A hadviselő felek mindíg igyekeztek ellenfeleik eszközeinél hatásosabb fegyvereket előállítani. A kézifegyverek terén e versengés egy igen érdekes szerkezet megjelenését produkálta még a hidegháború évei alatt. Akik már jártak a Tulai Állami Fegyver Múzeumban, azok találkozhattak a kiállított darabok között egy gépkarabéllyal, amelyet három darab párhuzamos csővel láttak el. Ez a fegyver, a Pribor-3B, volt a szovjetek válasza az amerikaiak SALVO fegyvercsaládjára. Kifejezetten támadó fegyvernek készült, amelynek lőszere 7.62x39 mm-es űrméretű, hasonlóan az AK47/AKM roham puskához.
Mind a SALVO, mind a Pribor-3B kifejlesztésének célja ugyanaz volt. Egy úgynevezett "Meroka" (MEhrROhrKanone), azaz többcsövü roham fegyver létrehozása, amelynek segítségével nagyobb találati valószínüség és tüzgyorsaság érhető el. (Ha úgyvesszük, akkor tényleg három lövész katona tüzerejével ér fel az, akit ilyen karabéllyal szerelnek fel.)

Pribor-3B

SALVO
Mivel a fegyver hátrarúgó ereje meglehetősen nagy, a tusát egyvonalba helyezték a csövekkel, az irányzékot emiatt jelentősen ki kellett emelni. A hüvelyek kivetése a tár mögötti részen történik, minthogy a hátrarúgó erő kellően nagy ahhoz, hogy a závárzat a kellő távolságra hátra tudjon siklani.
A fegyver tervezője az a German A. Korobov, akinek nevéhez még számos más kiváló fegyver, mint például a TKB-517, a TKB-408 vagy a TKB-022 tartozik. A Pribor továbbfejlesztéseként született meg később az Orosz Különleges Erők AN-94 típusú roham puskája is.