, Danyikó László főhadnagy a mai feladatokról tájékoztatja az állományt. Délutánig a vásárosnaményi közúti hídtól, Eperjeske településig kell felderíteniük a Tiszát. Az „oszolj!” parancs után azonnal megkezdődik csónakok előkészítése; néhány perc múlva, összesen hat vízi jármüvel vágnak neki a folyónak.

Amíg a csónakmotorok ellenőrzése zajlik, van idő beszélgetni. Danyikó főhadnagy elmondja: a mostani felderítés illeszkedik azon kiképzési foglalkozások sorába, amelyet még 2005-ben hajtottak végre először az alakulatnál. Akkor a Tisza Tokaj és Szeged közötti szakaszának felderítését kezdték meg, majd e munkát egy évvel később is folytatták. 2007-ben a Bodrog, 2008-ban pedig a Körös került sorra. Tavaly a Duna mellékfolyóit – az „öreg” Dunát, a ráckevei Duna ágat, valamint a mosoni Duna ágat – járták be, idén pedig a Tisza felső szakaszának felderítését szeretnék elvégezni.

Az egy hetes kitelepülés legfontosabb célja, hogy felmérjék a meder-, és partviszonyokat, illetve, hogy a katonák gyakorolják a vízi jármüvek szakszerü alkalmazását a legkülönbözőbb körülmények között – meséli a főhadnagy, majd azt is hozzáteszi: ugyancsak fontos cél, hogy az ezred állományából a Magyar Honvédség katasztrófavédelmi rendszerébe beosztott könnyü vízi mentő és szállító munkacsoport katonái összekovácsolódjanak. Ugyanis katasztrófavédelmi feladat esetén – például, ha valamelyik folyón árhullám indul el – ez a csoport az, amelyik segít a védekezési munkálatokban.

Idén egyébként azért választották éppen a Felső-Tiszát, mert ez a terület az ország egyik legárvízveszélyesebb része. 2001-ben, majd 2006-ban is bebizonyosodott, a Szőke Folyó ukrán határtól Tokajig terjedő szakaszán bármikor kialakulhat komoly vészhelyzet, amely miatt célszerü ismerni a folyót. Például jó tudni azt, hogy merre vannak a parton a megfelelő táborhelyek, vagy éppen azok a szakaszok, ahol vízre lehet tenni a hajókat.

Ez utóbbival egyébként már csak azért is érdemes tisztában lenniük, mert bármikor előfordulhat, hogy világháborús robbanószerkezetet találnak a folyóban, amelyek kiemeléséhez szükséges a tüzszerész járőrhajók „bevetése” is. Márpedig a naszádokat is csak megfelelő helyeken lehet vízre tenni – mindezt már Szilágyi Zsolt alezredestől, az ezred hadihajós parancsnokhelyettesétől tudom meg a szabad strand területén kialakított táborban, aki ezen a napon ellenőrizni jött „fiait”. Mint meséli, eddig mindent rendben talált.

Danyikó főhadnagyot ezek után arról faggatom, mit is jelent pontosan egy folyó felderítése? Megtudom, a kifejezést a meder-, illetve a partviszonyok felmérésére használják, amelyet leginkább szemrevételezéssel és úgynevezett mederszelvények készítésével végeznek el. A mederszelvény megnevezésen pedig azt értik, hogy a folyó meghatározott helyein keresztbe kifeszítenek egy kötelet, amely mentén, mérőléc használatával, ötméterenként megmérik a víz mélységét. Az adatokat dokumentálják, majd már a laktanyában, az úgynevezett felderítő jelentés készítésekor, milliméterpapírra felrajzolva megkapják az adott pont mederviszonyait bemutató vázlatot. A mederszelvényeket az egyenes folyószakaszon ötszáz éterenként készítik el, zátonyoknál, szükületeknél és mütárgyaknál azonban mindig szükséges az adatok felvétele, hiszen csak így lehet pontosan elkészíteni egy folyószakasz részletes térképét.

A tökéletes folyófelderítés során azonban nemcsak „mért értékekkel”, hanem „kapott adatokkal” is találkoznak és dolgoznak a katonák. Feladatuk az is, hogy a településeken élőktől minél több információt szerezzenek be a folyóról. A helyiek ugyanis mindenkinél jobban tudják, hogy egy-egy szakaszon milyenek a mederviszonyok, vagy éppen azt, hogy merre vannak a gázlók és a zátonyok. Ezt a munkát az úgynevezett müszaki felderítő csoportnak, vagy ahogy egymás között hívják őket a „terepkutatóknak” kell elvégezniük.

– Az elmúlt napokban több érdekes információt is kaptunk a helyiektől. Például az egyik révész elárulta, hogy a falu határában található kompot egykoron a katonai céllal is használták. Nem egyszer harckocsikat vittek át segítségével egyik partról a másikra – mondja Máté Zsolt szakaszvezető, a terepkutatók vezetője, aki szerint a helyiek nem egyszer pajzsokat, kardokat is találtak már a folyóban. A víz vélhetően Ukrajnából, vagy Romániából sodorta Magyarországra az értékes leleteket, amelyeket aztán halászat közben, varsáikkal emeltek ki a vízből.

