Izrael ´Vasnyaláb´ elnevezésű légvédelmi eszközt kínál

A 2000 méteres hatótávolsággal rendelkező fegyver a már bizonyított, kinetikus energián alapuló Vaskupola mintájára a Vasnyaláb (Iron Beam) névre hallgat és 2015 végén állítják hadrendbe az izraeli haderőben.

Mivel az izraeli határvonal térségében számos olyan akció és esemény történik, amely a Vasnyalábhoz hasonló fegyverzet alkalmazását igényli, ezért hamarosan bizonyítást nyerhet, hogy valóban a Vasnyaláb válhat-e az első, igazán hatékony légvédelmi lézerfegyverré. 

Minden Vasnyaláb tűzalegység egy radar- és irányítóegységből, valamint két lézerberendezésből áll, melyek tehergépkocsi alvázon kerültek elhelyezésre, illetve alkalmazásuk is onnan történik - bár a radarberendezés földre is telepíthető. A fegyverrendszer sajátossága, hogy ez az első olyan lézeralapú C–RAM (Counter Rocket, Artillery and Mortar) eszköz, amelyet eladásra (is) kínálnak, annak ellenére, hogy az 1990-es évek óta számos kísérlet történt ilyen típusú fegyverzet kifejlesztésére, azonban ez az első, amely eljutott a piaci kereskedelemig.

Az első, nem lézer alapú C–RAM fegyvert az Egyesült Államok fejlesztette ki még 2006-ban, melynek meghatározó eleme az eredetileg hajófedélzetre telepített és pontvédelmi célokra alkalmazott Phalanx fegyverrendszer. Ennek a rendszernek az alapfeladata nagy kiterjedésű bázisok aknavető-lövedékek és rakéták elleni oltalmazása volt, elsősorban Irakban és Afganisztánban. Az eredeti Phalanx rendszer olyan 20 mm-es gépágyú-rendszer, melynek rendeltetése amerikai tengerfelszíni egységek hajók elleni rakétákkal szembeni oltalmazása volt. A rendszer alapját egy radarvezérelt gépágyúrendszer képezi, mely automatikusan elhárító tüzet nyit minden detektált közeledő rakéta ellen. A C–RAM célra átalakított Phalanx rendszer olyan szoftveres módosításon esett át, amely képessé tette azt kisebb, pl. 82 mm-es aknavető lövedékek megsemmisítésére. A fegyverrendszer ezen (potenciális C–RAM) képességére akkor derült fény, mikor észlelték, hogy az képes155 mm-es tüzérségi lövedékek megsemmisítésére. Ennek a felfedett képességnek a kiaknázása vezetett a C–RAM Phalanx 2006. évi kifejlesztéséhez.

Az első C–RAM egység 2006 végén érkezett Irakba a Bagdad északi részén elterülő, az intenzív harcokat követően amerikai bázissá alakított Zöld Zóna oltalmazására. Az alkalmazás során kiderült, hogy a C–RAM alkalmas a megsemmisítő elemét képező gépágyú hatótávolságán belül indított aknavető lövedékek és rakéták 70-80 %-ának megsemmisítésére. Az eredeti CRAM kifejlesztése/átalakítása majd egy esztendőt vett igénybe, ám hamarosan szintén a fejlesztés fázisába lépett annak egy másik, megsemmisítő elemként a 20 mm-es gépágyú helyett immár nagyteljesítményű lézert alkalmazó változata. Ez a lézeralapú megsemmisítő elem jelenleg is folyamatos fejlesztés alatt áll.

A Phalanx-alapú C–RAM rendszerhez kapcsolódó másik nagy modernizáció a gépágyú összekapcsolása a könnyű aknavető-elhárító (LCMR – Lightweight Counter Mortar) és a Q–36 célfelderítő radarberendezéssel.
Amikor ezen radarok segítségével bejövő tüzérségi lövedékek észlelése történik, a C–RAM Phalanx 20 mm-es gépágyúja a cél irányába fordul és tüzet nyit minden, a hatótávolságán (~ 2000 méter) belül detektált céltárgyra. A Phalanx gépágyú célmegsemmisítésre olyan 20 mm-es, nagy hatékonyságú robbanólövedékeket alkalmaz, melyek a cél közelében robbanva repeszek tömkelegével árasztják el a céltárgyat. Amikor ezek a repeszek a földre hullnak, gyakorlatilag már túl kicsik ahhoz, hogy bárkinek sérülést okozzanak. Az eredeti Phalanx rendszer 20 mm-es könnyített uránium lövedékeket alkalmazott, melyek egyszerűen kettészelték a beérkező tüzérségi lövedéket – tette mindezt 75 lövést leadva másodpercenként. A Phalanx rendszer másik előnye, hogy tüzelés közben kiadott jellegzetes hangja riasztja a körzetében tartózkodókat a folyamatban lévő tüzérségi támadásra ezzel mintegy lehetőséget adva a nyílt területen tartózkodóknak fedezék keresésére.

A Vasnyaláb gyakorlatilag felszámolja azt a lehetőséget, hogy a levegőben megsemmisülő és a földre hulló tüzérségi gránát vagy az elhárító tűz repeszei a földre hullva – ez utóbbi főként gyermekeknek – sérülést okozzanak. Végezetül elmondható, hogy a Vasnyaláb rendszer talán legnagyobb erénye, hogy illeszkedik abba a meglehetősen komoly légvédelmi fejlesztési folyamatba, amely Izraelt jellemzi egyrészt a 2011 óta rendkívül intenzíven alkalmazott Vaskupola, másrészt a világszínvonalú Arrow ballisztikus rakétavédelmi rendszer teljesítményei miatt.

Fordította: Könczöl Ferenc alezredes

Forrás: MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred