2024. 04. 18. csütörtök
Andrea, Ilma
: 393 Ft   : 370 Ft Benzin: 625 Ft/l   Dízel: 687 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

A védelem fegyvere - Pusztításra teremtve (1.)

Art of WAR  |  2015. 10. 20., 10:28

Az emberi találékonyság határtalan, ha más emberek kiirtásáról van szó. Ez a számtalanszor igazolt állítás megállta a helyét az első világháború idején is, amikor több új haditechnikai eszközt vetettek be a szemben álló felek, vagy régieket alkalmaztak a korábbiaktól eltérő módon. Ezek közül először a sorozatlövő fegyvereket mutatjuk be.

A tüzgyorsaság növelésének igénye már a lőfegyverek megjelenésének korai szakaszában felmerült, de az első igazán hatásos sorozatlövő fegyver csak 1862-ben született meg. Ezt az amerikai Richard J. Gatling tervezte, aki a megoldást a többcsöves konstrukcióban vélte megtalálni. Az eszköz a csapatpróbákon jól teljesített, de ütközetben nem bizonyult elég megbízhatónak. A katonák ugyanis (ha elkapta őket a harctéri idegesség) túl gyorsan tekerték a csöveket forgató kart, így túlhevült és beragadt a fegyver, amely emellett meglehetősen nehéz is volt; 40 kilogrammot nyomott, mozgatása egy kis kocsit igényelt. Mindezek ismeretében talán nem meglepő, hogy sem a konföderációs, sem az uniós erők nem mutattak érdeklődést iránta. Mindenki csak a hibáit látta, a megbízhatóság hiányát, ezért mindössze néhányat tudtak eladni belőle 1861–1865 között, az amerikai polgárháború idején. Ennek ellenére a fegyver a hadviselést teljesen új megközelítésben mutatta be: minimális emberi erőforrás, maximális tüzerő. Kezeléséhez elég volt 2–5 katona, tüzereje azonban felért 150–200 lövészével. 

 Gatling nagy tüzgyorsasággal és tüzerővel rendelkező találmánya tehát bizonyos tekintetben a jövőbe mutató konstrukció volt, de mégis túlszárnyalta azt egy amerikai születésü brit feltaláló – Hiram Maxim – az első, igazán automatikusan üzemelő fegyverrel. Az 1883-ban szabadalmaztatott eszköz valódi technikai áttörés volt, felhasználta az egyik lövedék kilövésekor fellépő energiát a következő betöltésére. A fegyver tüzsebessége ezzel a forradalmi módszerrel elérte a percenkénti 500–600 lövést. 

Egy barátja azt tanácsolta az 1881-ben Londonba emigrált Maximnak: „Ha szeretnél egy rakás pénzt csinálni, akkor találj fel valamit, amivel az európaiak könnyebben és hatékonyabban elvághatják egymás torkát.” A feltaláló, megfogadva e szavakat, eladási kampányba kezdett. A bemutatóira meghívott magas rangú vendégek a világ minden tájára elvitték fegyvere pusztító erejének hírét. 

Maxim valamennyi jelentősebb állam hadseregének eladta találmányát, amelynek hatalmas felvevőpiaca volt. A nagyhatalmak közötti politikai feszültség ugyanis addig soha nem látott fegyverkezési lázba, majd az első világháborúba torkollott.

Kísérlet a mobilizációra: motorkerékpár oldalkocsijára szerelt angol Vickers géppuska.

Időtálló hatékonyság 

Az 1914–1918 között vívott harcok géppuskái olyan hatékonynak bizonyultak, hogy az alapvető tervezési elvek gyakorlatilag a mai napig változatlanok. Az eszköz emellett teljesen átformálta a csatatéren alkalmazott taktikákat. A gyalogság túlnyomó többségét tudniillik még az első világháború idején is az ismétlőpuskával és a szuronnyal történő támadásra képezték ki – a sorozatlövő fegyverek gyors térnyerése ellenére. Mindkét oldal stratégái közelharcban akarták kivívni a győzelmet, az ellenséges vonalak elleni nyílt támadások azonban hatalmas emberveszteséggel jártak; a hadviselő felek 5,5 millióra becsülik a géppuskák első világháborús áldozatainak számát. Az eszköz védelmi képességének megtörésére irányuló kísérletek kudarcot vallottak, a harcok menete holtpontra jutott. A kor önmüködő fegyvereinek éppen ez kedvezett, hiszen túl nehéznek bizonyultak a mozgékony harcmodorhoz, ráadásul kezelésükhöz 2–4 katona kellett. 

