Felívelő pályán a légierő - Interjú dr. Bali Tamás dandártábornokkal

Miért lett katona?

A szüleim katonák voltak Kecskeméten. Édesapám vadászpilótaként, édesanyám pedig a repülőkórházban szolgált. Gyermekkoromban nagyon sok időt töltöttem a repülőtéren és a kórház folyosóin futkosva. Ezek az élmények később meghatározták az életemet. Tizennégy éves voltam, amikor a barátaimmal Kiskunfélegyházára jártunk repülni. Az akkor még létező Magyar Honvédelmi Szövetség eszközeivel és oktatói segítségével kezdtük el a vitorlázórepülést, majd átkerültünk motoros repülőgépre. Aki azon is jól teljesített, elküldték katonai repülőorvosi vizsgálatra, és ha ott megfelelt, bekerülhetett a magyar haderőbe. Így nyertem felvételt én is a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolára, ahol egy erős katonai szocializáció formálta a gondolkodásomat. Megismertem azokat az értékeket, amelyekért érdemes szolgálni, azokat a szabályokat, amelyek biztos keretet adnak. 1996-ban avattak tisztté a Kossuth téren, s bár tombolt a kánikula, a hozzátartozóink jelenlétében, a történelmi zászlók előtt felemelő érzés volt elmondani az esküt.

Volt olyan tanára, aki meghatározó hatást gyakorolt a pályafutására?

Mészáros Imre pilótaoktató, akit Kiskunfélegyházán ismertem meg. Nagyon figyelt rám, rengeteget adott nekem emberileg és szakmailag egyaránt. Jó érzés visszagondolni rá, és a mai napig találkozunk. A főiskolán Freytag Béla ezredes, a Repülő Tanszék tanszékvezető-helyettese volt a példaképem, életvitelével és szakmai hozzáállásával irányt mutatott számomra.

Hogyan lett helikopterpilóta?

Az egészségi állapotom alapján akár vadászpilóta is lehettem volna, de abban az időben csak helikoptervezető-képzés indult a főiskolán. Ezt persze nem bántam meg! Minden fegyvernemnek megvan a maga karaktere, és én tökéletesen érzem magam ebben a közösségben. Aki pedig megtanul helikoptert irányítani, az később szinte bármilyen más repülőeszközt képes vezetni.

Hol szolgált először?

1996. szeptember elsején kezdtem meg a szolgálatomat az MH 89. Szolnok Vegyes Szállítórepülő Ezrednél, helikoptervezető másodpilótaként, Mi–8-ason. Két év után kiválasztottak gépparancsnoknak, majd hamarosan az ezred kiképzési főnökségén, a törzsben dolgozhattam. 1999-ben kezdtem beosztott kiképzési tisztként, 2004-re pedig már én voltam a kiképzési főnök. Közben megszületett a döntés, hogy a szentkirályszabadjai bázist bezárják, és Szolnokon települ az egyetlen helikopteres alakulat. A szervezet átformálódott: a kiképzési főnökség repülőműveleti főnökségként működött tovább. Pusztai István őrnagyot nevezték ki repülőműveleti főnöknek, én lettem a helyettese. Néhány hónappal később aztán átvettem a főnöki feladatokat. 2007–2010 között az akkori MH Összhaderőnemi Parancsnokság Repülő Felkészítési Osztályán szolgáltam, ahol a pilóták előválogatásával és alapképzésével foglalkoztunk. Ezzel párhuzamosan egyetemi (MSc) tanulmányokat folytattam, majd doktori képzésen vettem részt. A disszertációmat az ideális pilótaképzésről írtam. Az összhaderőnemi szemléletet pedig az angol–holland törzstiszti tanfolyamon, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem felsővezetői képzésén sajátítottam el.

Milyen az ideális pilótaképzés?

Az évtizedek során sok minden megvalósult az egykori elképzeléseimből, de nem minden. Az alapképzés kitűnő, de átalakítanám a műveleti képzést. Több eszközzel létrehozhatnánk egy légierő kiképzőközpontot, amely át tudná venni az alakulatoktól a műveleti képzési feladatok jelentős részét. A műveleti képzés fejlesztése még előttünk áll.

Járt misszióban?

2014-ben Afganisztánban szolgáltam kontingensparancsnokként, egy helikopterpilóta- és repülő-műszaki mentorcsoportot vezettem. A feladatunk az volt, hogy az iráni határ közelében, Shindandban állomásozó afgán forgószárnyas egységek kiképzését támogassuk, saját elképzeléseink szerint. Az amerikaiak töltötték be a misszió vezető nemzeti szerepét, de mivel ők nem értettek az afgánok által használt Mi-17-es helikopterekhez, ezért szabad kezet kaptam és a saját terveim alapján alakítottam ki a mentorcsoport munkáját. Magyar katonaként mindannyian előremutatónak éreztük a szolgálatunkat. A pilóták, a fedélzeti és földi mérnökök egyaránt valódi értékeket tudtak átadni az afgánoknak. Az amerikaiak félévente megválasztották az afganisztáni misszió leghatékonyabb helikoptervezető mentorát. Ezt az elismerést két magyar katona kapta meg: Simon Zsolt (akkor még) őrnagy és én. A hazatérés után rövid ideig a Honvéd Vezérkar Hadműveleti Csoportfőnökségén szolgáltam, majd visszatértem Szolnokra, ahol parancsnokhelyettes, majd – a vezérkari tanfolyam elvégzése után – parancsnok lettem az MH Kiss József 86. Helikopterdandárnál. Egy alakulat irányítása fantasztikus feladat – számomra ez volt életem egyik legfontosabb és legfelemelőbb beosztása.

