MG-42, a villámgéppuska

Hitler hadserege a II. világháború kezdetén az MG-34-es géppuskát használta mint meghatározó, gyalogsági fegyvert. Hamarosan ráébredtek, hogy ez a típus nem alkalmas háborús sorozatgyártásra. Alkatrészei gyorsan elszennyeződtek, ezért állandó akadály jelentkezett lövéskor. 1939-től 1942-ig tartó kutató-fejlesztő munka (és egy kis zsákmányolt lengyel technológia) után megjelent a német Metall und Lackierwarenfabrik Johannes Grossfuss AG vállalat által gyártott, MG-42 elnevezésü géppuska.

Maschinengewehr 42 (MG-42)

Ennek a típusnak a készítését már több vállalat is felvállalta: Grossfuss, Mauser-Werke, Gustloff-Werke, Steyr-Daimler-Puch és néhány másik. A fegyver annyira jól sikerült, hogy a II. világháború befejeztével több országban tovább használták. Németországban, Olaszországban, Pakisztánban 7,62x51 mm NATO-lőszerrel müködő, MG-42/59 és MG-3 típusmódosított változatokban vonták rendszerbe, Jugoszláviában pedig az eredeti, 7,92 mm-es Mauser-ürmérettel használták.  Az MG-42-es géppuskából a II. világháború alatt kb. 400 ezer darabot gyártottak. Néhány vállalat jelenleg is gyártja a fegyvert világszerte. Napjainkban a darabszám meghaladja az egymilliót. 

Az MG-42 kifejlesztésének meghatározó követelményei a következők voltak: univerzális használati lehetőség, gyors és olcsó előállítás, nagy tüzerő és magas tüzgyorsaság. Ennek érdekében a gyártók törekedtek az acéllemezek vastagságának csökkentésére. Annyi acélt használtak, mely éppen elegendő volt a biztonságos müködéshez, így elérték azt, hogy az MG-42 30%-kal könnyebb lett, mint az MG-34-es. 

Az MG-42-es géppuska rövid csőhátramozgású, automata müködésü, hevederadogatású fegyver. A töltények adogatása a bal oldalról történik. A cső végén egy gyorsító funkciót betöltő alkatrész található, mely a kiáramló lőporgázok energiáját használja fel arra, hogy gyorsabbá tegye a cső hátralökődését, ezzel segítve az újratöltést és a hüvelykivetést. Ennek az alkatrésznek a vége tölcséres kiképzésü, mely lángrejtőként szolgál.

A töltények adogatása a bal oldalról történik

A csőfar reteszelése a zár végén található görgők segítségével valósul meg. Amikor a zár mellső pozícióban van, a végén (zárfej) lévő görgők beilleszkednek a csőfar erre a célra kimunkált részébe, ezzel hajtják végre a reteszelést. A lövés kiváltása után a cső - a hozzá kapcsolódott zárral - a már említett módon hátramozog, miközben a tokban kialakított szemölcs megszünteti a zár és a csőfar kapcsolatát. Ezután a cső megáll, de a zárszerkezet ebben az irányban továbbhalad, majd a helyretoló rugó segítségével újra előre, elvégezve a következő lövéshez szükséges lépéseket. 

A zár (jobb oldalon van a görgős reteszelő zárfej)

Nyitott tokfedéllel (láthatóak a töltények adogatását és a heveder továbbítását biztosító részek, valamint a zárvég és a helyretoló rugó)

A magas tüzgyorsaságnak köszönhetően sürün kell fegyvercsövet cserélni (250-300 töltény folyamatos kilövése után). A cső cseréjét is egyszerüen és gyorsan végre lehet hajtani: le kell venni a cső végéről a szereléket, majd hátul ki kell lazítani a nyitókart, és a csövet jobb oldalra billentve kihúzni a burokból.

A cső kivétele egyszerü

A cső kivételének metszeti ábrázolása

Minden MG-42-es géppuskához egy kétlábú állvány van rendszeresítve. Használtak még hozzá háromlábú lövész- és légvédelmi állványt is. Ritkán alkalmazták harckocsira szerelve, erre a célra az MG-34 inkább megfelelt, mivel nehezebb, robusztusabb volt, így jobban bírta rázkódást. Ideálisnak bizonyult számára a jármü belső környezete is, mivel az nem volt annyira szennyezett.

Technikai adatok

Ürmérete: 7,92 x 57 mm Mauser (7,9 mm-es vagy 8 mm-es Mausernek is nevezték) Súlya: 11,5 kg kétlábú állványon; 18 kg háromlábú légvédelmi állványon; 32 kg lövészállványon Hossza: 1220 mm A cső hossza: 530 mm A hevedertagok száma: 50 vagy 250 tag Elméleti tüzgyorsasága: 1200-1300 lövés/perc A lövedék kezdősebessége: 710 m/s