A harcok során a védők mindössze két, a szárnyakon elhelyezett géppuskával megóvhattak egy teljes lövészárokszakaszt. A fegyverek kezelői előre meghatározott zónában pásztázták a terepet, olyan közel tüzelve a saját erőkhöz, amennyire csak lehet. A roham megindulásának pillanatában ugyanis nem nyitottak azonnal tüzet. Megvárták, amíg a támadók elérik a halálzónát; itt a fegyverek áthatolhatatlan golyózáport hoztak létre. Kiváló példa erre 1916. július elseje, a somme-i csata kezdete, a brit hadtörténelem leggyászosabb napja. A senki földjén 20 000 halott katonájuk feküdt, nagyrészt a német sorozatlövő fegyverek pusztításának következtében. A terv az volt, hogy ötnapos ágyúzással megtörik az ellenséges védelmet. A német géppuskások azonban mély bunkerekben rejtőztek el a tüzérségi tüz elől, majd ahogy a lövegek elcsendesedtek, gyorsan újra elfoglalták állásaikat. A támadókat így az arcvonal teljes hosszában a párban dolgozó automata fegyverek gyilkos kereszttüze fogadta. A végeredmény: az angol hadsereg történetének egyetlen nap leforgása alatt elszenvedett legnagyobb embervesztesége. 

A sorozatlövő fegyverek idővel a légvédelem eszközei is lettek.

A géppuskák igazából egy egyszerü, a mezőgazdaságban használatos eszközzel együtt alkalmazva váltak a lövészárok-háború rettegett fegyvereivé. Az amerikai Joseph F. Glidden szabadalmáról, a szögesdrótról van szó, amelyet az Illinois állambeli farmer a szarvasmarhák legelőn tartása érdekében alkotott meg. A hadsereg azonban nagyon hamar szemet vetett rá. A védelem hatásos eszköze, géppuskával kombinálva pedig alkalmas az ellenség előrehaladásának lelassítására, sőt megállítására – vélték a szakértők. Teóriájukat az első világháború eseményei az utolsó szóig igazolták. 

A közelharc eszköze

A lövészárok-háború rémálma arra ösztönözte a fegyvertervezőket, hogy kifejlesszék a géppuskák kisebb távolságokon is hatásos változatát, a könnyü géppuskát, majd a golyószórót. 1915-ben a német, a francia és az angol hadseregben is rendszeresítettek golyószórókat (Bergmann, Chauchat, Lewis). A mérnökök azonban hamar felismerték, hogy a kisebb fegyverekhez célszerü lenne kisebb lőszert használni. A megoldást a pisztolytöltények jelentették. 

Az első géppisztolyokat pisztolyokból alakították ki. A német 1908M. 9 milliméter ürméretü, hosszú csövü (20 centiméteres) Parabellum öntöltő pisztolyt csigatárral 32 töltény kilövésére tették alkalmassá. E fegyvereket a német Zeppelin-léghajók legénysége, továbbá a tábori tüzérség és a haditengerészet katonái használták. A géppisztoly fejlődésének másik útját az olasz hadseregben, 1915-ben rendszeresített Villar–Perosa (Fiat–Revelli) kétcsövü géppisztoly jelentette, amely az 1910M. 9 milliméteres Glisenti-pisztoly töltényét tüzelte, s csövenkénti tüzgyorsasága 600 lövés volt percenként. Az osztrák–magyar hadsereg is megszerkesztette saját géppisztolyát 1916-ban, majd 1912/16M. 9 milliméteres Steyr öntöltő pisztoly néven rendszeresítette. 

A géppisztolyok a géppuskák tüzgyorsaságával rendelkeztek, de lényegében pisztolyok voltak; olyan fegyverek, amelyek elég kicsik és könnyüek ahhoz, hogy egyetlen ember hordozza, illetve kezelje. Bár nem helyettesíthették a nagyobb hatótávolságú lőfegyvereket, közelharcban kimondottan hatékonynak bizonyultak.

A francia Chauchat golyószóró.

A gengszterek kedvence 

Az amerikai John T. Thompson még az első világháború alatt hozzálátott egy olyan viszonylag könnyü, hordozható, önmüködő fegyver megtervezéséhez, amellyel a támadó csapatok akár mozgás közben is lőhettek. Konstrukciója ugyanakkor későn készült el ahhoz, hogy a harcokban is bevessék, de mivel sokan ezt tekintik minden géppisztoly ősének, cikkünk zárásaként érdemes néhány bekezdést rászánnunk. 