Miért?

A szolnoki helikopterdandárnál kiváló szakemberek szolgálnak. Az ő tudásukból, értékeikből és elkötelezettségükből épül fel a teljes képesség. Ha mindenkit megbecsülünk, akkor csodákat lehet elérni. Egy innovatívan gondolkodó, eredményeket felmutatni tudó dandárparancsnok mögött mindig ott állnak azok az emberek, akik képesek vele együtt megvalósítani az elképzeléseket. A parancsnokságom alatt zajlottak a nagy eszközbeszerzések: megérkeztek a H145M és H225M helikopterek, ekkor kezdődtek az átképzések mind a pilótákat, mind a repülő-műszaki állományt illetően. A forgószárnyas képességek szempontjából ez az időszak – 2022-től 2024 végéig – a haderőfejlesztési program csúcspontja volt. Természetesen akadtak nehézségek – például az, hogy a helikopterek rövid idő alatt, nagy számban érkeztek, ami komoly kihívást jelentett a kötelező periodikus karbantartási rendszer számára.

2025. január elsejével ön lett az újonnan megalakult MH Összhaderőnemi Műveleti Parancsnokság légierő parancsnokhelyettese.

Felhívott a Honvéd Vezérkar főnöke, dr. Böröndi Gábor vezérezredes, s közölte velem, hogy én leszek a légierő első embere. Amikor a parancsnokságra kerültem, gyorsan világossá vált számomra, hogy a légierő nem minden fegyvernemét illetően rendelkezem a szükséges mélységű tudással, ezért intenzíven tanulni kezdtem, hogy ne csak értsem, hanem képes legyek felelős döntéseket hozni a légierő egészére vonatkozóan. Különösen sokat foglalkoztam a légivezetés és -irányítás rendszerével, valamint a légvédelmirakéta-fegyvernemmel. Mára részleteibe menően megismertem a teljes légierőt, az ezzel összefüggő logisztikai rendszereket, valamint a kapcsolódó szárazföldi erők működését.

Hogyan határozná meg az MH Összhaderőnemi Műveleti Parancsnokság (MH ÖMP) rendeltetését?

A szervezet 2025. január elsején kezdte meg működését, a Honvéd Vezérkar Összhaderőnemi Műveletvezető és Irányító Központ, az MH Szárazföldi Parancsnokság, valamint az MH Légierő Parancsnokság feladatrendszerét integrálva. A Honvéd Vezérkar alárendeltségében középirányító szervként működik. Hazánk függetlenségének, területi épségének és határainak katonai védelmét, a nemzetközi szerződésből eredő közös védelmi és békefenntartó feladatokat látja el, a nemzetközi jog szabályaival összhangban humanitárius tevékenységet végez, továbbá irányítja a Magyar Honvédség missziós tevékenységét. A brunssumi NATO Szövetséges Összhaderőnemi Parancsnoksággal a mi parancsnokságunk tartja a kapcsolatot, és a brunssumi összhaderőnemi parancsnoknak is megvan a légierős helyettese, a ramsteini Szövetséges Légierő Parancsnokság parancsnoka. Ezen túlmenően fontos kiemelni, hogy a parancsnokságnak van egy törzse, amely a műveleteket tervezi és vezeti, mindezt pedig a törzsfőnök fogja össze.

Hogyan telik egy napja?

Ma reggel például – az összhaderőnemiség jegyében – én voltam az MH ÖMP részéről az a vezető, akinek a kritikus infrastruktúra védelmében részt vevő erőink helyzetéről jelentettek az alárendeltjeink. Ezt megelőzően, hajnalban elindult egy nemzetközi repülőművelet (a háború sújtotta közel-keleti térségből történő légi mentesítő feladat, melynek során kilenc fordulóban hétszáznál is több magyar és külföldi állampolgárt szállított Magyarországra a honvédség – a szerk. megjegyzése); ezzel kapcsolatban egyeztettem az érintett szereplőkkel. Ezután az MH KFOR Kontingens 35. váltásának személyügyi kérdéseivel foglalkoztam. A mai nap másik fontos témája a KC–390 szállító repülőgép személyzetének külföldi szimulátoros kiképzése, különös tekintettel a légi utántöltési képességre. Áprilisban Brazíliába utazom, ahol egy hosszú távú képzési programot építünk fel a KC–390 személyzete (pilóták, loadmasterek) számára. Ezen kívül elnöke vagyok a Magyar Veterán Repülők Szövetségnek. Éppen az éves közgyűlésre készülünk, és lehetőségem van a szövetség tagságából több szakembert felterjeszteni honvédelmi miniszteri elismerésre. Ezeket a példaként felhozott feladatokat légierősként végzem, de mindeközben az MH Összhaderőnemi Műveleti Parancsnokság parancsnokhelyettese is vagyok, így szárazföldi ügyekkel szintén foglalkozom. A parancsnokkal, a szárazföldi parancsnokhelyettessel, a törzsfőnökkel és a vezénylőzászlóssal dolgozom szoros együttműködésben, egyrészt a parancsnokság egységes vezetése érdekében, valamint azért, mert a légierő nagyon kevés területen működik teljesen önállóan. Minden reggelt közös megbeszéléssel kezdünk: áttekintjük az eseményeket és kijelöljük a következő lépéseket.

