A Vitézi Rend is részt vett a II. Rákóczi Ferenc emlékmeneten!

Vitéz Molnár-Gazsó János ünnepi beszéde: 

"Áldás, békesség!

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Tisztelt Ünneplő Magyar Gyülekezet!

Meghatottan nézek végig az itt összegyült kurucokon. Mélyen megtisztelve érzem magam amiért köztetek lehetek. Egy nemzet gyermekei vagyunk és egy nagy közös családot alkotunk. Ebből csak azok rekesztik ki önmagukat, akik a nemzeti gondolatokat megtagadják. 

A mai napon ezzel a díszes és csodálatos felvonulással tisztelgünk magyar történelmünk egyik legkiemelkedőbb alakja, II. Rákóczi Ferenc előtt. 

Ezen a napon bontott zászlót, s karddal a kezében sietett szegény végveszélybe sodort hazája segítségére. Tiszta szívvel és Istenbe vetett erős hittel állt a kurucok élére. Istenért, a hazáért és a szabadságért küzdött. Példát mutatott mindenkinek az odaadó hazaszeretetről. Vagyona és származása lehetővé tette volna, hogy a dúsgazdag magyar főurak életét élje. De II. Rákóczi Ferenc inkább a megpróbáltatásokat és harcot választotta.  Mert nem tudta végignézni sokat szenvedett hazájának kínjait, amit a töröktől is rosszabb Habsburgok okoztak.

Olyan, a nemzetét szerető erős egyéniség volt, aki képes volt társadalmi rétegtől függetlenül egyesíteni a magyarság nagy részét. Gyulafehérvárra összehívott országgyülésen 1704. július 8-án a három erdélyi „nemzet”, a magyarok, a székelyek és a szászok követei Erdély fejedelmévé választották II. Rákóczi Ferencet. Nagyságos vezérlő fejedelem címét nem vagyona gyarapítására használta, hanem ezzel is harcban álló nemzetét kívánta segíteni. Ő is mint előtte sok más királyunk, majd utána is a Nyugattól várta a segítséget. Nem tudhatta,hogy Európa nyugati részén a szerződések sem érnek annyit mint Magyarországon az adott szó. 

A kurucok az akkori Európa egyik legnagyobb hatalmával a Habsburg birodalommal harcoltak. Habsburgoknál megszokott volt, hogy Magyarországot lenézték és a végletekig kizsákmányolták. A magyar nép törökkel vívott 150 éve után úgy jöttek az országba, mint véreskezü hullarablók. Ettől az ellenségtől távol állt minden lovagiasság. Zsákmányként tekintettek szegény hazánkra. S ennek a labanc hordának csak a bátor kurucok álltak ellent.

Mi magyarok már megszoktuk, hogy nálunknál erősebb, többnyire világbirodalmak ellen kell harcolnunk. De vérzivataros történelmünk során az egész világ megtanulhatta,hogy a magyar egy független és szabadság szerető nép, akik ha kell bárkivel felveszik a harcot.

Én úgy fogom fel ezeket a mérhetetlenül súlyos háborúkat, mint isteni próbatételeket. Mert Isten azokat teszi próbára  akiket szeret. S ezt tudva biztosan állíthatom minket magyarokat Isten nagyon szeret. Rákóczi népe kiállta e próbát. S habár a háború elveszett, a harc még sem volt hiába való. Mert egyszer és mindenkorra megtanulta egy világhatalom, hogy Magyarországgal nem tehet azt amit csak kénye kedve diktál. A magyar nép végtelen hazaszeretete és szabadság iránti vágya kiolthatatlan. Mi magyarok eleve így születünk, a vérünkben van.

De beszélni kell a nagyságos vezérlő fejedelmet orvul hátba támadó magyar labancokról is. Ezek voltak és ezek ma is a magyar nemzet igazi ellenségei. Ők a legveszélyesebbek. Bocskaiban jártak és olykor járnak ma is! De szívükben és lelkükben nem magyarok-idegen érdekeket szolgálnak. Elárulták a magyar ügyet és elárulják ma is!

Számomra felfoghatatlan, hogy még ma is élnek magukat szép családfával ékesítő magyarok, akik térden csúsznak a levitézlett Habsburgház tagjai előtt. De ami még ennél is rosszabb- új világhatalmakat szolgálnak. Persze titokban, s teszik ezt úgy, hogy közben a magyar zászlót ők tartják a legmagasabbra.  

