Átadták az első sorozatgyártott Puma harcjárműveket

A Marder IFV-t 2010-2020 között leváltó Puma-val egy roppant potens és rugalmasan alakítható, kategóriájában jelenleg nagyjából rivális nélküli harcjármüvet kap kézhez a Bundeswehr – na meg a folyamatban lévő tendereken történő siker függvényében Mexikó, Kanada és az USA.

A 90-es évek közepén beindított Neue Gepanzerte Plattformen, azaz az új generációs páncélos platform megalkotásához szükséges tanulmányok és vizsgálatok 2001-es végleges lezárulta előtt, már 1998-ban megkezdődött az eredmények beépítése az ún. “neuer Schützenpanzer”-be (úJ IFV), amit ma úgy ismerhetünk, hogy Puma. 2002-ben a német haderő 5 db, 2004-ig leszállítandó, sorozatgyártás előtti prototípusra formált igényt, majd 2007-ben egyöntetü parlamenti egyetértéssel megszavazásra került 3 milliárd euró 405 Puma beszerzésére. Az erről szóló szerződés, ahogy fentebb mér említve lett 2009 júliusában lett véglegesítve.

A Puma kategóriájában kiemelkedő védelmet biztosít a bennlévőknek, amihez egyaránt hozzájárul a kompakt kialakítású, “egylégteres” küzdőtér, a jármú komoly aknavédelme (10 kg) – aminek igen fontos része, hogy a küzdőtérben minimális azon elemeknek a mennyisége, amik közvetlen kapcsolatban vannak annak padlólemezével – és a modulárisan bővíthető páncélzat. Utóbbi kapcsán elmondható, hogy eredetileg 3 védettségi osztályt – A, B és C – terveztek, azonban csak az A és a C fokozat valósult meg.

Az A osztályú védettségi szint a Puma alap kiépítettségét jelenti és a gyakorlatban azt jelenti, hogy oldalról maximálisan a 14,5 mm-es nehéz géppuska lövedékek és robbanótöltetek ellen védett, míg szemből bírja a 30 mm-es APFSDS lövedékeket. Ezen védettségi szinten a Puma harci súly 31,5 tonna, tehát például az A400M-el történő légi szállítása biztosított.

Ha ennél valami komolyabb védelemre van szükség, akkor jöhet szóba a C osztály. Ekkor a jármü oldalira, annak majdnem teljes hosszában kiegészítő páncélzat kerül, mely egyben oldalszoknyaként is szolgál. Kiegészítő páncélzatot kap a lövegtorony és a tetőlemez is. A jármü súlyát cirka 43 tonnára növelő extra páncélzat lévén az oldalak védettsége a frontális védettséghez válik mérhetővé, míg felülről védetté válik a tüzérségi lövedékek repeszei ellen. Ezen kiépítettségben az A400M már nem bírna el a Puma-val, ezért a felállás a következő lesz: 3 A400M visz 1-1 alap páncélzatú Puma-t, míg egy negyedik viszi a 3 kittnyi extra páncélzatot és a rögzítésükhöz szükséges felszerelést.

A Pumát a C védettségi szint mellett sokan vélik napjaink legvédettebb gyalogsági harcjármüvének

A mintegy 1 070 lóerős MTU V10 892 diesel erőforrásával a Puma tömeg/teljesítmény aránya igen kellemesnek mondható, hiszen még a 43 tonnás, azaz nagyjából a T-72-esével megegyező tömegü változat esetében is meghaladja a Leopard 2-esekét, melyek oldalán lesz hivatott tevékenykedni elsősorban. (25,4 kW/t vs. 17,7 kW/t. A Leo 2-esek cirka +20 tonnájára szük 500 LE jut pluszban.)

Offenzív képességek terén elmondható, hogy a Puma képes az ún. hunter/killer taktika alkalmazására. Fő fegyverzete a Rheinmetall szállította 30 mm-es MK30-2/ABM gépágyú, mely a jármü bal oldalára csúsztatott távirányítású toronyban kapott helyet – konkrétan annak jobb oldalán, aminek végett a gépágyú csöve a jármü középvonalában fekszik. Jelenleg két típusú lövedék áll rendelkezésre a Puma számára: egy klasszikus APFSDS-T és egy időzített gyújtású lövedék, mely kinetikus energiával operáló szubmuniciókkal teríti be a célpontot.

Másodlagos fegyverzetként az HK MG4 géppuskája szolgál. Az ezen célra elterjedt 7.62 mm helyett az 5.56 mm-es géppuska talán meglepő lehet, ám ennek indoklása az, hogy ahova nem elég az 5.56 oda a szállított lövedék mennyiség nagysága miatt be lehet vetni a gépágyút. Alternatívaként azért elérhető a 7.62-es MG3 is.

Harckocsik ellen persze nem lesz elég a gépágyú sem, azok ellen a német Puma-k a jövőben a torony oldalára szerelt EuroSpike Spike LR ATGM-ekkel (2 db) vehetik fel a harcot.