Az MH 36. Gábor Áron Páncéltörő Tüzérezred felszámolásának 10. évfordulójára emlékeztek június 25-én, szombaton a kiskunhalasi tüzérek. Kilencvennyolcan vettek részt a „jubileumi” bajtársi találkozón. Eljött az alakulat két egykori parancsnoka is: Romvári Frigyes nyugállományú ezredes és dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke.
Egy napra ismét „tüzérnek állt” a Honvéd Vezérkar főnöke: Kiskunhalason találkozott egykori katonatársaival. Dr. Benkő Tibor vezérezredes kiválóan végzett fiatal főhadnagyként itt kezdte a katonai pályáját, és mint az ezredből dandárrá lett, aztán később újra ezreddé alakult, MH 36. Gábor Áron Páncéltörő Tüzérezred parancsnoka hagyta el a várost.
A vezérkari főnök a honvedelem.hu-nak elmondta: azóta is többször járt már Kiskunhalason, most viszont felemás érzésekkel vett részt a találkozón, mert nagyon kellemesen érezte ugyan magát az egykori kollégái társaságában – még a volt parancsnoki sofőrjével, Fésüs András akkori szakaszvezetővel is találkozott –, de a laktanya bezárása számára is fájó emlék.
Az viszont örömet jelentett a számára, hogy tíz év után is ennyire összetart a felszámolt ezred személyi állománya.
A rendhagyó megemlékezést a Kiskunhalasi Honvéd Kulturális Egyesület megbízásából Ölveti Gábor és Madarász László nyugállományú alezredesek, Szegletes László nyugállományú törzszászlós és a közelmúltban elhunyt Szalka Balázs nyugállományú zászlós szervezték.
Meghívtak mindenkit, akik valamikor itt szolgáltak, vagy valamilyen formában kötődnek az ezredhez – kilencvennyolcan tudták elfogadni a meghívást. Közülük ketten, Szörényi István és Kiss Imre már a 80. életévüket is betöltötték.
A találkozó résztvevői a tiszti klub udvarán gyülekeztek. Az érkezőket a Madarasi Gyermek- és Ifjúsági Fúvószenekar szórakoztatta, majd Ölveti Gábor invitálására buszra szálltak, hogy tíz év után ismét megnézzék belülről volt laktanyájukat. Természetesen mindenki megkereste azt az épületet, mühelyt is, ahol korábban szolgált. Közülük a legszerencsésebb Czeller Ferencné és Szlobonyi János voltak: ők a saját nevüket is megtalálták egy-egy lelakatolt ajtón. A mintegy másfél órás „nosztalgiázás” után a bajtársi találkozó résztvevői megkoszorúzták a klub falán lévő márványtáblát, amely a Kiskunhalas helyőrségben szolgálatot teljesített katonák emlékét őrzi.