A munka során kiemelt figyelmet fordítanak a vízi mütárgyak, például hidak, vagy szükségtározó kapuk katonai célú felderítésére is – veszi vissza a szót Danyikó főhadnagy. Mindez azért szükséges, mert bármikor előfordulhat, hogy egy hidat torlasszal, vagy folyózárral kell megvédeni valamilyen természeti jelenségtől, Például egy jégzajlástól…

Amíg beszélgetünk, a hadihajósok felkészültek a mai napi első kifutásra. Daruka Norbert főhadnagy, az 1. számú felderítő csoport parancsnoka jelenti: egy FGCS–8 típusú felfújható gumicsónakkal, négy rohamcsónakkal, valamint egy KD–84-es könnyü desszant csónakkal huszonöt katona indulásra kész. A fiúkat a vásárosnaményi köztestületi tüzoltók is elkísérik, mivel a lánglovagok szeretnék megmutatni a közúti híd közelében található, tizenhat méter mély árok pontos helyét. Adott esetben még erre az információra is szükségük lehet a hadihajósoknak.

Az extrém vízmélység egyébként nem ritka a folyó ezen szakaszán – meséli Daruka Norbert – Tímár közelében egy mederszelvényen belül találkoztak tizenöt és két méteres „vízzel” is. „Szeszélyes ez a folyó!” – jelenti ki a fiatal főhadnagy, majd engedélyt kér távozni, hogy kiadja az indulási parancsot.

A felderítő csapat néhány percen belül útnak indul. Furcsa és nem túl gyakori látvány a folyón „völgymenetben” – azaz a folyással megegyező irányban –, alakzatban haladó, hat katonai csónak. Az esővédő ruházatot öltött, mentőmellénnyel utazó katonák nem egy helyen felkeltik a helyiek érdeklődését is. Például az elmúlt napon, a tuzséri kompnál egy teljes óvódás csoport állt szájtátva a parton, s hosszú perceken keresztül nézte a víz mélységét mérő egyenruhásokat – meséli Danyikó László.

„A folyók katonái elindultak!” – reccsen a rádióban Daruka főhadnagy hangja. A jelentést mosolyogva nyugtázó alosztályparancsnok elárulja, e jelző nem véletlen, a hadihajósok közül ugyanis szinte mindenki „megszállott”, s már hónapokkal ezelőtt készülnek minden egyes kitelepülésre. Legyen az vonalhajózás, vagy éppen folyófelderítés. Teljesen mindegy, csak szedjék fel a horgonyt és hajózzanak ki az újpesti hadikikötőből…

A szokatlan csend ráül a táborra, csak az aggregátor pöfögése hallatszik a fák közül. A sátrak között a logisztikai részleg katonái sétálgatnak, cserélik a kék színü szemeteszsákokat, néhányan pedig már a vacsorát készítik elő. A mai „menü” megmelegített káposztakonzerv, kenyérrel és teával. A sofőrök pedig a gépjármüveket ellenőrzik. A csapat ugyanis hat autóval érkezett meg Budapestről a Felső-Tisza vidékére. Mint azt Debreczeni Tivadar hadnagy, a logisztikai részleg parancsnoka elárulja: a kitelepülés a gépjármüvezetők részére egyben úgynevezett hosszú távú vezetési gyakorlat is. Egy hét alatt közel 1200 kilométert tesznek bele a járgányokba és a bakancsukba. Mindez természetesen fokozott figyelmet igényel az állománytól, hiszen egy „átlagos” vezetési gyakorlat során maximum kétszáz kilométert töltenek a volán mögött. A menetparancs értelmében ezúttal nem oszlopmenetben, hanem úgynevezett egyéni menetben érkeztek a Tiszához. Szerencsére az állomány és a technikai eszközök is jól bírták a tempót.

Egy pohár kávé mellett ülve Danyikó főhadnagy elárulja azt is, hogy a laktanyából hétfőn hajnalban indultak. Néhány órás út után a csónakokat – vagyis ahogy szaknyelven mondják, az úszó technikai eszközöket – Bodrogkisfaludnál tették vízre. Erre, a tökéletes sólyázó helyre a három évvel ezelőtt, a Bodrog folyófelderítése során találtak rá. Aztán még ezen a napon lehajóztak Dombrádig, s közben elvégezték a szükséges felderítő feladatokat. Eközben a „közúti részleg” kiépítette a tábort a dombrádi kempingben, s várta a hajósok megérkezését.

– A dombrádi polgármester megérkezésünkkor nagy barátsággal fogadott minket, nagyon jól emlékezett még arra, hogy mit köszönhetett a Felső-Tisza vidéke a 2001-es árvíz során a katonáknak – mondja az alosztályparancsnok, akitől megtudom: másnap reggel, északnak indulva, majdnem az ukrán határig felderítették a folyót a hadihajósok, délután pedig tábort bontottak, s Vásárosnamény-Gergelyiugornyát közúton érték el. Az egész napos kiképzés egyébként reggel 6 órakor kezdődik, s ritkán fejezik be a munkát sötétedés előtt. Aztán még következik a technikai eszközök karbantartása, majd a vacsora után szinte „beájulnak” a hálózsákjaikba. „Pörögnek a napok – fogalmaz az alosztályparancsnok – de ezt itt senki nem bánja.”

Hazaindulás előtt Szilágyi Zsolt alezredestől még megtudom: a Tisza felső szakaszának folyófelderítésével még nem érnek véget az idei kiképzési feladatok a hadihajós alosztály katonái számára. Október 4-én kezdődik az AM, aknamentesítő hajók bemérésre, amelyet szakharcászati gyakorlással kötnek egybe. Október 18-tól pedig a szokásos, légvédelmi gépágyús éleslövészetüket hajtják végre a Veszprém közelében található úgynevezett nullaponti lőtéren. Novemberben már csak egy feladatuk lesz: a három AM-hajó, a két tüzszerész naszád, valamint a parancsnoki motorcsónak téli üzemmódra történő átállítása.