India (is) megmozgat minden követ, hogy megszerezze a világ legkorszerűbb légvédelmi rakétarendszerét

Az új generációs Sz–300PMU–3, azaz Sz–400 Triumf (SA–21 Growler), az Sz–300-as továbbfejlesztett változata, a világ egyik legfejlettebb légvédelmi rakétarendszere. Az orosz Almaz Központi Fejlesztő Hivatal (Almaz Central Design Bureau) által kifejlesztett fegyverrendszert az Sz–300 továbbfejlesztett változataként 2007-ben rendszeresítették az orosz haderőben.

Az Sz–400 gyártójának adatai szerint rakétái 400 kilométeres távolságig és 30 kilométeres magasságig vethetők be stratégiai- és harcászati repülőgépek, drónok és manőverező robotrepülőgépek ellen, valamint képesek közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták megsemmisítésére is. A rendszer akár 36 légicél 72 rakétával történő gyidejű megsemmisítésére képes 5 métertől 30 kilométerig terjedő magasságtartományban. Az orosz nyilatkozatok alapján az Sz–400 az ún. „radar lock and shoot down” elvével képes akár ötödik generációjú lopakodó technológia felhasználásával készült vadászrepülők, – mint például az amerikai F–35 – megsemmisítésére is.

Moszkvai látogatása során Parrikar az orosz TASS hírügynökségnek adott riportjában úgy nyilatkozott, hogy az Sz–400 beszerzés szerződésének előkészítését megkezdték és reményei szerint még Narendra Modi, India miniszterelnökének decemberi moszkvai tárgyalása előtt véglegesítik. Az Sz–400 vásárlás mellett továbbá megállapodtak Kamov KA–226 helikopterek két ország általi közös gyártásáról is.

Az indiai szerződés ezáltal tervezetten kb. 1 évvel a kínai után köttetik meg, mely során Kína 6 üteget vásárolt, összesen mintegy 3 milliárd USD értékben. Az amerikai Patriot PAC–3 fegyverrendszer riválisának tartott Sz–400-as ütegeket Kína várhatóan 2017-ben kapja meg.

India új fegyverek vásárlásával a légvédelmében lévő lyukak lefedése mellett ezen korszerű fegyverrendszerrel szélesíti rádióelektronikai felderítési lehetőségeinek és szenzorainak a spektrumát is.

Parrikar moszkvai látogatása előtt határozta meg India Védelmi Tanácsa, hogy a védelmi kiadások több, mint 2,2 milliárd USD (Rs 15000 crores) értékre tehetők, azonban a tárgyalások jelenlegi szakaszában nem ismert, hogy India pontosan hány Sz–400 légvédelmi rakétaüteget kíván vásárolni, és hogy védelmi kiadásaiból ez mennyibe is fog kerülni. 2014-ben fegyver és egyéb katonai eszközök beszerzésére India 4,7 milliárd USD-t fizetett Oroszországnak. Amennyiben 2015-ben valóban csak 2,2 milliárd áll rendelkezésére, kevésnek tűnik az – egyes források szerint 12 db – Sz–400 vételére, tekintve azt, hogy Kínának a 6 üteg 3 milliárdjába került.

India és Oroszország katonai-technológiai együttműködése az egyszerű vevő-eladó státusz kereteit meghaladva eljutott a korszerűbb védelmi technológiát közösen kutató, fejlesztő és gyártó országok közötti kooperáció stádiumába.

Riportjában Parrikar úgy nyilatkozott, hogy „India mindig igaz, hű barátként tekintett Oroszországra: a két ország között mindig jó kapcsolat volt. Hiszem, hogy ezt a kapcsolatot még tovább lehet mélyíteni és erősíteni. Moszkvai látogatásomnak is ez volt a legfőbb célja.”

Korábbi cikkünkben (http://raketaezred.hu//hirek/friss-hirek/836-kina-ismet-orosz-technikaval-erosit) beszámoltunk, hogy első fecskeként Kína tudhatja légterét biztonságban az orosz Sz–400-as légvédelmi rakétarendszer által. A világon másodikként Indiának lesz Sz–400-a? Hogyan hat majd ez a régió egyensúlyára, hiszen Kína is pont azért választotta ezt a rendszert, hogy egy esetleges konfliktus esetén képesek éppen India vagy Dél-Korea nagyobb városainak légterét is ellenőrzésük alatt tartani?

Fordította/Összeállította: Somogyi Péter alezredes

Forrás: MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred