A bocskais karjelzés kötelez

A „Bocskai” nemcsak a legnagyobb dandár, de abban is különleges, hogy alakulatai három helyőrségben diszlokálnak. Debrecenben állomásozik az 5/39. lövészzászlóalj, valamint az 5/24. Bornemissza Gergely Felderítő-zászlóalj. Hajdúhadházon találjuk a dandár logisztikai zászlóalját, valamint műszaki századát (a település közelében terül el a gyakorló- és lőtér is). Jóval távolabb, Hódmezővásárhely ad otthont az 5/62. és az 5/3. lövészzászlóaljnak, valamint a műszaki zászlóaljnak – hogy csak a nagyobb szervezeti egységeket említsük. (Mindezek három helyőrség-parancsnokság működtetését is jelentik a dandár számára.)

– Miként lehet egy ekkora, és ilyen széttagoltan települt dandárt hatékonyan vezetni? – kérdezem Ruszin tábornokot, aki elsőre meglepő választ ad: havi 2–4000 kilométer autózással. Későbbi szavaiból azonban az is kiderül, hogy még sok minden más praktikával is.

Igyekezett kialakítani egy olyan munkarendet, hogy egy héten egy napot Debrecenben tölthessen, egy napot Hódmezővásárhelyen, s legalább egyszer eljusson Hajdúhadházra is.

– Minimum egy alkalommal van „berendelésem”, de még így is marad egy „bónusz napom” – vázolja munkabeosztását. No, és ha a szolgálat engedi, akkor a hétvége a Budapesten lakó családé. Akár már most is Debrecenbe költözhetett volna, de nyolcadik osztályos kislánya kérte, hogy mivel már eddig is négy különböző általános iskolában folytatta tanulmányait, legalább az utolsó évet jelenlegi tanintézetében fejezhesse be.

Persze nem az utazás a lényeg – tudom meg a tábornoktól. Egy újonnan kinevezett parancsnok esetében a személyes jelenlét elengedhetetlen, de ebből a jelenlegi kevés is elég, mert egy kiválóan működő rendszert örökölt elődeitől.

– Többek között az ő munkájuknak is köszönhetően tudom megvalósítani „mission command” vezetési elképzelésemet. Meggyőződésem, hogy egy dandárparancsnoknak irányelveket, követelményeket kell szabnia, támasztania, de a konkrét megvalósítás során már nem kell napi szinten ezekben részt vennie. Arra ott vannak a kiválóan felkészült, tapasztalt alsóbb szintű parancsnokok – részletezi a tábornok.

Amikor arról kérdezem, hogy milyen dandárt vett át, először lakonikus választ ad: egy fáradt, de motivált csapatot. Aztán kifejti bővebben is. Ha az egész hadsereg létszámát nézzük, akkor tíz százalékuk a „Bocskainál” teljesít szolgálatot. A „harcoló” – vagy ahogy ő fogalmaz: a „lövészárokba küldhető”, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság irányítása alatt szolgáló – katonáknak pedig az egyharmada van az 5. dandárnál. Mindezen felül a teljes hadsereg harcjárműveinek kétharmada is náluk áll hadrendben.

Éppen ezért parancsnoki „ars poeticája”: az adott szakterületen belül nem lehet jobb az 5. dandár alárendelt csapatainál. Ugyanúgy érvényes ez a lövészzászlóaljakra, a felderítőkre vagy a műszakiakra, mint a vezető szervekre. De visszatérve a ,,fáradt, de motivált” megfogalmazáshoz, indoklásul megemlíti az elmúlt és a következő időszak legfontosabb eseményeit. A „Közös Akarat” feladatban – vagyis a határőrizetben – csaknem a dandár egyharmada vesz részt folyamatosan, közben pedig helytálltak kijelölt erőik a Brave Warrior 2016 elnevezésű gyakorlaton is. Felderítőik amerikai és francia társaikkal közösen gyakorlatoztak ebben az időszakban, mások pedig most fejezték be a KFOR-ban, valamint az iraki kiképzés-biztosító kontingensben teljesített szolgálatukat.

– Nem szabad elfelejteni – mondja a parancsnok –, hogy a katonáknak biztosítani kell a megfelelő regenerálódási időt, szabadságot; mindezt ráadásul olyan körülmények között, hogy már készülnek a következő feladatra. (A KFOR-ba és Irakba is visszamennek hamarosan a „Bocskaisok”. De jövőre szolgálatba lépnek a NATO Reagáló Erőben és az EU Harccsoportban is.)

A fáradtság ilyen körülmények között természetes a tábornok szerint, a motiváltságot viszont nem csak az anyagiak jelentik. (Az elmúlt időszak bér-, lakhatási-, szociális intézkedései természetesen jelentősen javították a közhangulatot, de ez nem minden.) Meggyőződése, hogy ugyanilyen fontos a munkahelyi légkör, fontosak az értelmes feladatok, valamint a gondoskodás a „hátországról”, a családokról.

– Azt szeretném látni, hogy reggelente nyugodt, a feladatára összpontosító, s nem mindenféle problémával küzdő katonák jönnek be a laktanyába. De – visszatérve a „mission command” vezetési elvekre – ez nem csak a dandárparancsnok, a tiszti vagy az altiszti kar feladata. Ebben a rajparancsnoktól kezdve a mentősofőrig, mindenkinek ki kell vennie a részét. Ezért is erősítünk rá az alegységparancsnokok felkészítésére, hiszen nap mint nap ők irányítják a kisebb-nagyobb kötelékeket. Ebben nagy segítségemre van Pasztercsák László törzszásszlós, a dandár vezénylőzászlósa, akivel már Szolnokon és Afganisztánban is együtt dolgoztam – jegyzi meg a dandártábornok.

