A magyar katonai repülés jelentős évfordulói

Nincs ez másként a magyar légierő esetében sem. De vajon melyek a szervezeti szintű ünneplésre okot adó történelmi események?

A Magyar Honvédség 2018-ban ünnepli fennállásának 170. évfordulóját. A jeles dátumra minden bizonnyal számos kiemelkedő, komoly médiaérdeklődésre számot tartó rendezvény, esemény és megemlékezés fogja felhívni a közvélemény figyelmét. Az elmúlt években a magyar légierő két alkalommal ünnepelt hasonló jelentőségű eseményt: 2010-ben a magyar katonai repülés 100., míg 2013-ban az önálló magyar légierő megszületésének 75. évfordulójára emlékeztek. Mindkét ünnepnek a nagy tömegeket vonzó Kecskeméti Nemzetközi Repülőnap adott lenyűgöző keretet.

Mivel a honvédség, s benne a légierő 2018-ban ismét jelentős évfordulóhoz érkezik, az esetleges félreértések eloszlatása érdekében érdemes áttekintenünk katonai repülésünk azon történéseit, melyek a fent leírtak tükrében okot adnak a szervezeti szintű ünneplésre. Annál is inkább, mivel a 20. századi magyar történelem és ezen belül a katonai repülés sorsfordító pillanatai között nem minden esetben könnyű rátalálni a pontos dátumokra. Mielőtt belemerülnénk az események ismertetésébe, érdemes átgondolni, hogy katonai repülőink számára mely történések adhatnak okot a szervezeti szintű ünneplésre. Ehhez a következő három kérdésre kell választ találnunk: mikortól beszélhetünk magyar katonai repülésről? Mikor vette kezdetét az önálló magyar katonai repülés? Mikor vált a légierő önálló fegyvernemmé Magyarországon?

Ahhoz, hogy az első kérdést megválaszolhassuk, a 19–20. század fordulójáig kell visszanyúlnunk. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadvezetése – habár a hadseregben rendszertelen módon korábban is alkalmaztak repülőeszközöket (1849, 1866) – egy 1888-ban szervezett bécsi aeronautikai kiállítást követően vette komolyan fontolóra a katonai jellegű repülés intézményi keretek közé szorítását, amihez természetesen az uralkodó, I. Ferenc József támogatására is szükség volt. Miután egy, a Birodalmi Hadügyminisztérium által kijelölt négytagú katonai bizottság végigjárta a német, a francia, valamint a brit léghajósrészlegeket, 1890-ben a Műszaki és Adminisztratív Katonai Bizottság (Technische und Administrativen Militär-Comité) meghirdette az első, kizárólag katonák számára kiírt tanfolyamot, majd 1892 őszén, a porosz és a bajor léghajósrészlegek mintájára a bécsi Arzenál területén felállították a császári és királyi Katonai Aeronautikai Intézetet (k. u. k. Militär-Aeronautischen Anstalt). 

Az eddig leírtak alapján egyértelműen adná magát a lehetőség, hogy 1892-őt tekintsük a magyar katonai repülés születési dátumának, ennél azonban jóval bonyolultabb az ügy, mivel a Katonai Aeronautikai Intézet a közös hadsereg (k. u. k. Heer) és nem a honvédség alárendeltségébe tartozott. Arról nem is beszélve, hogy az 1893-tól felállított alegységek, legyen szó vár- vagy tábori ballonrészlegekről, a tüzérség, azon belül is elsősorban a vártüzérség alárendeltségébe tartoztak. Vagyis annak ellenére, hogy az itt szolgáló katonák vitathatatlanul a levegőben látták el feladatukat, valójában szó sem volt önálló szervezettel rendelkező katonai repülésről. 

A következő jelentős szervezeti átalakításra 1909. október 7-én került sor, amikor a császári és királyi Katonai Aeronautikai Intézet helyét átvette a frissiben megszervezett császári és királyi Léghajósrészleg (k. u. k. Luftschifferabteilung). A k. u. k. Verkehrstruppenbrigade alárendeltségébe tartozó részleg bázisát Fischamendben jelölték ki, ahol az uralkodó és Franz Conrad von Hötzendorf vezérkari főnök támogatásának köszönhetően gyors ütemben zajlott a szükséges balloncsarnokok, raktárak, műhelyek, valamint az iroda- és laktanyaépületek kialakítása. Az újonnan felálló részleg a haderő által ekkoriban megvásárolt első katonai léghajók és repülőgépek üzemeltetéséért, fejlesztéséért és beszerzéséért, valamint a hajózó és műszaki állomány kiképzéséért felelt. Létrejött tehát az első olyan önálló szervezeti egység, amely tényleges katonai repülőszolgálatot látott el. Ám a léghajósrészleg – akárcsak a helyét 1916. január elsején átvevő császári és királyi Légjárócsapat – szintén a közös hadsereg részét képezte és ez így is maradt az első világháború végéig, azaz az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásáig. Vagyis a magyar katonai repülés szervezeti szintű megszületését nincs értelme 1918 novembere előtt kutatni. 

