Japán fejleszteni kívánja rakétavédelmi képességeit

A rakétavédelem kiterjesztésének egyik potenciális lehetőségét az Aegis rakétavédelmi rendszer szárazföldi telepítésű változatának, az úgynevezett Aegis Ashore-nak az alkalmazása jelentené, amelynek a lehetséges beszerzésével kapcsolatos – a kormány által felügyelt és vezetett – egyeztetések mára a befejezésükhöz közelednek.

A kormányzó Liberális Demokrata Párt ez év márciusában terjesztett be egy kormányjavaslatot, amely a jelenlegi nemzeti rakétavédelmi képesség megerősítését irányozza elő. A rakétavédelmi képesség kiterjesztésének megvalósítása érdekében Kenji Wakamiya védelmi miniszter vezetésével egy szakértői bizottság került létrehozásra, ami egyre intenzívebb tárgyalásokat és egyeztetéseket folytat az új védelmi rendszerek beszerzésének előkészítése érdekében.

A hatékony rakétavédelem kialakítása és megvalósítása érdekében két különböző rendszer beszerzését is vizsgálták, és arra a következtetésre jutottak, hogy az Aegis Ashore költséghatékonyabb megoldást kínál a szintén amerikai fejlesztésű és gyártású Terminal High Altitude Area Defense (THAAD) rendszerhez képest. Kormányzati források szerint a végleges minisztériumi döntés 2017 nyarán várható, azonban a fegyverrendszer tényleges beszerzése csak évekkel később fog megvalósulni.

Japán jelenleg kétlépcsős rakétavédelmi rendszerrel rendelkezik, amelynek első lépcsőjét az SM–3 típusú rakétát alkalmazó, Aegis fegyverrendszerrel felszerelt haditengerészeti rombolók alkotják, a védelem második lépcsőjét pedig a Patriot Advanced Capability–3 (PAC–3) légvédelmi rakétakomplexumok jelentik.

A szárazföldi telepítésű Aegis rendszer képességeit és elemeit tekintve megegyezik a japán haditengerészet által alkalmazottal, tehát megfelelő védelmet biztosít a légi fenyegetések széles spektruma ellen (a cirkálórakétáktól a ballisztikus rakétákig). Mindazonáltal lényeges különbséget jelent, hogy amíg az Aegis rendszerrel felszerelt rombolók működtetéséhez mintegy 200-300 fős kezelőszemélyzetre és legénységre van szükség, addig a szárazföldi telepítésű változat üzemeltetéséhez ennek az állománynak csupán 10 százaléka is elegendő, melynek következtében a folyamatos működéshez szükséges váltások megszervezése sem igényel jelentős erőforrásokat.

Az új rendszer kialakításával egy háromlépcsős rakétavédelem kiépítése realizálódna, amelynek részeit az Aegis rendszerrel felszerelt haditengerészeti rombolók, a szárazföldi telepítésű Aegis Ashore és a PAC–3 légvédelmi rendszerek alkotnák.

A Japán által jelenleg alkalmazott SM–3 típusú elfogórakétákhoz képest továbblépést és képességnövekedést jelentene, hogy az Aegis Ashore már SM–3 Block IIA típusú – az Amerikai Egyesült Államok és Japán által közösen fejlesztett – rakétákkal kerülne felszerelésre.  A rakéta fejlesztésének befejezése a 2017-es év vége felé várható (a www.rayethon.com internetes felületen közölt információk alapján az SM–3 Block IIA típusú rakéták rendszerbeállítása 2018-ra prognosztizált – a fordító megjegyzése). Az SM–3 Block IIA típusú rakéták rendelkezésre állása esetén, két Aegis Ashore telepítése lehetővé tenné az ország teljes területének rakétavédelmét. A Japán-tenger partvidékének közelében elhelyezkedő számos település mutatott már eddig is érdeklődést aziránt, hogy az Aegis Ashore rendszert a közelükben telepítsék.

A THAAD rendszer fontos részét képezi az amerikai hadsereg (US Army) ballisztikus rakétavédelmi rendszerének, és képes a ballisztikus rakéták közvetlen találattal (hit-to-kill) történő megsemmisítésére azok repülésének végső (leszálló) szakaszában. Az amerikai Lockheed Martin hadiipari cég által gyártott THAAD rendszerből 6 üteg beszerzése lenne szükséges az ország teljes területének lég-és rakétavédelmi oltalmazásához, azonban a becsült költségek jelentős mértékben meghaladják az Aegis Ashore beszerzésének várható összegét. A THAAD rendszer lehetséges telepítési helyének kiválasztása során további nehézséget jelentene, hogy a nagyteljesítményű felderítő lokátor elektromágneses sugárzása egy Tokió méretű nagyváros közelében nagy valószínűséggel sok ember tiltakozását váltaná ki.

Korábban a Kínai Népköztársaság és az Oroszországi Föderáció is határozottan tiltakozott, amikor az Amerikai Egyesült Államok Dél-Korea területén állomásozó erői THAAD üteget telepíttettek a térségbe. A két ország többek között azt kifogásolta, hogy a rendszer szenzorjainak hatótávolsága lehetővé teszi az orosz és kínai katonai légi forgalom, valamint a légi tevékenység felderítését és megfigyelését is, továbbá súlyosan sérti országaik nemzetbiztonsági érdekeit is.

Bármelyik korszerű rakétavédelmi rendszer beszerzése mellett fog Japán dönteni, nagy valószínűséggel hasonló reakciókra számíthat a Kínai Népköztársaságtól és az Oroszországi Föderációtól egyaránt.

Forrás: MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred