Ismét ünnepelnek a radarosok

A 71 évvel ezelőtti esemény 1994 óta a Rádiótechnikai Csapatok Napja, mely kiváló alkalom az elődök nagyszerű eredményeinek felidézésére, az elmúlt évvel kapcsolatos számvetésre, de legfőképp az ünneplésre.

Mint sok más tudományos áttörésnek, ennek a kísérletsorozatnak az alapjait is katonai fejlesztések képezték. Bay Zoltán és közel 40 fős szakmai csapata 1942-ben kezdte meg mikrohullámú és lokátortechnikai kutatásait. Kiváló munkájuk bizonyítékai a többi között a SAS távolfelderítő és a BORBÁLA tüzérségi lőelemképző lokátorok voltak. 1944 márciusában az addig gyűjtött tapasztalatok birtokában belekezdtek a Holdradar-kísérlet megvalósításába. Közel két év telt el a várva-várt sikerig, melyet a párhuzamosan futó amerikai Holdradar-kísérlet pár héttel korábban publikált sikere sem tudott beárnyékolni.

Ez a két év sajnos közel sem zajlott hátráltató tényezőktől mentesen, melyek ismeretében az elért eredmények még hangsúlyosabbak. Külső segítség nélkül, mindent saját erőből kellett megoldani. 1944 nyarán az elméleti elgondolások mellett a kísérlethez szükséges berendezések nagy része is elkészült, többek között a holdradar ”lelke”, az ún. hidrogén-coulométer is.

Bay Zoltán ötlete volt, miszerint a hatalmas távolság miatt az elektromos háttérzaj szintje alá csökkent visszaverődött radarjeleket összegezni (integrálni) kell, hogy kimutatható nagyságúra növekedjenek. A 10 párhuzamos coulométer-kapilláris közül hasznos jel (ami a holdról verődött vissza) csak egyre kerülhetett, a többi kilenc az elektromos háttérzajt összegezte. Enélkül a berendezés nélkül az elektromos háttérzaj 10 %-ára becsült nagyságrendű visszavert jeleket detektálni lehetetlen lett volna.

Eközben azonban a háború eseményei is megállíthatatlanul zajlottak. A gyárat át, majd visszaköltöztették, orosz felügyelet alá került, árvíz sújtotta, végül az orosz csapatok leszerelték és az eszközeit elszállították. A folyamatosan változó hatalmi viszonyok miatt a kutatók közül szinte senki sem érezhette biztonságban magát származása vagy aktuálpolitikai okok miatt. Hosszabb leállás után 1945 decemberére sikerült újraépíteni, beszerezni, összeállítani a szükséges berendezésket. Elindultak a kísérletek, szigorúan csak éjszaka, hiszen nappal a működő gyár berendezései zavarták a méréseket. Végül 1946. február 6 éjjelén a visszavert jeleket összegző coulométerben 4%-kal volt magasabb a jelszint, mint a tisztán zajt összegző coulométer-kapillárisoknál. Ez az érték már jóval meghaladta a hibahatárt, így a kísérletet sikernek fogadták el.

A Bay-csoport világraszóló eredménye a körülmények ismeretében bárki számára példaértékű lehet. Kitartásuk, tudásuk, leleményességük és tettvágyuk olyan értéket teremtett, mely nem csak tudományos eredményeikben él tovább.

Az 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred  radarosai mögött újabb mozgalmas év áll. A szakmai feladatok sora, a többi között a NEWFIP-2016 nemzetközi EHV gyakorlat, a TOBRUQ LEGACY 2016 nemzetközi harcászati gyakorlat, vagy akár a KUB NATEVAL képességellenőrzés során alájátszóként betöltött szerep mellett a migrációs válsággal kapcsolatos feladatok is folyamatosan napi terheket róttak az állományra.

Az ünnep alkalmából az alakulat állományába tartozó Vadász István százados a Honvéd Vezérkar Főnöke által adományozott emléktárgyat érdemelte ki, míg Nagy József főtörzsőrmester az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnokának emléktárgyát kapta.

A fegyvernemi nap keretében felidézett múltbeli sikerek erőt és kitartást adnak a folytatáshoz, hiszen szakmai elődeink nehéz időkben, összehasonlíthatatlanul rosszabb körülmények között tették a dolgukat rendíthetetlenül.

Szerkesztette/összeállította: Kolozsi Tamás őrnagy, Vadász István százados

Forrás: MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred