Így nevezik azokat az ejtőernyősöket, akik nevükhöz híven, maguk mögött tudhatják a kellő gyakorló és minősítő ugrásokat, megkapták a bevetésre kész minősítést, illetve a harmadosztályú ejtőernyős besorolást. Ottjártunkkor a szandaszőlősi repülőtéren, égen és földön, javában zajlottak az utolsó osztályozó ugrások.
Az MH Összhaderőnemi Parancsnoksága által elrendelt kiképzés már negyedik hete tart. Célja, hogy a kötelékbe frissen bekerült és ejtőernyős beosztásra váró katonák megszerezzék a combat ready, azaz a bevetésre kész minősítést, vagyis, hogy levegőszagúnak nevezhessék őket ejtőernyős társaik.
A gyakorlati megvalósítást két hét elméleti oktatás előzte meg, majd következhetett a beszállás a reptéren várakozó gépek egyikébe. A gyakorlat során a jól ismert és az ejtőernyősök által is szeretett Mi-17-es helikopter kavarta forgószél mellett egy An-2-es típusú, légcsavaros repülőgépnél is sorban álltak a felfelé igyekvők, hogy az ominózus lépést megtéve, lassan a földre huppanjanak épp úgy, ahogy oktatták.
Az eget figyelve, kétfajta ernyőtípust figyelhettünk meg. Az egyik az úgynevezett kupolaernyő, amellyel az úgynevezett bekötött ugrást gyakorolták a katonák. A másik ernyőtípus a légcellás volt.
„A kiképzés 15 ugrást foglal magában. A csúcspont tegnap éjszaka volt, amikor is katonák fegyverrel és teljes felszereléssel ugrottak ki a gépből. Gyakorlatilag ezzel érték el a kitüntető minősítést. Naponta 150-200 minősítő ugrást hajtottunk végre, balesetmentesen. Nagyon jó és fegyelmezett volt a kiképzendő állomány” – foglalta össze az elmúlt hetek történéseit Lázár Tibor százados, a kiképzés vezetője.
Az idei csoport egyetlen nő tagja, Kiss Orsolya törzsőrmester nyolc év kihagyás után csatolt ismét ejtőernyőt a hátára. „Az éjszakai ugrás, főleg teherzsákkal, elég nehéz volt, de örülök, hogy sikerült. A nyolc éves kihagyás miatt úgy éreztem, mintha elölről kezdtem volna az egészet, de végül belejöttem” - mondta a szolnoki MH 25/88. Könnyü Vegyes Zászlóaljnál szolgáló altiszt.
Fotó: Rácz Tünde