Leopard - Harcban-csatában

Az első harci bevetésekre éppen a szomszédunkban, a Balkánon került sor. Egészen pontosan a koszovói nemzetközi békefenntartó erő, a KFOR kötelékébe érkezett 1999. júniusában a Bundeswehr 22. és 214. harckocsizászlóaljának 28 darab Leopard 2A5-öse. A Macedóniából átvonult nagymacskák állomáshelye Prizren városa lett. Feladatuk elsősorban az ellenőrző-áteresztő pontok, bázisok védelme volt, melyet a „nehézsúlyú” járőrözés és szüksége setén az erődemonstráció egészített ki.

Az egyik legismertebb megjelenésük egy videóra vett - a legismertebb videómegosztó portálon mai napig megtalálható - értelmetlen támadás elhárítása volt: 1999. június 13-án egy sárga Polski Fiat 125p-ből a nyílt utcán, fényes nappal két szerb gépkarabélyból fegyveres tüzet nyitott Prizren városában a járókelőkre és az egyik KFOR-ellenőrzőpontra. Jól láthatóan egy Leopard 2A5 is az ellenőrzőponton állt, de nem nyitott tüzet a közeledő személygépkocsira. A támadást végül a német lövészkatonák kézifegyvereivel, illetve 7,62 milliméteres, járművekre szerelt géppuskákkal állították meg. Az egyik támadó a helyszínen, a másik a kórházban halt bele sérüléseibe. Június 26-án pedig Orahovac városánál kellett több figyelmeztető lövést leadnia egy A5-ösnek.

Érdekes megjegyezni, hogy 2000 végétől a korábbi változatú Leopard 2A4-esek váltották fel az A5-ösöket, szintén Macedóniából érkezve. Vélhetően ekkorra már a fenyegetés szintje lehetővé tette a „visszafejlesztést”.

Egy országgal odébb, Bosznia-Hercegovinában a holland hadsereg harckocsijai szolgáltak: az IFOR, majd az SFOR kötelékében Leopard 2A4NL-ek s A5NL-ek dolgoztak, fegyverhasználat nélkül. Itt érdemes felidézni az 1994. április 29-i Bøllebank-műveletet. A dán hadsereg Tuzlában állomásozó egységének tíz Leopard 1A5-öse (1, 2 és 3. szakasz, plusz a századparancsnok kocsija), és egy PBV302-es páncélozott lánctalpas szállítójármű indult az erős szerb tüzérségi támadás alatt álló TANGO 2 megfigyelőpont svéd és norvég katonáinak felmentésére. A harckocsioszlop maga is tüzérségi, aknavető és RPG-támadást kapott a Tuzlától 8 kilométerre fekvő Sarači településnél. Az előre küldött két 1A5-ös a TANGO 2 előtti utolsó településen, Kalešija-ban egy jól előkészített, irányított páncéltörő rakétákkal is támogatott rajtaütésbe futott bele. A kötelék parancsnoka, Lars R. Møller alezredes közeli légitámogatást kért, de elutasították. Így nem volt mit tenni: megszólaltak a harckocsik ágyúi. A pontos körülményeket a mai napig vitatják (például a szerb emberveszteségek nagyságát vagy egyáltalán a ROE alapján mire volt engedélye egyáltalán a dán kötelék parancsnokának), de tény: a több ezer géppuskalőszer mellett 72 ágyúlőszer is elfogyott a dán harckocsikból, melyek legalább három szerb T-55-ös harckocsit, több bunkert és tüzérségi állást, illetve egy lőszerraktárat is megsemmisítettek. Ez volt a Leopard 1-esek első ütközete, a dán hadsereg első, fegyverhasználattal járó bevetése a második világháború után és egyben az UNPROFOR legkomolyabb erőket felvonultató csatája. Október 25-én pedig egy szerb T-55-ös gondolta jó ötletnek, hogy ágyújával tüzet nyit a boszniai Gradačac melletti megfigyelőpont visszavételére indított UNPROFOR-akcióban, az Amanders-műveletben részt vevő dán Leopard 1A5-ösökre. A végeredmény borítékolható volt: egy karcolásokkal díszített dán nagyvas, egy semlegesített T-55-ös és egy szétlőtt hátrasiklás nélküli löveg. Dán részről elfogyott 21 darab 105 milliméteres lőszer.

