Még az 1960-as években kifejlesztett HARM (High-speed Anti-Radiation Missile) rakéta korszerűsített változatának, a HDAM-nak (HARM Destruction of enemy air defense Attack Module) a próbái a végéhez közelednek.
A régi HARM rakéta az ellenséges radarok által kibocsátott radarjelek alapján találta meg célját. A légvédelmi állások radarkezelői ezzel természetesen tisztában voltak, így egyszerüen kikapcsolták a radart akkor, amikor úgy vélték, hogy rakétát indították rájuk. A későbbi HARM rakétákat így ellátták azzal a képességgel, hogy "megjegyezzék" az utoljára észlelt radarsugárzás helyét. Az új HDAM ezt az eljárást használhatatlanná teszi. A HDAM ennél is tovább megy: GPS-t (illetve annak meghibásodása esetén inerciális navigációs rendszerét) használván a rakéta egyéb felderítőeszközök, mint pl. müholdak vagy robotrepülőgépek információi alapján is képes megsemmisíteni a kiszemelt célt. Ugyanakkor a HDAM hagyományos módon is megtalálja az ellenséges radarforrásokat. A megnövelt hatótávnak köszönhetően megnövekedett az indítási távolság is, így a hordozó repülőgépek kevesebb veszélynek vannak kitéve.
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |