A BM-13 sorozatvető (Katyusa)

A 82 mm-es BM-8 és a 132 mm BM-13 (a BM jelentése Bojevaja Masina - harcjármü), a Katyusa (oroszul: Катюша) rakéta-sorozatvetőket a szovjet hadsereg használta a II. világháború során. A Katyusa az eszköz nem hivatalos elnevezése. A Vörös Hadsereg katonái nevezték el így az eszközt. A Katyusa név egy dalból származik, mely egy lányról, Katyusáról szól, akinek a kedvese távol tőle harcol a fronton. (A dal egyébként a háborúban harcoló katonák közkedvelt nótája volt. Először egy akkori, közkedvelt énekesnő, Lidiya Ruslanova énekelte a harcoló katonák számára.) 

Ruslanova énekli a katonáknak a Katyusát

A BM-13-as sorozatvető másik elterjedt elnevezése a Sztálin-orgona volt. Ezt a nevet a német katonák adták az eszköznek. Azért nevezték így, mert a rakéták hangja az orgonára emlékeztette őket, valamint a kilövőállványon úgy helyezkednek el a rakéták, mint az orgonasípok az orgonában. 

Az eszköz által kilőtt rakétatípust több területen alkalmazták a II. világháborúban: repülőgépeken (LaGG-3), harckocsikon, traktorokon, hajókon és kisebb kilövőállványokon is. A legelterjedtebb azonban a teherautókra szerelt változat volt. A teherautók típusai: először ZIS5, ZIS6, majd ZIS151/ZIL151 és Studebaker US6 (az USA-tól).

LaGG-3 repülőgépre szerelt RS rakéta

A ZIS6 teherautóra szerelt változat

Studebaker US6-on lévő változat 

ZIS151 jármüre szerelt változat

A kialakítás viszonylag egyszerü volt: kellett egy teherautó, melyre egymással párhuzamos kilövősíneket szereltek, és kellettek rakéták, amelyeket kilőttek róluk. A teherautókon 14-48 db közötti kilövősín foglalt helyet. A rakéta klasszikus felépítésü volt, típusai: RS-82 és RS-132. A rakéták szilárd nitrocellulóz bázisú hajtóanyaggal rendelkeztek, amelyet a henger alakú testben helyeztek el. A rakétatest végén, annak közepén volt elhelyezve a fúvóka (1 db), melyen keresztül a kiáramló égő gázok hajtották azt a röppályája aktív szakaszán. Az eszközt szárnyakkal stabilizálták a röppályán. A robbanófej töltete az RS-132-nél 0,9 kg, az RS-82-nél 0,36 kg volt.

Rakéták a kilövősíneken

A rakéta felhelyezése a sínre

Egy német tank Katyusával való kilövése után

A repülési irányt a röppályán a kilövés után semmi nem helyesbítette - nem úgy, mint a modern rakétáknál, amikor vagy az irányzó változtat, vagy a rakétába beépített helyesbítő rendszer müködik -, ezért az eszköz nagyon pontatlan volt. Pontatlanságát azonban ellensúlyozta a nagy tömegben való alkalmazás és az a lélektani hatás, amit az ellenségre gyakorolt a megjelenésével.     A Katyusa kifejlesztésének gyökerei a náci Németországba nyúlnak vissza, amikor a hatcsövü Nebelwerfer rakétavető 1936-ban megjelent. A Vörös Hadsereg erre az eszközre alapozva tervbe vette egy tüzérségi szintü sorozatvető kifejlesztését 1938-ban. A fejlesztőmunka eredményeként 1941. június 21-én napvilágot látott a 82 mm-es, BM-8-as sorozatvető. Az első harci alkalmazás 1941. július 14-én volt, amikor egy hét kilövőegységből álló tüzérüteget Fehéroroszország területén, Orsánál vetettek harcba a német csapatok ellen. 1941. augusztus 8-án megalakították az első nyolc ezredet, ezredenként 36 eszközzel. A BM-13N (normalizált) forma 1943-ban alakult ki. Több mint 1800 db készült belőle a II. világháború során.

Berlin ostrománál nagy szolgálatot tett a Katyusa

Akcióban az üteg 

TECHNIKAI ADATOK

RS-82 rakéta

Átmérő: 82 mm Átmérő a szárnyaknál: 200 mm  Hossz: 600 mm Súly: 6,8 kg  A robbanófej súlya: 0,36 kg  A repeszek hatósugara: 7 m Maximális repülési sebesség: 340 m/s Hatótávolság: 6,2 km 

RS-132 rakéta

Átmérő: 132 mm Átmérő a szárnyaknál: 300 mm Hossz: 845 mm Súly: 23 kg A robbanófej súlya: 0,9 kg A repeszek hatósugara: 10 m  Maximális repülési sebesség: 350 m/s  Hatótávolság: 7,1 km