2025. 04. 27.
Zita
: 407 Ft   : 359 Ft Benzin: 625 Ft/l   Dízel: 687 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

A magyar történelem egyik legnagyobb tragédiája

A magyar történelem egyik legnagyobb tragédiája
honvedelem.hu  |  2023. 01. 12., 09:28
A magyar történelem egyik legnagyobb tragédiája

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1943. január 12-én kezdődött meg a Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban. Az offenzíva felőrölte a mintegy 200 ezer főből álló 2. magyar hadsereget, amely történetének legsúlyosabb vereségét szenvedte el: a Don-kanyar így Muhival és Moháccsal együtt örök nemzeti trauma marad.

A németeknek a kezdeti 1941-es sikerek után muszáj volt csapatokat követelniük a szövetségesektől a keleti frontra, hiszen a Szovjetunió ellen tervezett „blitzkrieg" nem alakult a tervek szerint. A Vörös Hadsereg ellentámadása 1942 elejére olyan veszteségeket okozott nekik, hogy egyértelművé vált: nagyobb mértékben kell majd támaszkodniuk a szövetségesek támogatására. Ennek jegyében Adolf Hitler Horthy Miklós magyar kormányzónak is levelet írt a német követelésekkel, majd 1942 januárjában hazánkba érkezett Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter és Wilhelm Keitel vezértábornagy, akik Bárdossy László miniszterelnökkel folytatott tárgyalásaik során szóban is nyomatékosították: Németország igényt tart a magyar királyi honvédség átfogó részvételére.

Noha Szombathelyi Ferenc, a Honvéd Vezérkar főnöke egyértelműen jelezte Ribbentropnak: a magyar haderő nem áll készen a Szovjetunió elleni háborúra, ekkor már nem volt visszaút, a németek úgy gondolták, hogy mindenképpen hasznát tudják venni a magyar alakulatoknak a fronton. A kérés visszautasítása a korabeli geopolitikai környezetben egyébként sem igazán merülhetett fel komolyan, hiszen az Észak-Erdélyt visszaszerezni akaró románok azonnal igent mondtak Hitler minden kérésére, így Budapest sem vonhatta ki magát a dologból – főleg, hogy a kormány újabb elvesztett trianoni területek visszacsatolását is remélte a pozitív döntéstől. Ugyanakkor az eredeti formában így sem tudták teljesíteni a berlini kéréseket, hiszen Hitler száz százalékban igényt tartott volna a magyar erőkre: hosszas tárgyalások során sikerült is reálisabb szintre leszorítani Németország igényeit. Viszont a csapatokat hadászati szempontból a németek alá rendelték. Bárdossy január 20-án biztosította Berlint, hogy Magyarország „hajlandó lehetőségeinek legszélső határáig elmenni" a keleti fronti részvétel terén.

A 2. magyar hadsereg kormányközi egyezmény alapján indult meg az olasz frontra, az 59 éves Jány Gusztáv vezérezredes parancsnoksága alatt. A 207 ezer fős hadseregben a korabeli sorállomány több mint ötöde is ott menetelt, nem beszélve számos tartalékosról, illetve a munkaszolgálatosokról, akiknek aránya a 10 százalékot is kitette. Berlin kiegészítést ígért a korszerűtlen és hiányos fegyverzettel útra kelt csapatoknak, de csak szóban – ezt később nem is tartották be. Hogy csak néhány példát említsünk, a páncéltörő fegyverek terén például elég komoly hiányosságok mutatkoztak, de javarészt ugyanígy korszerűtlen eszközökkel indultak útnak a páncélosok, és a légierőnél is hiány mutatkozott kellően modern felszerelésből, ráadásul a karbantartás is folyamatos problémákat okozott. Ugyanakkor a hadvezetés egyrészt bízott a német ígéretekben, másrészt a többség gyors győzelemre számított.

