A zsidó állam biztonságára hagyományos értelemben véve katonai fenyegetést a nagy hatótávolságú ballisztikus rakéták jelentettek, ám bármennyire is komoly az ilyen rakéták által jelentett veszély, erősen valószínűtlen, hogy Izraelt a belátható jövőben ilyen rakétával megtámadnák. Ugyanakkor létezik egy másik fajta, rakéták általi veszélyforrás is, amelyek azonban – egy kis túlzással élve – szinte napi rendszerességgel csapódnak be az ország határ menti területeire. Az ilyenfajta rakéták ellen egyelőre azonban Izrael nem rendelkezik védelmi képességekkel.
A feladat megoldására az illetékesek a helyi Rafael céget kérték fel, amely három év leforgása alatt fejlesztené ki az Iron Cap névre keresztelt rakétavédelmi rendszert. Az elképzelések szerint a veszélyeztetett településeken lévő radarokat, amelyek a település lakóit riadóztatják, ha egy rakéta tart feléjük, integrálnák az új rendszerbe. Az Iron Cap rendszer a támadó rakétákat 90 kg tömegü ellenrakétákkal semmisítené meg. A kis tömegnek köszönhetően az egyben indítóállványként szolgáló katonai teherjármüre húsz rakétát szerelnének. Ugyanakkor a rendszer csupán azokra a rakétákra indítana, amelyek lakott térséget fenyegetnének. A tavalyi libanoni összecsapások alatt ugyanis megközelítőleg 4000 irányítatlan rakétát indítottak, ám ezeknek csupán az ötöde csapódott be lakott területre. A palesztin területekről indított rakéták „találati aránya” ennél még gyengébb. A rendszer telepítésének költségei elérik a 60 millió dollárt, ám a szükséges mennyiségü ellenrakéta legyártása valószínüleg további 100 millió dollárt emésztene fel.
Az Iron Cap fő célpontja – Kasszam rakéta indítása a Hezbollah által közzétett videón
Mint arról oldalainkon is beszámoltunk, az irányítatlan rakéták jelentette veszély semlegesítésére létezik egy futurisztikus megoldás is, a lézerrel felszerelt Phalanx. Ennek beszerzését azonban az izraeli védelmi minisztérium elutasította, arra hivatkozva, hogy a rendszer valószínüleg nem tudna megbirkózni sorozatban indított rakétákkal. A lézernek ugyanis néhány másodpercig meg kell világítani a célt ahhoz, hogy megsemmisüljön, addig azonban nem tud a következő, sorozatban indított rakétával foglalkozni, így a védelem áttörhető. Bár az érvelés nyilván megállja a helyét, ám a döntés hátterében meghúzódik a saját védelmi szektor támogatásának szándéka is.
