2018. július 23-án az Izraeli Védelmi Erők (IDF) először alkalmazták a „Dávid Parittyája” (David's Sling) elnevezésű légvédelmi rakétarendszerüket, kettő Szíria felől érkező ballisztikus rakéta ellen.
A helyi sajtó értesülései alapján két szíriai OTR–21 Tocska (NATO-kód: SS–21 Scarab), rövid hatótávolságú ballisztikus rakétát „fogtak el” a rendszerrel.
Az IDF jelentése alapján az érkező fenyegetés elhárítására kettő, a David’s Sling rendszer részét képező elfogórakétát indítottak. Későbbi jelentések szerint az SS–21-eseket nem izraeli célpontokra indították, hanem a dél-szíriai összecsapások során kerültek alkalmazásra. A rakéták megsemmisítéséről akkor született döntés, amikor azok becsült röppályája arra engedett következtetni, hogy izraeli területen, Kinnerettől nem messze csapódhatnak be.
Izrael először vetette be az alapvetően regionális védelemre tervezett David’s Sling rakétavédelmi rendszerét műveleti körülmények között. "A döntés nyomán két rakéta indítására került sor, hiszen félő volt, hogy a csapás Izraelt érheti. A szír rakéták végül szíriai területen csapódtak be. Károkról, sérülésről nincs hír."- áll az izraeli hadsereg által kiadott közleményben. A France 24 hírügynökség izraeli forrása megerősítette, hogy az elfogórakétákat akkor indították, amikor az előrejelző rendszer úgy értékelte, hogy az SS–21 ballisztikus rakéták a Golán-fennsík izraeli oldalán fognak becsapódni. Amikor az izraeli szenzorok megállapították, hogy azok a fennsík szíriai oldala felé tartanak, felfüggesztették a műveletet, az indított rakétákat pedig még a levegőben megsemmisítették.
A fenti forrás az anonimitását kérte, hiszen az IDF még a hivatalos vizsgálat eredményére vár. Arra a kérdésre, hogy vajon az Amerikai Egyesült Államokat értesítették-e az incidensről, a forrás azt válaszolta, hogy "biztos vagyok, hogy ez meg fog történni, hiszen ehhez közös érdekek fűződnek". Érdemes megemlíteni, hogy a David's Sling az izraeli hadiipari beszállító Rafael Advanced Defense Systems és az amerikai Raytheon közös fejlesztése, melynek célja az ellenséges repülőeszközök, drónok, kis-, közepes-, és nagy hatótávolságú ballisztikus rakéták, és robotrepülőgépek elfogása 40-től 300 kilométerig, és 7,5 mach-os repülősebességig.
A David’s Sling fegyverrendszer rakétájaként a Stunner elfogórakétát a közeli hatótávolságú ballisztikus rakéták, a nagy hatótávolságú (levegő-föld) rakéták, a cirkálórakéták és más, akár hagyományos támadó légijármű ellen fejlesztették. Eredetileg a Rafael levegő-levegő rakétái számára kifejlesztett technológia képessé teszi a Stunner-t a hangsebesség feletti manőverezésre. A különleges, delfinfej kialakítású rakétacsúccsal rendelkező Stunner további jellemzője, hogy nem rendelkezik közelségi gyújtóval.
A szintén izraeli Iron Dome "Tamir" rakétájának robbanó harci részével ellentétben a Stunner gyors irányváltásra képes, továbbá a kétlépcsős, "hit-to-kill" rakéta a célba való becsapódás puszta erejével semmisíti meg a már korábban felsorolt célokat. A Stunner rakéta egyedülálló módon képes a jelenleg hadrendben álló összes kis hatótávolságú ballisztikus rakéta megsemmisítésére, ami a világ ballisztikus rakétakészletének 92%-át jelenti.
A Stunner rakétát úgy alkották meg, hogy alkalmas legyen a harcászati ballisztikus rakéták új generációjának az elfogására akár alacsony magasságon is, azaz az orosz Iszkander, valamint a kínai DF–15 ellen is alkalmazható. Azon felül, hogy a célokat az Elta EL/M-2084 többcélú lokátor veszi követés alá, a rakéta fedélzetén található kétcsatornás infravörös érzékelő képes különbséget tenni a hamis célok és az ellenséges rakéták harci része között.
Forrás: raketaezred.hu