Napjainkban az AK-47-est Afrikában legalább annyira látják szívesen, mint a legsúlyosabb járványokat. Ez az állítás nemcsak a sajtóban és más médiában sűrűn emlegetett országok esetében (Szomália, Kongó, Szudán) igaz, hanem a többire is. A könnyű alkalmazhatóság, az igénytelenség révén pillanatok alatt közkedvelt kézifegyverré vált az afrikai fejlődő országok körében. A fegyver a törzsi villongásokat és leszámolásokat vérfürdővé változtatta. Kenyában például az elmúlt hat hónapban kb. 150 emberrel végzett az AK-47-es a villongások során. Az eddig tradicionális eszközökkel elkövetett bűncselekmények (állatlopás, földfoglalás stb.) nem mindig jártak sikerrel, de ha az olcsón beszerezhető AK-47-es van a kézben, akkor azt általában használják is, és annak van eredménye.
Az átkozott kézifegyver hatására kb. 50 000 ember kényszerült elhagyni az otthonát az elmúlt időszakban. Az AK-47 segítségével a helyi kormányok és a vezetés is könnyebben megingatható. Hiába a térségbe vezényelt több rendőr és katona, azok nem rendelkeznek kellő helyismerettel, a fegyveresek pedig igen. Így a helyi, AK-47-essel felszerelt csoportok könnyen borsot törhetnek az odavezényelt erők orra alá. Ennek eredményeként a karhatalmi erők mennek, a helyi fegyveresek maradnak, és folytatják erőszakos tevékenységüket. Ezen túl is vannak erőtlen próbálkozások az erőszakos fegyveres csoportok megtörésére. Volt rá példa, hogy a külföldről érkező segélyszállítmányok védelme érdekében helyi fegyveres csoportot fogadtak fel. Egyiket a másik ellen alkalmazták. Ezzel elértek ugyan egy fokkal jobb védelmet, de még így is hatékonyabban fosztogatnak a rossz oldalon álló fegyveresek, mert most fejsze és lándzsa helyett AK-47 van a kézben.
A végkövetkeztetés az, hogy az AK-47 olcsó, Afrikának pedig kell, és veszik. A fegyverkereskedők gazdagodnak, a fejlődő országok pedig az éhínség és a járványok mellé kaptak még egy rákfenét: az AK-47-est.
A fegyver státusszimbólum. Akinek nincs, az nem is férfi
