Tobruq Legacy 2015 – Előszó egy gyakorlathoz

A május első hetében Csehországban megtartott záró tervező konferencián megtörtént a feladatok utolsó egyeztetése. Ennek megfelelően egy cseh légvédelmi zászlóaljparancsnoknak kell többnemzeti alegységével légvédelmi feladatokat ellátnia. Alárendeltségébe cseh (RBS-70), szlovák (Igla), magyar (MISTRAL) és litván (RBS-70) csapatok tartoznak majd. A gyakorlat vezetését az Egyesült Államok Hadserege Európai Parancsnokságának 10. Légvédelmi Parancsnoksága támogatja. A gyakorlatról a későbbiekben részletesen is beszámolunk majd honlapunkon, jelenleg csupán a gyakorlat névválasztásával kapcsolatban szeretnénk némi támpontot adni az olvasóknak.

A második világháború után megalakuló csehszlovák haderő légvédelmi fegyverneme gyökereit a Tobruknál harcoló csehszlovák csapatoktól eredeztette. 1993-ban az ország kettévált ugyan, de a cseh és a szlovák légvédelem is továbbvitte a közös hagyományt.

Forrásokat tekintve nem állunk túl jól. Tobruknál jelentős harcok folytak katonák ezreivel, de a párszázas csehszlovák jelenlétet az angolszász és a magyar hadtörténelmi szakirodalom is hajlamos elhanyagolni. A tobruki harcokkal kapcsolatban minden nemzet saját sikereit, küzdelmeit helyezi előtérbe. Remélhetőleg, több mint 70 év távlatából képesek vagyunk az akkori események tárgyilagos értékelésére. Ehhez egy objektívnek tekinthető angol nyelvü internetes fórum (militaryhistoryonline.com) beszámolójának fordítását kívánom bemutatni.

[…]A számüzetésben müködő csehszlovák katonai csapatok tevékenysége a második világháborúban

1938-ban a meglehetősen fejlett fegyverzettel, hazai gyártású harckocsikkal és repülőkkel felszerelt másfél milliós csehszlovák hadsereg az egyik legerősebb volt Európában.

1938. november 1-jén német csapatok hatoltak be a csehszlovák fennhatóságú Szudétavidékre és szinte ellenállás nélkül elfoglalták annak teljes területét. Csupán a 8. Határőr Ezred 3. zászlóalja állt ellen valamelyest, de a cseh legfelsőbb parancsnokság őket is fegyverletételre utasította.

1938. szeptember végére a csehszlovák fegyveres erők teljes mozgósítása már megtörtént. A hadsereg állományába tartozott 20 lövész hadosztály (hadosztályonként három lövész dandárral és egy vagy két tüzér ezreddel), kettő gépesített hadosztály és négy páncélos hadosztály (mindegyik egy harckocsizó és egy lovassági dandárral, a korabeli francia gyorshadosztályok mintájára). Mindezen felül összesen 138 zászlóalj védte a határ mentén kialakított erődrendszert, amelyeket 12 határszektorra osztottak és hét regionális védelmi csoport biztosította határerődök összeköttetését a mögöttük lévő erőkkel. Leírva mindez félelmetesen nagy erőnek tünik.

1939 márciusában Németország elfoglalta a „maradék” Csehszlovákiát.

Habár a német agresszió során a csehszlovák hadsereg hivatalosan feloszlott, jó néhány katona akart továbbra is harcolni a németek ellen. Úgy érezték, hogy a szövetséges hatalmak cserbenhagyták őket, mégis az volt az egyetlen lehetőségük, hogy önkéntesként csatlakozzanak valamelyik szövetséges állam hadseregéhez. Ezért aztán sok harcra kész cseh polgár indult útnak, hogy Románián vagy Lengyelországon keresztül Franciaországba vagy Angliába juthasson még a határok teljes lezárása előtt. […]

[…]Cseh menekültek egy jelentősebb csoportja Románián és a Balkánon keresztül eljutott a Közel-Kelet franciák által ellenőrzött területére.

Körülbelül 200 cseh várakozott Bejrútban, hogy átszállítsák őket Franciaországba, ahol csatlakozhattak volna az 1. Csehszlovák Lövészhadosztályhoz, 1940-ben itt érte őket a francia kapituláció híre.

