A szentesieké a járőrarany

Nekünk van időnk nézelődni a táborfalvai kiképző bázison, nem úgy a versenyzőknek, akiknek minden perc számít. Főleg akkor, ha a kétnapos verseny (szeptember 6–7.) első napján a lövészet versenyszám esetleg nem sikerült jól. A pontos célzást időelőnnyel, a pontatlant pedig hátránnyal díjazza a szabályzat, így aki „ellőtte” magát, az loholhat a többiek után, hogy legyen esélye megszerezni a kiállított csillogó kupák egyikét.

Amíg a versenyzők másznak, addig kiderül: akár a nyerő taktika része is lehet egy „mesterlövész” csapatba állítása, hiszen optimális esetben a jó célzás akár 10-20 perces előnyt is jelenthet. A végső győzelemért 13 alakulat 21 csapata küzdött két napon át, nők és férfiak egyaránt. A lajhármászáson kívül a 12-12 kilométeres menetet több egyéb akadály (például sebesültszállítás, rönkcipelés, kézigránát-dobás) nehezítette, bár eleve nem volt könnyü ezeket a pontokat megtalálni. A sebesültszállításnál például egyáltalán nem mindegy, hogy ki, milyen útvonalon közelíti meg a kisebb domb mögött megbúvó helyet. Merthogy az előző ponttól mérve lehet ez a táv 600 méter (a bozótoson át), de ennek a duplája is a rendes úton.

A versenyt összesítésben végül az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Müszaki Dandár csapata nyerte, megelőzve az MH 43. Vezetéstámogató Zászlóalj, illetve az MH 25/88. Könnyü Vegyes Zászlóalj csapatát. A hölgyek versenyét az egész rendezvény biztosításában közremüködő MH Bakony Harckiképző Központ katonanői nyerték, míg a férfiaknál az MH 5. Bocskai István Könnyülövészdandár csapata végzett az élen.