A magyar haderő − a német 2. és 6., az olasz 8., a román 3. hadsereggel, illetve a német 4. páncéloshadsereggel együtt − a Maximilian von Weichs vezérezredes parancsnoksága alá tartozó „B" hadseregcsoport alárendeltségében, 1942. június 28-án kapcsolódott be a keleti fronton dúló harcokba. A magyarok július 7-én érték el a Dont. Az előrenyomulás a hosszú heteken át húzódó hídfőcsaták után később Voronyezs és Pavlovszk között, egy mintegy 208 kilométeres szakaszon torpant meg, ahol a katonák védekezésre rendezkedtek be, és egész nyáron sikertelenül akarták felszámolni a Don nyugati partján megmaradt hídfőállásokat. Eközben több mint 30 ezer embert veszítettek, miközben a végletekig kimerültek, gyakran élelmezési és utánpótlási problémákkal küszködtek. A magyar hadvezetés egyre csak sürgette a németeket, hogy végre juttassák el a csapatokhoz az imént említett, beígért felszerelés- és fegyverzet-kiegészítést, ám a kérések – jelentős mértékben a hadszíntéri nehézségek miatt – süket fülekre találtak, Berlin nem teljesítette a megígért vállalásokat. A helyzet csak rosszabbra fordult 1942 késő őszén, amikor a sztálingrádi csatában elszenvedett kudarcokat követően a németek fokozatosan megkezdték csapataik kivonását a doni térségből. Ekkor már sejteni lehetett: katasztrófa lesz a dolog vége.

A Vörös Hadsereg, konkrétan a 40. szovjet hadsereg végül január 12-én indult meg az Osztrogozsszk-Rosszos hadművelet keretében, -35 fokos fagyban az urivi hídfőtől, és már az első napon 8-12 kilométer mélyen ékelődött be a magyar védelembe. Két nappal később megindult az offenzíva a voronyezsi front középső és déli részén is, ahol a 3. harckocsi-hadsereg felőrölte a magyar védelmet, és nagyjából 50 kilométer szélességben tört át Scsucsjénél. Hiába álltak ellen eleinte keményen a magyarok, mivel a hadsereg a megegyezés értelmében német vezetés alatt állt, Jány Gusztáv csak tétlenül szemlélhette, amint a helyzet egyre rosszabbra fordul. Január 15-ére egyértelművé vált, hogy reménytelen az ellenállás, de a vezérezredes nem ment szembe a kitartást előirányzó paranccsal, még akkor sem, amikor másnapra felbomlott az arcvonal, három részre szakadt a hadsereg, és megkezdődött a teljes demoralizálódás, miután kitört a pánik. Mivel a szovjetek alapvetően nem bántották a fegyvertelen katonákat, rengetegen önként megváltak fegyvereiktől, és egyszerűen csak megindultak nyugat felé. Jány végül január 17-én, hajnalban rendelte el a VII. hadtest visszavonását, de az elvágott, német alárendeltségben harcoló III. hadtest egészen január végéig harcolt, mire végre sikerült kijutnia a szovjetek gyűrűjéből.

A 2. magyar hadsereg január 24-én gyakorlatilag megsemmisülve vált ki az arcvonalból. „A 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét" − írta legendás, rengeteget idézett hadparancsában a vezérezredes, ami természetesen csak tovább fokozta az elcsigázott, megalázott katonák elkeseredettségét. Sok felháborodott tiszt ki sem hirdette az igazságtalan rendelkezést, amely azt is előírta, hogy a katonák körében a rendet és a vasfegyelmet „a legkeményebb kézzel, ha kell, a helyszínen való felkoncolással" kell helyreállítani. A még egyben lévő magyar csapatokat március 5-én vonták vissza a Dnyeper nyugati partjára, majd április 6-án megindult a katonák hazaszállítása. Ez egészen május végéig elhúzódott, Jány az utolsó vonattal hagyta el a hadszínteret. Horthy Miklós az év augusztusában felmentette tisztségéből. A hadsereg-parancsnokság egyébként 1943. április 30-án szüntette be működését.

