Kína további 8 db Sz-300 PMU2 komplexumot vásárolt Oroszországtól. Az első rendszert még 1993-ban kapták meg. Az 1980-as évek elején megjelent Sz-300 rendszer (NATO-kódnév SA-10) általában az amerikai Patriothoz hasonlítható. Kína az egyik legnagyobb Sz-300-vásárló, a bevethető rakéták száma eléri az 1000 darabot.
A rakéták tömege 1,8 tonna, hosszuk 8 méter, átmérőjük fél méter, harci részük 145 kg, hatótávuk eléri a 200 km-t, s akár 30 km magasan repülő célok ellen is indíthatók (utóbbi két adat ideális körülmények megléte mellett értendő). Kína jelentős méretü légierővel rendelkezik, ám csakúgy, mint a többi haderőnemnél, itt is javarészt elavult technika keveredik kevesebb modern fegyverzettel. Kínának feltehetőleg összesen 150 db légvédelmi zászlóalja van, ám ezek fele az 1950-es években kifejlesztett orosz SA-2 kínai továbbfejlesztett változata, a HQ-2. Annak ellenére, hogy modern elektronikát, fejlettebb harci részt és nagyobb teljesítményü hajtómüvet kaptak, továbbá jobban manővereznek, a HQ-2 napjainkban már elavult rendszernek számít. Feltételezések szerint a HQ-2-höz tartozó rakéták száma eléri a tízezret. Életkoruk miatt azonban megbízhatóságuk kifogásolható.
Sz-300 PMU rendszer a célkövető radarokkal együtt
A közepes és nagy hatótávolságú légvédelmi komplexumok maradékát, azaz kb. 30 zászlóaljnyit az Sz-300 különböző verziói teszik ki. Ugyanúgy megtalálhatóak a legkorábbi variánsok, amelyek alig érik el a korai Patriotok teljesítményét, mint a legújabb módosításokkal ellátott típusok is, amelyek teljesítményükben vetekszenek a legújabb Patriot (PAC3) rendszerrel.