Hogyan zajlik a képességépítés a légierőnél?

A képességépítés mindig az egyénnél kezdődik. Például egy pilóta megtanul repülni és elsajátítja a harcászati eljárásokat. Amikor már stabil a tudása, akkor két eszközt egy rajba szervezünk, elkezdődik a kötelékkiképzés. A kötelékrepülés elsajátítása után a légierős kötelék találkozik az ugyanígy felépített szárazföldi erőkkel: például a helikopterek csapatszállítási feladatokat gyakorolnak. Amikor ez is jól működik, akkor komplexebb, egyre nagyobb létszámú gyakorlatok következnek. Ha valaki a hazai gyakorlatok után nemzetközi környezetben is képes a feladatok végrehajtására, akkor éri el a „műveletre kész” (combat ready) állapotot. Ehhez azonban elengedhetetlen a folyamatos koordináció a légierő és a szárazföld között, oda-vissza kell áramoltatni a tudást és az erőforrásokat, s ugyanezt csináljuk a különleges műveletiekkel is.

Milyen fejlesztéseket tart fontosnak a magyar légierőben?

A modern hadviselés világában a drónok szerepe egyre meghatározóbb. Hazánkban is elkerülhetetlen a pilóta nélküli rendszerek fejlesztése, a felderítő, kisebb részben csapásmérő drónok beszerzése, melyek közepes magasságban, kis sebességgel repülnek, és fejlett érzékelőrendszerekkel javítják a helyzetképet. A jövőben passzív radarok és akusztikus radarok is érkeznek a magyar haderőbe. Új eszközök jönnek a tüzér haderőnemhez, például a HIMARS (High Mobility Artillery Rocket System – nagy mozgékonyságú rakétatüzérségi rendszer), amely légi célok ellen is bevethető, így rendszeresítésük a légierőt szintén érinti.

Az új eszközrendszerekkel milyen új pályák nyílnak meg a légierőhöz csatlakozni vágyó fiatalok előtt?

Például a drónpilóta-képzés, amelyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel közösen indítunk majd el. A drónok nagy távolságokat repülnek, légi harcba keveredhetnek, ezért a kezelőik valóban pilóták, ha nem is ülnek az általuk irányított gép fedélzetén. A klasszikus pilótapálya mellett tehát ez egy új lehetőség a fiatalok számára.

Ha jól tudom, a fiai is katonák lettek.

Igen, mindkét fiam ezt az utat választotta. Olyan környezetben nőttek fel, ahol természetes volt a katonai hivatás: az édesanyjuk is katona, az MH Egészségügyi Központban szolgál zászlósként. Az egyik fiam a Honvédelmi Sportszövetség ejtőernyős kadétprogramjában vett részt, jelenleg ejtőernyős oktatóképzésen van. A másik fiam helikopteren szolgál, mint fedélzeti rendszerkezelő. A barátnője repülő-műszaki altisztként ugyancsak Szolnokon tevékenykedik.

Sok nő szolgál a légierőben?

A repülőszakma egyre inkább nőiesedik, mind a pilótákat, mind a műszaki szakembereket tekintve. Régebben a légierőben szinte egyáltalán nem szolgáltak nők. Ez mára megváltozott, körülbelül fele-fele a jelentkezők aránya. Tehetséges és céltudatos bajtársnőink vannak, rendkívül büszkék lehetünk rájuk! Biztos vagyok benne, hogy a jövőben női dandárparancsnokaink is lesznek.

Mit szeret a mostani pozíciójában?

Nagyon sokat tanulhatok ebben a beosztásban. Rendkívül okos emberekkel dolgozok együtt és rengeteget tapasztalok. Mára elmondhatom, jó érzés a tudásommal hozzájárulni a légierő fejlődéséhez.

Hogyan kapcsolódik ki?

Leginkább sporttal, másra nincs időm. Általában reggel hattól este hétig bent vagyunk a parancsnokságon, gyakran még tovább is. Egy átlagos nap 12–13 órás szolgálattal jár. Szolnokra csak hétvégén járok haza. Szerencsére egy katonacsaládban könnyebb ezt megérteni, hiszen mindenki ismeri a hivatással járó életformát.

Forrás: Magyar Honvéd magazin 2026. április