MK19 Model 3 típusú, 40 mm-es gránátvető

Az Mk 19 40 mm-es gránátvető - melyet neveznek Mark 19-nek is - kifejlesztését 1966-ban a US Navy kezdte el.

A vietnámi háborúban az amerikai erők számos 40 mm-es gránátvetőt vetettek be, melyek 40x46 mm-es M406-os gránátot lőttek ki. Ezek közül a Mark 18-as volt leginkább említésre méltó, melyet a Hughes Corporation gyártott. A sikerei ellenére a US Navy többet akart. Elhatározták, hogy egy automata gránátvetőt fejlesztenek ki, mely 40x53-as M384 típusú gránáttal fog müködni (ezt a gránátfajtát eredetileg az UH-1 és AH-1 helikopterek M75-ös automata gránátvetője számára fejlesztettek ki.)

Az új Mark 19-es típusú automata gránátvető kifejlesztése 1966. júliusában kezdődött meg. 1967. októberében már elkészült az első három darab prototípus. A Mark 19 Model 0 alapfegyvert Vietnámban az 1968-as év élején alkalmazták előszőr folyami cirkálókon és a US NAVY UH-1 "Huey" helikopterein.

Mark 19 Model0

1971-ben az eszközt a US Naval Ordnance Station Louisville-ben továbbfejlesztette Mark 19 Model 1 néven.

Mark 19 Model 1

1974-ben Mark 19 Model 2 névvel napvilágot látott az újabb fejlesztés, de ebből csak prototípus készült a sorozatgyártást nem kezdték el.

Mark 19 Model 2

1981-ben megszületett a végső változat az MK 19 Model 3.

MK 19 Model 3

Az Mk19-est a General Dynamics Armament és Technical Products-GDATP (korábbi Saco Defense Industries) gyártja. 2000-re körülbelül 25 000 db készült belőle. A gránátvetőt nagy hatékonysággal alkalmazták a 1993-ban Szomáliában, 1991-ben Irakban.  Használják napjainkban is az Iraki Szabadság Hadmüveletben.                  

Az automata gránátvető 40 mm átmérőjü gránátokat lő ki, 300-400 lövés/perc elméleti tüzgyorsasággal, ami a gyakorlatban kb. 60 gránátot jelent percenként (mert figyelembe kell venni, hogy 400 taggal rendelkező heveder nem nagyon van és célozni is kell 2-3 gránát kilövése után, a többi, lövés közbeni akadályról nem is beszélve). A fegyver lőporgázok energiáját hasznosítja a hüvely kivetés és az újratöltés végrehajtásához. A gránátvető maximális lőtávolsága 2,2 km. A  hatásos lőtávolsága, azonban 1,5 km. A gránát robbanási pontjától való biztonsági távolság 75 m. A gránátvető csövének végén lángrejtő található. A füsthatás is csekély lövés közben. Ezek a tulajdonságok csökkentik a fegyver és kezelője felderíthetőségét. Az éjszaki tüzeléshez ellátták éjjeli irányzékkal is. Típusa AN/TVS-5.

Az MK19 -nek kétfajta változata létezik. Az egyik egy három lábú állványon üzemelő változat, a másik egy jármüre telepített változat. A gránátvető 35,3 kg-os súlya miatt a jármüre telepített változat használata a gyakoribb.

Lövész katonák állványon lévő fegyverrel lőnek

Az M430 gránátot, melyet a gránátvető kilő, kettős céllal fejlesztették ki. Elsődlegesen az ellenség élőerejének pusztítására. A gránát megöl bárkit, aki a robbanás öt méteres sugarán belül tartózkodik, de megsebesíti azokat is, akik 15 méteren belül vannak. Másodlagos felhasználási területe a páncélozott szállító eszközök harcképtelenné tétele terén van. Főleg a rohamozó ellenség harcrendjének begbontására alkalmazzák. A jármüveik üzemkképtelenné tétele után a gyalogság, mely harcjármüről száll, már könnyedén pusztítható a gránátvetővel.

A gránátokat 32-es és 48-as rakaszokban tárolják. Tömegük 20 és 30 kg. Az eszközt könnyü kezelhetőségének köszönhetően széleskörüen alkalmazzák kissebb hajókra, valamint gyors jármüvekre  telepítve, mint a HMMWV és a Stryker harcjármü.

HMMWV-re telepítve

Hajóra telepítve

Technikai adatok:

Ürméret: 40x53 mm

Típus: lőporgázok energiáját hasznosító, heveder adogatású, automata müködésü

Súlya: 35,3 kg fegyvertest, 20 kg M3 állvány, vagy 9,1 kg könnyü állvány

Hatásos lőtávolság: 1500 m (célzott, pontlövés), 2200 m maximális lőtávolság

Elméleti tüzgyorsaság: 300-400 l/perc

Gyakorlati tüzgyorsaság: 40-60 l/perc