Pontosan a mai napig sem tudni, hány magyar katona veszett oda a doni katasztrófában, de teljes bizonyossággal állítható, hogy nincs hazánkban olyan család, amely nem érintett valamilyen formában a tragédiában. Az egyes becslések 90-150 ezer áldozattal számolnak a hősi halottakat, a sebesülteket és az eltűnteket is beleértve, de többé-kevésbé általánosan elfogadottnak csak az az adat tekinthető, hogy 1943 márciusának elején a 2. magyar hadsereg létszáma már alig haladta meg az 54 ezer főt, és ezek jelentős része hadtápos volt. A magyar hadtörténelem legsúlyosabb vereségében tehát alighanem több mint négyszer annyi ember veszett oda, mint történelmünk másik hasonlóan sorsfordító kudarcában, a mohácsi csatában. A vereségnek több oka is volt a német felszereléskiegészítés elmaradása mellett: a legnyilvánvalóbb, hogy az egységek létszámukat tekintve egyszerűen kevésnek bizonyultak egy ilyen hosszú frontszakasz átfogó védelmére. A csapatok emellett váltás nélkül teljesítették feladataikat, ellátásuk akadozott úgy az élelem, mint a hadianyagok tekintetében, nem is beszélve a ruházatról, ami igencsak elkelt volna a nem ritkán -30 fokos fagyban. Emellett egy idő után maguk a katonák is megkérdőjelezték a hadműveletek célját és értelmét.

 

Jány Gusztávot 1947 októberében háborús bűnösként halálra ítélték, majd 1947. november 23-án kivégezték. 1993. október 4-én a Legfelsőbb Bíróság felmentette a háborús bűntett miatt emelt vád alól.

Forrás: https://honvedelem.hu/

Ha tetszett a cikk, kövesse a
Háború Művészetét a Facebookon!

Még több friss hír

2024. 06. 14., 15:43
Egy új harcjármű rendszerbe állításakor az első lépések egyik legfontosabbika a kezelők vezetési rutinjának megszerzése. A június 11-ei héten az MH Klapka György 1. Páncélosdandár egyik legkorszerűbb eszközével, a Leopard 2A7HU típusú harckocsival gyakorolják a harcjárművezetők többek között a közúton való közlekedést.
2024. 06. 11., 14:36
Június 11-én és 12-én összesen 13 Gidrán harcjármű érkezik az MH Klapka György 1. Páncélosdandárhoz Tatára – jelentette be a honvédelmi miniszter.
2024-06-20 15:28:26
A közelmúltban számoltunk be lapunkon Brunei H145M rendeléséről, most pedig folytatódik a sor Belgiummal: az újabb beszerzés hírét a Párizsban megrendezett Eurosatory védelmi és biztonsági kiállításon jelentették be.
   MÁSOK ÍRTÁK
2024. 07. 11., 10:52
A Honvéd Vezérkar és a zalaegerszegi MouldTech Systems Kft. között létrejött együttműködés keretében drónos meteorológiai mérések segítik a 46. Katonai Ejtőernyős Világbajnokság szervezőit.
2024. 07. 04., 09:57
A magyar kormány korábbi döntései alapján az állam 2024. szeptember 1-jétől térítésmentesen biztosítja a végzős középiskolások részére a „B” kategóriás vezetői engedély megszerzését, ami a KRESZ és az egészségügyi oktatást tartalmazza.
2024. 07. 03., 11:26
Különleges, római kori szarmata telep feltárásakor kerültek elő veszélyes robbanóeszközök a földből.
2024. 07. 02., 11:49
A Magyar Védelmi Exportügynökség (VEX) saját nemzeti standot állított június 17-21. között a párizsi Eurosatory védelmi ipari kiállításon, amely az egyik legnevesebb európai védelmi kiállítás.

  JETfly Magazin

Pontosan két évvel ezelőtt bemutatkozó interjút készített Tőrös István dr. Bali Tamás ezredessel, aki akkor vette át az MH Kiss József 86. Helikopterdandár parancsnoki beosztását. Két év után ismét van miről beszélgetniük.

  NÉPSZERŰ HÍREK