Ennyi feladat mellett nem megkerülhető a kérdés: mikor jut idő kiképzésre?

A parancsnok szerint napjainkban a hagyományos értelemben vett kiképzés átalakult kissé: főleg feladat- és célorientált foglalkozásokat tartanak. Ugyanakkor, ha bármilyen célfelkészítés is folyik, igyekeznek beleszőni az úgynevezett általános – raj-, szakasz-, század- stb. – kiképzés feladatait is.

– Egy dologban nem engedek: a „Bocskai” karjelzés kötelez. Az 5. dandárnak nemcsak a hadseregben kell a legjobbnak lennie; a társadalom felé mutatott arca is a legjobb legyen. A hazaszeretetről tett tanúbizonyságtól, a honvédelmi nevelésen keresztül, az erkölcsi feddhetetlenségig. Ha egy katonánkat – akár szabadsága idején, civil ruhában – ittas vezetésen érik tetten a rend őrei, azonnal eltávolítjuk a dandártól. De így jár az is, aki valamilyen – például családon belüli – erőszakos cselekményt követ el, vagy csak megbotránkoztató viselkedésével méltatlanná válik az egyenruhához – mondja a dandárparancsnok.

A követelménytámasztáshoz azonban adni is kell.

– Igyekszünk a lehetőségeinkhez mért legjobb feltételeket biztosítani a szolgálatellátáshoz, s nem feledkezünk meg a családokról sem. Elődeimnek köszönhetően kiváló családsegítő szolgálat működik a dandárnál, hiszen az egyik legnagyobb terhet az itthon maradtak viselik. Fontos, hogy ha a házastárs misszióban, gyakorlaton vagy a határon szolgál, akkor neki csak az adott feladatra kelljen összpontosítania. Ugyanakkor eközben az otthon maradt hitves is a nap huszonnégy órájában helytáll. Neveli a gyereket, intézi a hivatalos ügyeket, „topon” kell lennie a munkahelyén, és még folytathatnám a sort. Ezért köszönet illeti a családtagokat – hangsúlyozza a tábornok.

Mindezek ismeretében mi lehet a legnagyobb megtartó erő a dandárnál, s az új parancsnok milyen új utakat lát?

– Eddigi parancsnoki és törzstapasztalataim alapján úgy vélem, hogy az anyagiak mellett a legfontosabb a katonák számára a kiszámíthatóság, a vázolható közeli és távolabbi jövőkép. Annyit már e rövid idő alatt is sikerült elérnünk parancsnoktársaimmal az összes helyőrségben, hogy minden katonának meg tudjuk mondani, január közepéig mikor és hol számítunk rájuk. Persze ez a „régiekre” vonatkozik, s csak akkor, ha nem kapunk egy váratlan feladatot. Ami pedig a fluktuációt illeti, szerencsére megállt a negatív tendencia, ma már többen jönnek hozzánk, mint ahányan távoznak – akár szerződésük lejártával, akár más okból. E területen a legfontosabb feladatunk az újonnan érkeztek beillesztése és megtartása, hogy ne csak szinten tartsuk, hanem növeljük is létszámunkat – zárja a beszélgetést Ruszin Romulusz dandártábornok.

* * *

Dr. Ruszin Romulusz dandártábornok a Kossuth Lajos Katonai Főiskola elvégzése után (tüzértiszt és földmérő mérnök szak) sorozatvető tüzérként kezdte katonai pályafutását; előbb Tapolcán, majd Pécsen szolgált. A későbbiekben a székesfehérvári MH Szárazföldi Parancsnokság hadműveleti főnökségének doktrinális főtisztje volt, majd az MH 25. Klapka György Lövészdandár megbízott hadműveleti főnökeként teljesített szolgálatot. 2006–2008 között az MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóaljnál töltött be többféle beosztást, utoljára a megbízott parancsnoki teendőket látta el. 2009-től az MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj parancsnokhelyettese, majd parancsnoka volt. 2014-ben került a Honvéd Vezérkar Hadműveleti Csoportfőnökségére, ahol több beosztás után csoportfőnök-helyettesnek, megbízott csoportfőnöknek nevezték ki.

Két jelentős misszióban vett részt. 2007–2008-ban a NATO Iraki Kiképző Missziójában volt különleges műveleti csoportparancsnok, 2011–2012-ben pedig az afganisztáni MH Tartományi Újjáépítési Csoport 11. váltásának parancsnokaként, valamint Baghlan tartomány koalíciós rangidőseként teljesített szolgálatot.

Felkészültségét számtalan tanfolyamon bővítette. 1997 – NATO Orientációs Szakaszparancsnoki Tanfolyam, ZMNE; 1999 – NATO Orientációs Törzstiszti Tanfolyam, ZMNE; 2000 – intenzív, katonai szakanyaggal bővített német nyelvtanfolyam, ZMNE; 2005 – ECDL-tanfolyam, Neumann János Számítógép-tudományi Társaság; 2009 – Special Operations Combating Terrorismus (D-9201), USA; 2009 – Special Forces Advance Urban Operation Course, Germany, 10th US SF Group; 2011 – Special Operations Advance Combating Terrorismus, USA; 2015 – közigazgatási alapvizsga.

Német nyelvből katonai szakanyaggal bővített középfokú, angol nyelvből pedig bővített, felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezik. Számtalan elismerése közül kiemelkedik a Magyar Érdemrend lovagkeresztje (katonai tagozat) kitüntetése, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Pro Scientia aranyérme.

Százötven ejtőernyős ugrással rendelkezik. A Szolnoki Honvéd Ejtőernyős Sport Egyesület elnöke.
Nős, két gyermeke van.

Magyar Honvéd 2016. november/Szabó Béla

Forrás: honvedelem.hu