Vita a Szaúd-Arábiának szánt német Leopard tankokról

Ha Rijádban természetesen nem is, Berlinben az ügyből „palotaforradalom” lett. Az ellenzék olyan páratlan hevességgel tiltakozott, amelyhez hasonló méretü felháborodásra még nem volt példa az Angela Merkel kancellár vezette, konzervatív-liberális kormánykoalíció csaknem kétéves történetében. De nem fogadta egyértelmü támogatás a tervezett szállításokat a koalíció padsoraiban sem, több konzervatív és liberális képviselő helytelenítette, hogy a sivatagi királyság Leopardokat kap. A közelmúltban kirobbant és belpolitikai botránnyá terebélyesedett ügy különös pikantériája, hogy jó néhány részlet ismert, miközben a kormány az egésszel kapcsolatban mély hallgatásba burkolódzott. A már készpénznek vett - mellesleg az érintett német cégek számára csaknem 2 milliárd euróval kecsegtető - szállításokról a kancellár és miniszterei semmit nem árultak el. Azt hangoztatták csupán, hogy erről a nemzetbiztonsági tanács döntött, és a testület határozatai mindig is titkosak voltak. Ezért Merkel szerint a koalíciónak nincs semmifajta tájékoztatási kötelezettsége. A kancellár egyik megbízottja az ellenzék által kezdeményezett rendkívüli parlamenti vitában pedig csak annyit mondott, hogy Szaúd-Arábia fontos partner a régióban, és Németország külpolitikájában egyaránt képvisel alapvető értékeket és érdekeket.

Eközben a jól értesült Focus hírmagazin arról számolt be, hogy Rijád 200 harckocsit rendelt, és 40-et közülük hamarosan már meg is kap. Ráadásul az is kiszivárgott, hogy a szaúdi királyság nem csupán korszerü harckocsikhoz jut, de német szakemberek segítenek elsajátítani a Leopardok kezelését. Szakértők szerint a Merkel-kormánynak igaza van abban, hogy a nemzetbiztonsági tanács ülései - illetve az azon született döntések - mindig is titkosak voltak. Így volt ez a Kohl-, vagy épp a Schröder-kormány idején is. Mint ahogy az sem számít újdonságnak, hogy a világ országai közül egyik fő fegyverszállítónak számító Németország már korábban is szállított fegyvereket Szaúd-Arábiának.

A kormányt tehát valóban nem terheli közvetlen tájékoztatási kötelezettség, mint ahogy maga a szállítás sem számít tabunak. Csak éppen - mint az újságok és az ellenzéki pártok érvelnek - a koalíció arról feledkezik meg, hogy az elmúlt évekhez képest jelentősen változtak az idők. Különösen azóta, hogy kitört az „arab tavasz”, Németország pedig - legalábbis szavakban - a forradalmi mozgalmak támogatására tett fogadalmat. Nem véletlen, hogy a koalícióban a liberálisokat képviselő Guido Westerwelle külügyminiszter pártja szorult helyzetében többszöri egyiptomi és tunéziai látogatásokkal és hangzatos nyilatkozatokkal igyekezett jó pontokat szerezni. Ebbe a képbe pedig az ellenzők szerint aligha illik bele a szaúd-arábiai fegyverszállítás, különös tekintettel a sokak által diktatúrának tartott királyság erősen megkérdőjelezett emberi jogi politikájára, de legfőképp arra a tényre, hogy a szaúdi rezsim a közelmúltban katonai erővel közremüködött a bahreini rendszerellenes tüntetések leverésében.

Egy ilyen helyzetben a Leopardok tervezett szállítása értékek képviseletével aligha magyarázható, és szöges ellentétben áll azzal, amit például Westerwelle külügyminiszter a többi között a kairói Tahrír téren „prédikált”. Azaz értékekről ebben az esetben egyáltalán nincs szó, sokkal inkább érdekekről, mégpedig elsősorban gazdaságiakról. Mellesleg a harckocsikat gyártó két német konszern az elmúlt években a kormányon lévő konzervatívok egyik legfőbb „szponzora” volt. A jelek szerint „nem jött be” a kormány már említett parlamenti megbízottjának az az érvelése sem, miszerint Rijád a térségben Németország egyik legfontosabb biztonsági szövetségese, és szilárdan lehet rá támaszkodni Irán megfékezéséhez. Kormányforrások a tervezett fegyverszállítást igazolandó mindehhez még azt is hozzátették, hogy az ellen a két legfontosabb szövetséges, az Egyesült Államok és Izrael nem emelt kifogást.

Washington még nem nyilatkozott az ügyben, izraeli kormánytisztviselők ugyanakkor a hét végén kijelentették, hogy az országnak semmiről sincs tudomása. „Jeruzsálem nem szeretné, ha alibinek használnák fel” - hangoztatta a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungnak adott interjújában Izrael korábbi berlini nagykövete. A vita tart, a harckocsik leszállítása azonban aligha akadályozható meg. Szakértők szerint a Merkel-kormány nagy öngólt rúgott, amit nem lesz könnyü feledtetni. A tájékoztatás teljes hiánya pedig - bár magyarázható - finoman szólva a legkevésbé sem „elegáns” egy magára sokat adó parlamenti demokráciában. Németország pedig csak reménykedhet abban, hogy a szaúdi rezsim nem veti be a Leopardokat saját ellenzékével vagy épp a bahreini ellenzékkel szemben.