2012. február 25-én, Mihail Szaakasvili grúz elnök jelenlétében mutatták be hivatalosan az új, saját gyártmányú gyalogsági harcjárművet, amely a Lazika nevet kapta. Nem igazán tisztázott, hogy minek köszönhető a harcjármű létrejötte, de nem elképzelhetetlen, hogy Grúzia egyszerűen „vágyott” egy saját, modern haditechnikai eszközre. Bármi is késztette a mérnököket egy ilyen technikai eszköz megalkotására, az mindenképpen meglepetés az országtól, hiszen hasonló, páncélozott fegyverzet tervezésében ez idáig nem jeleskedtek.
2009-2010-ben készítettek eddig grúz mérnökök „egy” önhordó, páncélozott jármüvet. Ez a „valami” volt Didgori páncélozott tacsanka (géppisztolyos kocsi). Napjainkban zajlik a grúz páncélozott haditechnikai eszközök bővítése. A BMP projekt a grúz védelmi minisztériumhoz tartozó, Tbilisziben található „Delta” tudományos-kutatóintézetben zajlott.
Mihail Szaakasvili grúz elnök a bemutatón
Szakértők véleménye szerint a Lazika fejlesztését nem a nulláról kezdték, hanem ahhoz felhasználták a szovjet BMP-1 és BMP-2 alapjait. Elemzők úgy vélik a Lazika prototípusa (prototípusai) az előbb említett szovjet páncélozott jármüvek „lerövidített” változata öt futógörgővel, az „eredetileg” alkalmazott hattal szemben. Mindemellett nem tisztázott a grúz BMP motorjának eredete sem. Érdekes a futógörgők számának csökkentése. Látszólag a hegyvidéki és városi viszonyok közötti manőverezőképesség javítása céljából alkalmazták ezt a megoldást. Ezzel együtt azonban csökkent a jármü felfekvési felülete, ami a szovjet BMP-k tömegét és felfüggesztését figyelembe véve mozgás közben a páncéltest nagymérvü kilengéséhez vetethet. Ez a tény negatívan befolyásolja az alkalmazott fegyverek pontosságát, valamint rossz hatással van a személyzet és a szállított katonák állapotára. Mindazonáltal a speciális futómüvel a Lazika 70 km/h sebesség elérése képes, illetve egy üzemanyag feltöltéssel 400 km távolságot képes megtenni.
A Lazika golyóálló páncélzata egyes információk szerint megfelel a NATO STANAG 4569-ben meghatározott 4-es szabványnak. Grúz mérnökök azt állítják, hogy a páncélzat ellenáll a 14,5 mm-es lövedéknek, arról azonban hallgatnak, hogy milyen szögből és távolságból képes felfogni azt. A későbbiekben elképzelhető, hogy a Lazikat kiegészítő védelemmel fogják ellátni, köztük valószínüleg dinamikus védelmi elemekkel is. Ezek a kiegészítések azonban növelni fogják a jármü tömegét, ami figyelembe véve a kisebb felfekvési felületet, a nem túl erős motort jelentősen befolyásolják a BMP harcászati jellemzőit.
A híradások nem tesznek említést a Lazika aknavédelmével kapcsolatban, ami szintén gyanakvásra ad okot.
A Lazika fegyverzete első látásra igen idejétmúltnak tünik. A grúz gyalogsági harcjármü elsődleges fegyverzete egy 23 mm-es gépágyú, míg a másodlagos egy 7,62 mm-es géppuska, azonban ezek pontos típusa nem ismert. A géppuska „gyanúsan hasonlít” a PKT-hez (a Kalasnyikov géppuska harckocsiba épített változata), a gépágyú a BMP-2-n alkalmazott 2A42 típusra emlékeztet. Igaz, az 2A42 típusú gépágyú 30 mm-es, míg a Lazika gépágyúja 23 mm-es. A gépágyú és a géppuska mellett a Lazika mindössze nyolc, füstgránát kilövésére szolgáló cső található.
A Lazika személyzete három fő: parancsnok, fegyverkezelő és technikus-vezető. A személyzet a jármü első felében foglal helyet. A vezető helye ugyanott van, mint a BMP-1/2-ben, míg a parancsnok és a fegyverkezelő mögötte. a deszant térben kilenc katona számára van ülőhely.
Figyelembe véve mindazokat, amik kiderültek a Lazika-ról, azt a következtetést lehet levonni, hogy ez még nem kész harcjármü, mindössze kísérlet arra, hogy egy többé-kevésbé alkalmazható páncélozott jármüvet készítsenek a jövőben.