Akkor vajon miért 2010-ben került sor az esemény 100. évfordulójára? A válasz egyszerű, az évfordulót nem egy szervezet, hanem egy bizonyos személy története jelöli ki. Katonai repülésünk születésnapját hagyományosan ahhoz a dátumhoz kötjük, amikor az első magyar származású hadirepülő kézhez vette pilótaigazolványát. A fennmaradt dokumentumoknak hála pontosan tudjuk, hogy erre mikor került sor: nemes petróczi Petróczy István 1910. szep-tember 28-án kapta meg az Osztrák Repülőklub (Österreichischer Aero-Club) által kiállított becses dokumentumot. 

A második kérdésre valamivel egyszerűbb a válasz, mivel az önálló magyar légierő szervezése szinte a Monarchia felbomlásának pillanatában, azaz 1918 novemberében megkezdődött. A magyar repülőcsapat megalakulásáról először egy 1918. november 3-án kelt jegyzőkönyvből szerezhetünk tudomást. A dokumentum szerint a Hadügyminisztériumban ekkor hozták létre a Légügyi Kormánybiztosságot, amely később 37. légügyi osztályként működött tovább, Hangay Sándor tartalékos százados parancsnoksága alatt. Ez a szervezet fogta össze a frontról hazaérkező tábori pilóták, megfigyelőtisztek, műszaki katonák állományba vételét, valamint az országban fellelhető, esetlegesen beérkező repülőtechnika összeírását. November 9-én állították fel a Magyar Repülőcsapat Parancsnokságot, amely december 2-án, legalábbis a nyilvántartás szerint, 1195 fős állomány felett rendelkezett. A tél folyamán végrehajtott átszervezéseknek és fejlesztéseknek köszönhetően 1919. március 21-ig, a Tanácsköztársaság hatalomátvételéig az önálló magyar légierő (repülőcsapat) egy kiképzőosztállyal (Szeged), nyolc repülőosztállyal (tulajdonképpen századdal), két különleges különítménnyel rendelkezett. Számottevő erőről volt tehát szó, amit a magyar repülőgépgyárak (Magyar Repülőgépgyár Rt., Magyar Általános Gépgyár, Magyar Lloyd Repülőgép- és Motorgyár Rt., Ganz–Fiat Magyar Repülőgépmotor-gyár Rt., valamint a város megszállásáig az aradi Magyar Automobilgyár Rt.) a nyár közepéig viszonylag korszerűnek számító repülőgépekkel is el tudtak látni. Fontos kiemelni, hogy az ekkor felálló szervezet 1945-ig egy pillanatra sem szűnt meg létezni, a Tanácsköztársaság ideje alatt Vörös Repülőcsapatként, az 1920-as és 1930-as években rejtett légierőként, majd Magyar Királyi Honvéd Légierőként működött tovább. 

A harmadik kérdésre szintén egyértelmű válasz adható: a légierő 1939. január elsején, az imént említett Magyar Királyi Honvéd Légierő megalakulásával vált Magyarországon is önálló fegyvernemmé. A szervezet felállítását a hazánk fegyverkezési egyenjogúságát elismerő, a kisantant országokkal 1938. augusztus 23-án megkötött bledi egyezmény tette lehetővé. Összefoglalva tehát az eddig leírtakat, a légierő teljes szervezetére érvényes jeles évfordulók dátumai a következők: a magyar katonai repülés kezdete: 1910. szeptember 28. Az önálló magyar katonai repülés kezdete: 1918. november 3. Az önálló magyar légierő megszületése: 1939. január 1.

A magyar katonai repülés immáron 107 éves történetében a felsoroltakon túl természetesen még számos más ünneplésre méltó eseményt említhetnénk, ám ezek közvetlenül „csak” bizonyos szakágakat (például a sugárhajtású vagy a forgószárnyas technika magyarországi megjelenése), repülőtereket (Pápa, Szolnok, Kecskemét) vagy még kisebb szervezeti egységeket (például vadász, felderítő-, szállító- és kiképzőrepülés, légiirányító-, radarfelderítő tevékenység) érintenek.

Magyar Honvéd 2017. április/Gondos László

Forrás: honvedelem.hu