A MiG-25 Foxbat felderítőváltozatait még 1981-ben szerezték be az indiaiak. A gépek egészen 2003-ig a 102. \"The Trisonics\" században szolgáltak, majd pedig a 35. \"Rapiers\" század állományába kerültek. Ez év elején már csak négy példány állt hadrendben, ezeket vonták most ki végleg. Feladatkörüket ezentúl az INSAT-2B műhold látja el.
Hosszas huzavona után az Indiai Légierő végleg kivonta a még szolgálatban lévő négy darab MiG-25 felderítőgépét. A nagy sebességgel repülő és ezáltal szinte sebezhetetlen Foxbatokból összesen tíz darabot szereztek be. 
A nyolc darab MiG-25 R (felderítő) és a két darab MiG-25 U (kétüléses, kiképző-gyakorló) gép Indiában a Garuda (mitológiai sas) nevet kapta. A típust nagy megelégedéssel használták páratlan teljesítménye miatt, azonban az üzemeltetési költségek iszonyatosan magasak voltak. A katonai repülés egyik legérdekesebb és a maga nemében egyedülálló képességekkel rendelkező típusa, a 3 Mach sebesség elérésére tervezett, eredetileg főleg elfogóvadásznak szánt gép ugyanis üzemanyag-fogyasztását tekintve és karbantartásigénye miatt is különösen drága fenntartású, és még az olyan nagy légierőnek is, mint az indiai, meg kell fontolnia a kiadásait. Az utóbbi években a kis példányszám miatt a fajlagos költségek még elviselhetetlenebbé váltak, illetve a gépek gyakorlatilag kirepülték a reszursz idejüket. A típus megmaradt négy példányának nyugdíjazását az tette lehetővé, hogy szolgálatba állították az INSAT-2B felderítő müholdakat, így munka nélkül maradtak a Foxbatok. Az utolsó repülést 2006. május elsején végezték el az Indiai Légierőben idén 25. születésnapját ünneplő típussal a Barielly légibázison.
Már az ötvenes évek második felében világossá vált, hogy szükség lesz a MiG-25-re, ám a fejlesztési munka csak 1961-ben indult meg. Általánosan elterjedt az a nézet, miszerint a MiG-25 fő feladata az USA-ban fejlesztés alatt lévő B-70 bombázógép elfogása lenne, ám ezt a Szovjetunió felbomlása után a MiG tervezőiroda főmérnöke cáfolta. Tény, hogy amikor a B-70 fejlesztését doktrínaváltás miatt és anyagi okokból leállították, a MiG-25 még csak prototípusfázisban volt. A MiG-25-ből végül is kiváló felderítőgép lett, hiszen gyorsabban és magasabban repült, mint a hasonló feladatkörrel megbízott egyéb gépek. A MiG-25-ösöket oldalra néző radarral, elektronikai felderítőeszközökkel és nagy fókusztávolságú objektívekkel rendelkező, beépített kamerákkal szerelték fel.
Az Iraki Légierő is szolgálatba állította a MiG-25-ösöket, azonban a Sivatagi Vihar hadmüvelet után a nyomasztó koalíciós légi fölény miatt nem tudta már érdemben használni őket. A gépeket a 2003-as amerikai invázió előtt a homokba rejtették, így találták meg őket a rezsim megdöntése után. Az indiai Foxbatokra feltehetően szebb sors vár a múzeumokban
