Pintér Csaba, a Pintér Művek tulajdonosa jóvoltából egy frissen felújított MíG-15-ös vadászrepülőgép került átszállításra a keceli haditechnikai parkból a HMFEST fesztiválra. Szombat délelőtt ünnepélyes keretek között zajlott e repülőgép névadása és koszorúzása, melyen Kun Szabó István vezérőrnagy a Honvédelmi Minisztérium Miniszteri Biztosa is részt vett. A felújítás a JETfly és Háború Művészete magazin is támogatta.
A repülőgép felújítását az Ég Katonái Hagyományőrző Egyesület végezte és a felújítás közben érkezett a Pintér Művek részéről - mint a gép tulajdonosa - a felajánlás, hogy az egyesület nevezze el a repülőgépet valakiről, akit méltónak találnak erre. Az egyesület elkezdte az adatgyűjtést. Felkutatták egykori repülőműszakiakat, repülőgép-vezetőket és a témával foglalkozó barátaikat, hogy kiket is tarthatnánk méltónak. Miután tanulmányoztak sok-sok irodalmat, megszületett a döntésünk: a harcfeladat közben hősi halált halt, Magyar Sándor főhadnagy nevét viselje a repülőgép! A táblát a pilóta özvegye, Magyar Sándorné és Pintér Csaba, a Pintér Művek tulajdonosa avatta fel.
1956. jan. 21-én, 14.50-kor riasztották a sármelléki 24. Vadászrepülő Ezred készültségét, a Fertő-tó felett repülő ismeretlen kétmotoros repülőgépre. A készültségi géppárt Romsics László főhadnagy (MiG-15bisz) vezette, kísérője Magyar Sándor főhadnagy (MiG-15) volt. Riasztásuk előtt, a Pápán állomásozó szovjet 5. Gárdaezred készültségi géppárját (MiG-17F) is indították a légi célra.
A magyar gépek a cél felé haladva a szemből közeledő szovjet géppárral találkoztak. A „saját gép” jelzésre a közeledő két repülőgép, támadó manőverezésbe kezdett. A gépek között légi harc alakult ki, melynek eredményeként a kísérő MAGYAR SÁNDOR főhadnagy (25 éves) az ausztriai Pamhagen-től 300 méterre észak-nyugatra lezuhant és életét vesztette.
Magyar főhadnagyot Pamhagenben eltemették, majd 1956 áprilisában exhumálták és Hévízen került végső nyughelyére. A szemből támadó és lelőtt, szovjet kísérőgép is osztrák területre zuhant, azonban pilótája Nyikolaj Konoklov százados sikeresen katapultált. A katasztrófát a magyar és szovjet légirányítás közötti kommunikációs zavar idézte elő. Hasonló esetek elkerülése céljából a két fél, új együttműködési tervet dolgozott ki.
A típus NATO kódja: Fagot. A Mikojan–Gurjevics-tervezőirodában kifejlesztett szovjet első generációs sugárhajtású vadászrepülőgép. Első harci alkalmazására a koreai háborúban került sor, majd később részt vett a vietnami háború légiharcaiban is, valamint több más regionális konfliktus szereplője volt. Licenc alapján Csehszlovákiában, Kínában (J–2 elnevezéssel) és Lengyelországban is gyártották. A Szovjetunióban több mint 12 ezer darabot gyártottak belőle, a külföldi licenc-változatokkal együtt a teljes gyártási darabszám eléri a 18 ezret.
1951-ben érkeztek meg Magyarországra az első MiG–15 repülőgépek. A MiG–15-tel felszerelt első magasabb egység 1951. március 16-án alakult meg, Mezőfi István alezredes parancsnokságával. Az egység 1951. július 23-án kapta meg az első gépét. 1951-ben összesen 10 db együléses vadász és 4 db UTI MiG–15 kétüléses gyakorló gép érkezett. Kezdetben a szovjet oktatók képezték ki a magyar pilótákat a típusra. Az első önálló magyar sugárhajtású repülést 1951. augusztus 24-én Mezőfi István hajtotta végre. A MiG–15 Magyarországon a nyilvánosság előtt először az 1952. április 4-i díszszemlén mutatkozott be, amikor 20 db MiG–15 húzott át a Hősök tere fölött. 1952-től a típus folyamatos készültségi szolgálatot adott. A gépek az 1950-es években minden feladatot éles lőszerrel és teljes lőszer-javadalmazással hajtottak végre. Az 1960-as évek elején a megjelent és hadrendbe állított újabb típusok miatt megkezdődött a magyar MiG–15-k folyamatos kivonása. A legnagyobb selejtezésre 1966-ban került sor, amikor mintegy 30 db gépet vontak ki. A kisszámú megmaradt MiG–15-t az 1970-es évek elejétől terepszínű festéssel látták el (alul világoskék volt) és harcfelderítőként alkalmazták. Az utolsó megmaradt példányokat 1975-ben selejtezték ki. A hazánkban alkalmazott 279 darab MiG–15-ösök közül 35 db semmisült meg, ami 39 magyar repülőgép-vezető életét követelte. A szerencsétlenül járt gépekből mindössze 4 fő hajtott végre sikeresen katapultálást.
Gyári száma: 3061, gyártva 1953.február A gépet Novoszibirszkben gyártották. Magyarországra, az 1953. március 2.-án kelt, 101/22948 számú szállítmányról készült jegyzőkönyv szerint érkezett és a 25. Vadászrepülő hadosztály állományába került. Az átvételkor a repülőgép 1 óra 22 perc repült a VK-1 hajtómű (gysz.22663) pedig 2 óra 16 perc működési idővel rendelkezett. Ekkor az MN4715 hadrendi számon szereplő 24. vadászrepülő ezred parancsnoki rajában repült Sármelléken. 1957 tavaszáig itt volt állományban. Az 1957. április 9.-én kelt jegyzőkönyv szerint, a Repülő Kiképző Központ (RKK) 2. századának (ex Taszári ezred) 1. rajába került. Itt a gép főtechnikusa Árgyelán Ferenc hadnagy, technikusa Gálfi Sándor hadnagy volt. 1958. október 27-én az RKK 2. századának 055. számú parancsának értelmében a gépet le kellett konzerválni. A konzerválásért felelősek Szűcs István, Németh János és Bretka Pál főhadnagyok voltak.