Thompson rájött, hogy a kor géppuskái túl sok nehéz alkatrészt tartalmaztak; ezektől kivétel nélkül meg kellett szabadulni. Találmányában az egyetlen nehéz mozgó alkatrész a zár maradt, ami minden tüzelési ciklusban kivetette az üres hüvelyt, és a tár rugója segítségével egy új töltényt juttatott a töltényürbe. E géppisztolyt – amelynek tömege az egynegyedét sem érte el az akkori géppuskákénak – feltalálója lövészárok-sepregetőnek nevezte, mindenki más Thompsonnak. Jellegzetes csigatára könnyen felismerhetővé tette, ugyanakkor létezett szekrénytáras változata is. 

A gengszterek kedvence akár egy hegedütokban is elfért.

Az amerikai hadsereg azonban nem tartott igényt az új koncepciót megtestesítő gyalogsági fegyverre, mivel a háború már véget ért. A szesztilalom idején rettegett hírnevet szerzett gengsztereknek viszont azonnal elnyerte a tetszését. Az 1920-as évek maffiafőnökei nyomban felismerték az eszközben rejlő lehetőségeket. Könnyü volt elrejteni, és segítségével gyorsan el lehetett takarítani az útból az ellenlábasokat. A fegyver tehát a gengszterek pusztító arzenáljának kötelező darabjává vált, így hamarosan a rendőrség is rákényszerült az alkalmazására. A Thompson géppisztollyal végrehajtott első maffia-leszámolás mindazonáltal sikertelen volt. Spike O’Donnell-t, Chicago déli részének egyik jelentős szeszcsempészét riválisa, Frank McErlane kívánta eltenni láb alól egy ilyen fegyverrel, ám az 1925. szeptember 25-én lejátszódott események mindkét gengszter számára életük legnagyobb meglepetését okozták. McErlane ugyanis hiába adott le 50 lövést, egyszer sem találta el vetélytársát. A merénylet mégsem járt minden eredmény nélkül, hiszen O’Donnell az eset hatására úgy döntött: okosabb lesz kiszállni ebből a kockázatos üzletből. 

De vajon miért tévesztettek célt a lövések? A válasz a Thompson géppisztoly jellegzetes hibájában rejlik. A korai változat ugyanis tüzelés közben felugrott, és kissé jobbra húzott. Ezt a problémát egy apró alkatrész, a kompenzátor segítségével orvosolták, ami a lőporgázok egy részét felfelé tereli, ezáltal lefelé nyomja a csőtorkolatot. O’Donnell mérhetetlen szerencséjére azonban az ellene megkísérelt merénylet időpontjában még ismeretlen volt ez az eszköz. 

A géppisztolyok a második világháború idejére az egyik legfontosabb gyalogsági fegyverré váltak, a legendás Tommy Gun azonban túlszárnyalta a kategória más képviselőit. Népszerüségének oka egyszerü volt; extra nagy tüzerővel bírt. Az európai gyártmányú géppisztolyokkal szemben, amelyek főként 9 milliméteres tölténnyel müködtek, a Thompson az amerikai .45 kaliberü (11,43×23 milliméteres) ACP (Automatic Colt Pistol) lövedékkel volt kompatibilis. John Thompson ugyanis a vágóhídról beszerzett marhahúson végzett kísérletei nyomán megállapította, hogy a lassú, nagy lövedék sokkal komolyabb kárt okoz a testben, mint a gyorsabb apró. Fegyvere emellett jelentős, a típustól függően 720–1200 lövés/perc tüzgyorsasággal rendelkezett, míg a hatalmas tüzerőről az 50 lövedéket befogadó csigatár gondoskodott (az első szekrénytáras változatok kapacitása 20 lőszer volt). 

A szögesdrótakadályokat a heves ágyútüz sem tudta teljesen elpusztítani.

Azt gondolhatnánk, hogy a lövészárkok között húzódó senki földjén előrenyomuló katonák könnyü célpontot kínálnak egy géppuska számára. Azonban a legjobb fegyver sem ér sokat, ha nem a megfelelő módon alkalmazzák. A legkézenfekvőbb védekezési pozícióval, amikor a géppuskát a támadó alakzattal pontosan szemben állítják fel, az a legnagyobb probléma, hogy minden katonát külön kell célba venni, eközben a védők értékes időt veszítenek, a támadók egyre közelebb érnek. A különbség azonnal nyilvánvaló, ha a fegyvereket az arcvonal szárnyain helyezik el. A rohamozó katonák így ugyanis egymást takarják, tehát a célpontok nagyobb sürüséggel helyezkednek el. A végeredmény valódi tömegmészárlás, hiszen egy lövedékkel több támadó is leteríthető. Ha tehát a géppuska oldalról nyithat tüzet a támadó alakzatra, akkor nincs menekvés. 

