Két helikopter, két géppuska, sok boldog ember: röviden így lehet leírni a január 19–20. között lezajlott légilövészeti gyakorlatot. A két szállítóhelikopter ajtajában egy-egy 7,62 mm-es PKMSZ közepes géppuskával lőttek a táborfalvai lőtéren elhelyezett célokra a Mi–17 Air Mentor Team első és második váltásának tagjai. Sikerrel: az igen látványos légilövész szakmát már sok éve művelő, az MH 25/88 Könnyű Vegyes Zászlóaljtól érkezett kiképzők értékelése szerint ahhoz képest, hogy a résztvevők jelentős része először lőtt a fedélzetről géppuskával, igen jó teljesítményt nyújtottak.
A légi éleslövészettel az Mi–17 Air Mentor Team felkészülésének egyik fontos állomását, az ajtólövészek kiképzését zárták le, illetve a hajózószemélyzet számára is ez volt az ilyen jellegü felkészülés záró gyakorlata. A csütörtöki, a rossz időjárás miatt több órát csúszó, de végül sikeresen megtartott lövészet során a helikopterek ajtólövészei a táborfalvi álló célokra lőttek.
A gyakorlaton leszállás, felszállás közben és egyenes vonalú repülésekből, különböző repülési magasságból, repülési sebességgel és céltávolságból próbálták ki, hogy hogyan képes a lövész a célokat eredményesen leküzdeni. A lövészet során persze elsősorban azt próbálták modellezni, ami majd Afganisztánban vár a Mi–17 AMT hajózóira.
Az éleslövészetet természetesen komolyan elő kellett készíteni. A csütörtöki nap így a az elméleti és a gyakorlati felkészülésé volt. Mivel a lövészeten részt vevő hajózók közül nagyon sokan még nem lőttek géppuskával, így a elméleti rész elején a géppuska felépítése, szerkezete, müködése, üzemeltetése és a használat közben fellépő esetleges hibák elhárítása volt a terítéken.
Utána következett a szárazföldi rész, ahol az újdonsült ajtólövészek megtanulták, hogy hogyan is kell lőni a PKMSZ-szel. A légi éleslövészet pedig a két napos gyakorlat záróakkordja volt.
A kiképzést segítő, a 25/88 Könnyü Vegyes Zászlóaljtól érkezett rutinos ajtólövészek szerint a hajózók kifejezetten jól dolgoztak: találatokat értek el minden sebességtartományban és magasságban. Fontos a személyzet együttmüködése, mely biztosítja, hogy megfelelő legyen a pilóták és a lövész közötti kommunikáció. Tudják, mikor jutnak a tüzmegnyitás szakaszába, mikor adja át a célok vizuális figyelését a pilóta a lövésznek. Fontos tudomány ez, hiszen bár a feladatokat a tervek szerint olyan repülési magasságokban hajtják majd végre, ahol a gépkarabélyok, a közepes géppuskák már nem képesek hatásosan tevékenykedni, a repülésnek még így is lesznek veszélyes szakaszai.
A le-és felszállások során azonban nem lesznek egyedül a magyar hajózók és afgán bajtársaik, hiszen a területet a szövetséges erők és az afgán nemzeti hadsereg, illetve rendőrség tagjai biztosítják majd.
A gyakorlattal egyben „elfogytak” az Mi–17 AMT 1-es és 2-es váltása felkészülésének nagyobb léptékü kiképzési elemei, mint amilyen a harci életmentő (Combat Life Saver) tanfolyam vagy éppen a szimulátoros repülőkiképzés. Innentől kezdve már „csak” simítások várnak a csapatra: csiszolások, az oktatási módszertanok véglegesítése, a szükséges okmányok beszerzése s persze az együttmüködésre készülve az angol nyelvü repülések gyakorlása.