Hét év tanácsadás

Jelenleg már a 19. váltás végzi azt a magas színvonalú munkát, amely során tantermi és szimulátoros foglalkozásokat, repülő alap- és továbbképzést, valamint repülő-műszaki mentorálást hajtanak végre. Az elmúlt hét évben többször is volt már arról szó, hogy a magyar repülő-műszaki és -hajózó katonák miként látják ezt a missziót. De vajon hogyan tekintenek a közös munkára azok az afgán helikoptervezetők, akik a Rubik helikopterzászlóalj, illetve a Repülő-Műszaki Zászlóalj katonáival együtt dolgozva indultak el a repülőpályán hét évvel ezelőtt, tőlük kaptak továbbképzést az elmúlt években, és akik most számos beosztásban dolgoznak az afgán légierő különböző alakulatainál? 

Obaidullah Ibrahimkhil százados, az afgán légierő Elnöki Szállító Századának műveleti és tervező tisztje: 

„Repülő-pályafutásomat Shindandon kezdtem meg, ahol felkészült magyar oktatóktól tanulhattam. Ezek voltak ez első szárnycsapások, amik szilárd alapot adtak ahhoz, hogy később megálljam a helyem az Egyesült Államokban egy továbbképzésen, majd Kabulban, a helikoptergépszemélyzet-parancsnoki képzésemen. Itt újra együtt dolgozhattam a magyar kollégákkal, a helikopter fegyverrendszerének üzemeltetését és alkalmazását az ő mentori tevékenységük alatt tanultam meg.

Jelenleg oktató helikoptervezető vagyok, és egyike azoknak a kiválasztott pilótáknak, akik országunk elnökét szállíthatják. Úgy gondolom, rendkívül sokat köszönhetek a magyar oktatóknak. Mindig valódi válaszokat kaptam a Mi-17 helikopterrel kapcsolatos kérdéseimre, és mindig türelemmel, ugyanakkor professzionálisan oktattak repülés közben, illetve a földi tanórák során. Sokukra név szerint emlékszem, hiszen ők indítottak el a pályámon, és később is visszajöttek hozzánk. 

Nagyra tartom azt a hozzáállást, amivel családjukat hátrahagyva eljöttek hozzánk, és segítenek nekünk abban, hogy megvédjük országunk polgárait.” 

Mohammad Yama Abrar őrnagy, az afgán légierő 377. helikopterszázadának helikoptervezetője: 

„A kabuli katonai egyetem elvégzése után vált valóra az álmom, hogy pilóta legyek. 2011-ben kezdtem meg a kiképzésemet Shindandon, ahol amerikai, olasz és magyar oktatókkal dolgozhattam együtt. Kivétel nélkül felkészült oktatók voltak, valahogy mindig reméltük, hogy a magyar csapathoz kerülünk aznap.  

Számomra sokat jelent a bizalom, és sosem felejtem el, amikor az oktatóm, Kovács őrnagy függés közben teljesen elengedte a kormányszerveket és rám bízta a helikopter vezetését. Sokat köszönhetek a magyar fedélzeti technikusoknak is. Tőlük, és a remekül felkészült magyar repülő-műszaki katonáktól sajátítottam el a helikopter szakszerű üzemeltetését. 

Mivel akkoriban a repülési idő korlátozott volt kiképzési célokra a Mi-17-esen, első afgán pilótaként belekóstolhattam az MD-530 helikopter vezetésébe is. 

2015 során, már Kabulban szintén magyar oktatók mentorálásával hajthattam végre - már újra Mi-17-en repülve - helikopter-gépparancsnokként az első rakétalövészeteimet. Rengeteget kaptam ekkor is tőlük. Mindannyian adtak számomra valamit és soha nem »üres kézzel« távoztam a tanteremből, szimulátorból vagy repülés után a helikopterből. 

Állíthatom, hogy mindannyiukra barátként tekintek, ők vezettek engem, hogy vérbeli repülő legyek. Ennek eredményeként pedig elkezdhessem kiképzésemet a légierőnk jövendő helikoptertípusára, az UH-60-ra.” 

Forrás: honvedelem.hu