Tanulni kell a hibáinkból! Nem elég a kurucos virtus-sőt olykor kifejezetten rossz. A kuruc sereg több vezére is értelmetlenül veszett oda az egymással való versengésben. Értelmetlen, gyakran egymással való hadakozásnak csak az idegen erők a haszonélvezői. Mi magyarok nem vagyunk annyian, hogy széthúzzunk. Nagy hibánk, hogy egymásra licitálva bizonygatjuk melyikünk a nagyobb magyar. S az ilyen értelmetlen melldöngetésekkor olykor sebet ejtünk a másik magyar szívében ezzel gátolva a teljes nemzeti összefogást. Nap mint nap tapasztalom, hogy az elcsatolt részeken maradt magyar testvéreink halkan-de oda súgják, mi vagyunk az igazi magyarok. Pedig ismerek olyan bocskait viselő Felvidéki magyart aki azzal dicsekedett nekem, hogy ő még Jan Slotával is üzletel.  S a csonka hazánkban még rosszabb a helyzet. Mert itthon a legtöbb ember a nemzeti oldalon is a párthovatartozás alapján mond véleményt a másikról. Míg ez a helyzet nem változik addig az itt megbújó labancok kiszolgálják az idegen hatalmakat.

Amikor a mai rendezvény megálmodója, László Ferenc megkért, hogy jöjjek el és mondjam el gondolataim- mélyen meghatódtam. Mert részéről már tapasztalom azt a fajta gondolkodást, ami újra naggyá tehet bennünket magyarokat.

Ne azt nézzétek ki JOBBIK-os vagy FIDESZ-es! Ne azt nézzétek miben vagyunk némileg eltérőek! Ha így tesztek a nemzet mindig megosztott marad. Tudomásul kell venni, hogy a nemzetben gondolkodó magyarok sem egyformák. De törekedni kell arra, hogy észrevegyük miben vagyunk hasonlóak és ezt kell szem előtt tartva, egymást segítve építeni, védeni drága hazánkat!

Ne csináljunk úgy mint azok a drága kuruc vezéreink akik egymást hívták párbajra! 

A magyar nép szomjazik a nemzeti egységre. De nem lehet úgy a másikhoz közeledni ha előtte leszóljuk mert egyik vagy másik jobboldali párt tagja vagy szimpatizánsa. Mint már említettem, Isten szereti a magyar népet. Ezért újra és újra próbák elé állítja. Nem olyan régen hallottam, hogy árvizet is tudnak már csinálni ember alkotta fegyverrel. Nem tudom, ember aki a sátán szolgálatában áll vagy az Isten szabadította e ránk a nem rég levonult áradatot. De azt a gáton a zsákot pakolva láttam, hogy ezt a próbát is kiálltuk és van nemzeti összefogás. Mi ezeket a próbákat sorra kiálltuk és ki is fogjuk állni, mert hiszünk a magyar jövőben.  Nincs és nem is lesz idegen erő vagy hatalom, mely a magyar népet megtöri.

Mi nem felejtjük el kik vagyunk és hiszünk benne, hogy az Úrnak terve van velünk. Amikor elfáradok és úgy érzem reménytelen minden, akkor kuruc őseinkre gondolok akik sokkal reménytelenebb helyzetben emelték magasra a magyar zászlót és szálltak harcba a magyar függetlenségért, szabadságért.

Nekünk mai kurucoknak szent kötelességünk a nemzet összekovácsolása és megtartása. 

Végezetül engedjék meg,hogy egy személyes példát mondjak el, amiből erőt meríthettem és tudtam már nem volt hiábavaló az életem.

Kislányom Regina alig múlt 10 éves, amikor egy a Hazáról szóló verset tanult. Ott ült a nappaliban és szorgalmasan olvasta újra és újra a vers sorokat- majd egyszer rám nézett és azt mondta” Apa! Én bármikor kész vagyok meghalni a hazámért!”

Először mosolyogtam gyermeki kijelentésén, majd könnybe lábadt szemmel alig tudtam szólni. Akkor és ott pár hónapja egy igazi kuruc kislányt láttam.

Isten áldja Magyarországot! 

Isten áldja a kurucokat!

Köszönöm, hogy meghallgattak."

Budapest, 2013. június 16.