Amikor a Szíriában és Libanonban állomásozó francia csapatok hüséget fogadtak a Vichy kormánynak, a beszorítást elkerülendő, a csehek azonnal átvonultak a brit fennhatóság alatt álló Jeruzsálembe. Összesen körülbelül 290 cseh gyült össze Jeruzsálemben, a közöttük lévő tisztek belőlük alakították meg a 4. Szabad Francia Lövészezredet.

Az ezred kettő lövészszázadból, kettő törzsszázadból, a parancsnokságból és a támogató csoportból állt. Az eredeti szándékuk az volt, hogy az ezredet Franciaországban integrálják az 1. Csehszlovák Lövészhadosztályba, azt azonban a háború zürzavarában már Angliába menekítették, így a terv okafogyottá vált.

Az új helyzet vitákat eredményezett a Londonba emigrált csehszlovák kormányon belül. Végül az a döntés született, hogy létrehoznak egy alakulatot Angliában [1. Csehszlovák Vegyes Dandár Harccsoport – 1940], egy másikat pedig a Közel-Keleten. Így aztán a 4. Szabad Francia Lövészezred új megnevezése Csehszlovák Kontingens – Közel-Kelet lett, amelynek egyetlen harcoló alegysége a 11. Csehszlovák Lövészzászlóalj volt.

Megalakításakor a zászlóalj körülbelül 430 katonából állt, azonban hamarosan áttelepítették őket Egyiptomba, ahol 1940 decemberére a folyamatosan érkező menekült önkénteseknek köszönhetően sikerült azt teljesen feltölteni 750 főre.

Szervezetébe négy lövészszázad, a parancsnokság és a támogató csoport tartozott. Egyiptomban a cseh zászlóalj kezdetben a brit 6. Lövészhadosztály 23. Dandárjának alárendeltségébe tartozott.

1941-ben a zászlóaljat visszaszállították Palesztinába, ahol június-július során részt vettek a Vichy irányítás alatt álló Szíria és Libanon feletti ellenőrzés átvételére indított, „Exporter” fedőnevü brit támadó hadmüveletben. A sikeres hadmüvelet után a 23. Lövészdandár (benne a cseh zászlóalj) a Szíria és Törökország közötti határ biztosítását kapta feladatul.

1941 augusztusában a Londonba emigrált csehszlovák kormány kérte, hogy a zászlóaljat csoportosítsák át Angliába, hogy az ott lévő összes többi csehszlovák alegységgel egyesítve egy új alakulatot hozhassanak létre. Az angolok a kérést elutasították, és a zászlóaljat Szíriából Líbiába szállították, hogy megerősítse a Tobruknál más szövetséges csapatokkal együtt védekező Kárpát Független Lengyel Lövészdandárt (Polish Independent Carpathian Infantry Brigade).

A 11. Csehszlovák Lövészzászlóalj 23 hétig állomásozott Tobruknál, amely során 51 napot harcolt végig a német és olasz erők ellen. A harcok során a csehek 95 főt veszítettek, ami állományuk 15 százalékát jelentette. A tobruki harcok ideje alatt a zászlóalj a 38. Indiai Lövészdandár alárendeltségébe került.

1942 márciusában a zászlóaljat kivonták Tobrukból: átszervezték, feltöltötték 1600 főre, és átnevezték 200. Csehszlovák Könnyü Légvédelmi Ezreddé.

A Légvédelmi Ezred három légvédelmi üteget tartalmazott, feladatuk az izraeli Haifa és a libanoni Bejrút kikötőinek védelme volt. Szervezetileg a brit 17. Lövészdandár alárendeltségébe tartoztak, 1943 májusában azonban visszaszállították őket Angliába, hogy csatlakozzanak a megalakuló 1. Csehszlovák Páncélos Dandárhoz. A Közel-Keletről érkező csehek többsége a páncélos dandár szállító alegységeinél kapott beosztást, jó néhányan azonban a gépesített lövész alegységek katonájaként harcolt tovább.[…]

Fordította/Összeállította: Nagy Sándor szds.