Fotó: archív 

Cikk: Feith László

Forrás: Magyar Honvéd 2015. október

Galéria: A védelem fegyvere - Pusztításra teremtve (1.)

aaaa dddddd
Ha tetszett a cikk, kövesse a
Háború Művészetét a Facebookon!

Még több friss hír

2024. 03. 18., 13:56
Az Oroszország és Ukrajna közötti háborúban mindkét fél, de elsősorban az ukránok több ízben bevettettek különböző típusú és méretű (pl. Sea Baby, Magura, stb.), robbanóanyaggal megrakott drónhajókat, hogy ezekkel mérjenek csapást az ellenfél tengeri és kikötői célpontjaira.
2024. 03. 11., 11:50
Az MH Klapka György 1. Páncélosdandár katonái többhetes elméleti és gyakorlati képzés keretében sajátították el a Spike LR2 típusú páncéltörő rakéta használatát és karbantartását, a tatai laktanyában, illetve a Magyar Honvédség Központi Gyakorlóterén, a Bakonyban.
2024. 03. 18., 15:07
2024-ben az EUFOR parancsnoki teendőit ellátó nemzet, így magyar csoport biztosítja a misszió MEDEVAC (Medical Evacuation), azaz egészségügyi kiürítési képességét. Beszélgetés a misszióra való felkészülés részleteiről és a külföldi szolgálat körülményeiről Dajka Attila alezredessel, az EUFOR Helikopter Alegység parancsnokával és dr. Forgács Levente hadnaggyal, az alegység egyik orvosával.
2024-04-04 12:53:29
„Európa legmodernebb tüzérségi lövedékeket gyártó fegyvergyártóműve épül Várpalota keleti városrészén – húzta alá prof. dr. Palkovics László, az N7 Holding Nemzeti Védelmi Ipari Innovációs Zrt. vezérigazgatója a Várpalotai Védelmiipari Komplexum 155 milliméteres tüzérségi lőszereket gyártó épületének alapkőletételén, április 3-án, szerdán.
2024-03-25 13:49:47
„Az ejtőernyős állomány képességének fenntartása kihívás, felkészítésük nehéz, ám az alkalmazásuk pillanatában rendkívül fontos, nélkülözhetetlen szerepet kapnak” – nyitotta meg kötetlen hangnemben a 2024-es ejtőernyős napot Sánta Gábor dandártábornok, az MH vitéz Bertalan Árpád 1. Különleges Műveleti Dandár parancsnoka.
2024-03-07 11:04:37
Semmi, mert egy hasonló méretű, ARV vontatókocsi siet segítségére, hogy biztonságos helyre szállítsa. A pótolhatatlan eszköz kezelését öthetes kiképzés alatt sajátították el a hódmezővásárhelyi és tatai honvédek, tudásukról pedig a március első hetében rendezett táborfalvai vizsganapokon adtak számot.
   MÁSOK ÍRTÁK
2024. 04. 17., 13:42
Fodor László számtalan alkalommal és szerepkörben bizonyította, hogy a hazai lövészet központi alakja, hiszen többek között lövészetvezető, bíró, edző, fegyvermester és szerszámkészítő. Nem mellesleg, közelgő nyugdíjba vonulása előtt több, mint négy évtizeden át vezette a szentendrei laktanya lőterét.
2024. 04. 16., 12:25
Ma már alig emlékszik valaki Tankó Béla grafikusművészre, aki az ötvenes évektől kezdődően a nyolcvanas évek elejéig alkotott.
2024. 04. 16., 10:37
Tizennyolc nemzet hallgatóinak részvételével kezdődött a 44. Nemzetközi Katonai Megfigyelő Tanfolyam április 8-án, az MH Béketámogató Kiképző Központban.
2024. 04. 15., 13:26
Harckocsi vezetési gyakorlatot tartott az MH Klapka György 1. Páncélosdandár Szomódon, április 9-én. A tatai katonák a „harcmezők királyával”, a Leopard 2A4HU típusú harckocsival manővereztek a változatos terepen.

  JETfly Magazin

Mint ahogy arról már közösségi oldalunkon is beszámoltunk, 2024. április 8-18. között rendezik meg a Görög Légierő Andravida légibázisán az INIOCHOS 2024 nemzetközi hadgyakorlatot. Olvasóinknak most az első spotter napról mutatunk fotókat!