Ankara az orosz légvédelmi rakétakomplexum kínai másolata után érdeklődik

A hírt, miszerint Törökország komolyan fontolgatja a kínai HQ-9 típusú komplexumok vásárlásának lehetőségét a Defense News hozta elsőként nyilvánosságra török, katonai vezetői körökből, valamint a légvédelmi erők kötelékéből származó információkra hivatkozva. A másik ok, amiért a kínai ajánlat került első helyre az előzetes besoroláson az volt, hogy ajánlatuk müszakilag megfelelt a követelményeknek és ők adták a legkedvezőbb (legolcsóbb) ajánlatot. Ezen kívül Peking nem zárkózik el a HQ-9 technológiájának átadásától Törökország számára, azok átalakításában Ankara követelményeinek megfelelően és közös gyártás létrehozásában Törökország területén.

A kínai "copy": HQ-9 A török védelmi minisztérium döntését jóvá kell hagynia Ismet Yilmaz védelmi miniszternek, valamint Recep Tayyip Erdoğannak, Törökország miniszterelnökének. A végső döntést a Hadiipari Végrehajtó Bizottság ülésén fogják meghozni, amelynek időpontja nem ismert. A légvédelmi komplexumok vásárlását és adaptációját a Törökország által 2009-ben kiírt T-Loramids tender keretében valósítják meg. A légvédelmi- és rakétavédelmi rendszerek beszerzésére a tervek szerint nem kevesebb, mint négy milliárd dollárt költenek, ugyanakkor a komplexumok török követelményeknek megfelelő módosítása miatt ez az összeg magasabb is lehet.

A török tenderen a kínai China Precision Machinery Import-Export Corporation (CPMIEC) – HQ-9 cég mellett az amerikai Raytheon Patriot PAC-3 , az orosz „Roszoboronexport” – Sz-300 és az európai EuroSam – SAMP/T konzorcium vesz részt.

2013 januárjában olyan hírek láttak napvilágot, miszerint a török védelmi minisztérium törölte a tendert és úgy határozott, külföldi partner bevonásával saját légvédelmi rakétakomplexumot fejleszt. Ténylegesen azonban nem volt szó az érvénytelenítésről. A külföldi pályázók által beadott anyagok mindegyike érvényes volt, azonban a követelményekhez utólag hozzátették a módosítás lehetőségét, valamint a termelés technológiájának átadását.

    A rakétakomplexumok összehasonlítása  PatriotPAC-3

 SAMP/T

 Sz-300

 HQ-9

Megsemmisítési hatótávolság (km)

 80

 120

200

200

 Megsemmisítési magasság (km)

 24

20

27

30

 Célfelderítési távolság (km)

 180

80

300

120

  Egyidejüleg követhető célok

125

130

200

100

 Célok maximális sebessége (m/s)

 2200

~2300

2800

~2000

 Rakéta elfogási képesség

 igen

 igen

 igenspeciális lokátorral

 igenspeciális lokátorral

 Rakéták mennyisége az indítóállványon

16

8

4

4

 Saját lokátor

igen

igen

igen

igen

Korábban úgy tünt, hogy Ankara vagy az európai, vagy az amerikai ajánlatnak biztosít elsőbbséget. Ezt a tényt erősítette az is, hogy Törökország 1952 februárja óta, mint NATO tag törekszik a szervezet által megfogalmazott katonai standardokhoz csatlakozni. A török légvédelmi csapatok alapvető haditechnikai eszközeit jelenleg amerikai berendezések alkotják úgy mint, MIM-14 Nike-Hercules, MIM-23 Hawk XXI, a brit-török Rapier, az amerikai-török FIM-92 Stringer és a török, nemzeti rendszer, az Atilgan PMADS.

A török Atilgan PMADS Mindazonáltal a NATO-t nyugtalansággal tölti el az orosz és kínai komplexumok indulása a török tenderen. 2011 augusztusában a NATO vezetése már nyíltan beavatkozott a pályázatba, amikor arra kérte Ankarát tartózkodjon az Sz-300 vagy HQ-9 típusok megvásárlásától. Szakértők szerint sem az orosz, sem a kínai rendszert nem lehet beilleszteni a NATO egységes légvédelmi rendszerébe. A későbbiekben Ankara kapott még óvatosságra intő figyelmeztetéseket, egyet közvetlenül Washingtonból.

Sz-300 rakétakomplexum a Vörös téren Amennyiben ezek a felvetések igaznak bizonyulnak, akkor a török légvédelmi rakétakomplexumok vásárlása egyfelől komikus, másfelől minden, csak nem praktikus. A komikus az, hogy Törökország az eredeti Sz-300-as helyett annak kínai, gyatra másolatát kívánja megvásárolni (esetleg vásárol néhány sokkal drágább orosz rendszert is) akkor, amikor Peking annak ellenére, hogy saját hadseregét tömegesen látja el a HQ-9 komplexumokkal, a legnagyobb kínai városokat orosz rendszerekkel védi és nem a sajátjaival. A célszerütlenség abban rejlik, hogy a kínai rendszer (vagy akár az orosz) megvásárlásával egy problémaláncolat fog beindulni. Törökország nem fogja tudni (az Egyesült Államok és a NATO belegyezése nélkül lehetetlen) a HQ-9 rendszert integrálni az egyesített légvédelmi rendszerbe. Az integráció érdekében Törökországnak olyan módosításokat kell megrendelnie, amelyek alkalmazkodnak a NATO követelményrendszeréhez, amelyek lehetővé teszik kompatibilitást. Ezzel azonban olyan adatok birtokába kerülhet Kína, amelyek sértik a NATO érdekeit.

Tény azonban, hogy mivel a HQ-9 saját lokátorral rendelkezik, alkalmazható fontos objektumok védelmére, integráció nélkül is. Azonban Törökország ebben az esetben is nehézségekkel szembesül, mégpedig a „saját-ellenség” felismerő rendszer kapcsán. A Flightglobal MiliCAS adatai szerint a Török Légierő 227 F-16C/D Fighting Falcon, 152 F/RF-4E Phantom II és F/NF-5A/B Freedom Fighter amerikai repülőgéppel hajt végre repüléseket. A „saját-ellenség” felismerő rendszer ezeknél a gépeknél az alap berendezések része és ezek interfésze a HQ-9 számára hozzáférhetetlen. A NATO nem fogja kiadni saját kódrendszerét, ami nélkül a kínai rendszer nem lesz képes felismerni a saját erőket. Elméletileg lehetséges a repülőgépekbe beépíteni a HQ-9-cel kompatibilis válaszadó rendszert, azonban egy ilyen döntés meghozatalának semmi esélye.

A török tender egyre kiszámíthatatlanabb és a védelmi minisztérium elképzelései sem tisztázottak. Egyfelől Ankarának meg kell erősítenie jelenlegi légvédelmi rendszerét és ennek a célnak leginkább az amerikai vagy európai rendszerek a legmegfelelőbbek. Másfelől a Szíria területén zajló fegyveres konfliktus miatt sürgős megoldásra van szükség és a komplexumok alacsony költsége is fontos szerepet játszik. Az, hogy Ankara hogyan dönt, néhány hónapon belül kiderül, addig marad a találgatás.