Teherdeszant-dobás, erős szélben

Teherdeszant-dobásra készülnek a „könnyü vegyes” katonái a kecskeméti kollégák és An-26-osuk segítségével. A müvelet fontos, ám ebben a formában viszonylag ritkán nyílik alkalom gyakorolni, nem csoda hát az izgalom a szolnoki bázis betonján. Egy „teher” mintegy száz kilogrammot nyom, elhelyezésükhöz az előző napon éppen Ciprusról hazatért gép belső terét is át kellett alakítani. A ládákat rögzíteni kell, és a müveletben kulcsszerepet játszanak az úgynevezett szignalizátorok is – ezek, ha szükséges, akár dobás közben is megállítják a terheket.

„Amikor közelítünk a pont felé, vagyis a dobás helyszínéhez, füsttel, illetve kereszttel jelzik, hogy hová kell dobni” -  mondja Fábián László főhadnagy, repülőgépvezető. „Két körben először két, majd három terhet dobunk ki egyszerre. A müvelet biztonságos végrehajtásához hét főre van szükség” - teszi hozzá.

Az An-26 a 300 fokos dobóirányra ráfordulva, 200 méter magasról dobja le az utánpótlást a katonáknak Táborfalván, miután a navigátor a célzókészülék segítségével kiszámolta a vetőszöget. A pontosság és az odafigyelés elengedhetetlen a müvelet végrehajtásához. A helyzetet ezen a napon még az erős szél is nehezíti, ám végül siker koronázza az erőfeszítéseket.

„Az öt csomag egymástól körülbelül kétszáz méterre érkezik le, nagyjából egy kilométernyi hosszú sávban, ha a szél ötös vagy kisebb erősségü” - mondja el Hetényi Botond, az MH 25/88. Könnyü Vegyes Zászlóalj századosa. „A mostani hét-nyolc méter/szekundumos szél miatt ez a terület azonban megnövekedett mintegy másfél négyzetkilométeresre” - tudjuk meg.

Mindez azt eredményezi, hogy a csomagok begyüjtése az egész századnak munkát ad, de a katonák természetesen gyorsan végeznek a feladattal.

Az utánpótlás összeszedése csak a zászlóalj komplex gyakorlatának egyik részét jelenti: a szolnokiak az egész hetet különböző raj- és szakaszszintü harcászati feladatok végrehajtásával töltik Táborfalván.