Távoli háborúban

2006 őszén érkeztek az első kanadai Leopard C2 MEXAS harckocsik az afganisztáni Kandaharba, az ország egyik „legforróbb” tartományába. Ezek a C1-esek, azaz a kanadai hadsereg által megvásárolt Leopard 1A3-asok átépítései voltak: a 66 darab C2-es 1997 végétől megkapta a német 1A5 változat tornyát az STN ATLAS Elektronik EMES-18 számítógépes tűzvezető rendszerrel és a Carl Zeiss gyártotta hőkamerával együtt. A fegyverzet azonban cserélődött: a 105 milliméteres L7-es ágyú helyett az L7A1 került a tornyokba és az EMES-18-ast is átprogramozták a kanadai lőszerek használatára.

Az Afganisztánba átszállított egy századnyi, azaz 15 darab Leopard C2 a Lord Strathcona's Horse (Royal Canadians) ezred állományából került ki, melyet négy Badger műszaki harckocsi és négy Taurus műszaki mentő lánctalpassal egészítettek ki. A műveleti területre először december másodikán gördültek ki a harckocsik: elsődleges feladata a kanadai tartományi újjáépítő csoport (PRT) védelme, illetve szükség esetén más kanadai és szövetséges egységek támogatása volt. 2007-től már a MEXAS pótpáncélzattal és megnövelt (de még mindig elégtelen) teljesítményű légkondicionáló rendszerrel és modernebb hőkamerával ellátott C2 MEXAS változat harcolt kanadai zászló alatt.

2007 augusztusától már a Németországtól sürgősséggel beszerzett, már a 120 milliméteres, 55-ös kaliberhosszúságú ágyúval, erősebb páncélzattal és aknavédelemmel, illetve az afganisztáni viszonyoknak megfelelő légkondicionálóval is felszerelt, leszállítás előtt modernizált Leopard 2A6M CAN-ek váltották fel a Leopard C2 MEXAS-eket. Melléjük két Büffel műszaki mentő lánctalpas is érkezett. Az új harckocsik a hadsereg szerint igen eredményesnek bizonyultak a harcokban: az eddigi adatok szerint csak egy kocsi sérült meg komolyan 2007. november másodikán: egy improvizált robbanószerkezetre hajtott rá, de a legénység túlélte a robbanást – mint büszkén jelentették, ők voltak az elsők, akik „élesben” tesztelték az A6M változat megerősített aknavédelmét.

Dánia 2007 októberétől Leopard 2A5DK harckocsikkal „szállt be” az afganisztáni háborúba. A Királyi Dán Hadsereg Jütlandi Dragonyos Ezrede (Jydske Dragonregiment) első zászlóaljából összeállított alegység három, plusz egy tartalék, a svéd Saab Barracuda álcaháló-rendszerrel ellátott harckocsival, egy M113G3 DK lánctalpas páncélozott csapatszállító járművel és egy Bergepanzer Leopard műszaki mentő lánctalpassal rendelkezett. A harckocsik folyamatosan a tűzvonalban voltak, számos esetben mentették ki a koalíciós erőket szorult helyzetükből. Az első és szerencsére utolsó veszteség 2008. július 25-én történt: Helmand tartományban egy improvizált robbanószerkezet miatt a megerősített aknavédelem nélküli jármű vezetője életét veszítette. Az alegység 2014-ben tért haza.

Szíriai szomszédolás

A török hadsereg több hadművelet során is aktívan használta a Németországtól vásárolt, a Bundeswehrben feleslegessé vált Leopard 2A4 változatot Szíriában. Ebből a típusból több mint 350 áll hadrendben, melyek különösebb modernizáció nélkül indultak 2016 decemberében az ISIS terrorszervezet katonái ellen, az Eufrátesz Pajzsa-műveletben Szíria északi határvidékére. Bár pontos adatok nincsenek, de a nyilvánosságra került fénykép- és videofelvételek alapján legalább 10-20 A4-es semmisült meg vagy rongálódott meg. A Die Welt német magazin szerint hat harckocsit 9M133 Kornet páncéltörő rakétákkal lőttek ki, s számos, a legénysége által elhagyott A4-est a török légierő semmisített meg, nehogy a terrorszervezet kezébe kerüljön. Több másik járművet a talajban elrejtett vagy járműre szerelt, improvizált robbanószerkezet tett harcképtelenné.

Szintén harcoltak a Leopard 2A4-esek a 2018-as afrini török offenzívában is: itt meg nem erősített hírek szerint egy lánctalpast semmisítettek meg irányított páncéltörő rakétával.

A tapasztalatok alapján kezdődött el az A4-esek A4M változatra átépítése, mely elsősorban a török Rocketsan T1 reakítv pótpáncélzat-készletét jelenti. Ez önmagában 55-ről 62 tonnára emeli az A4M tömegét, ennek minden hátrányával együtt. Az Aselsan pedig egy saját Leopard 2NG változatot fejlesztett ki, jelentősen növelve a jármű túlélőképességét és harci értékét.

 

Forrás: https://honvedelem.hu/