A nagy teljesítményű robotrepülőgépek, mint például az amerikai Global Hawk és Predator, továbbfejlesztése során elsősorban a kommunikációs rendszerek finomítását kell érteni. A hadszíntér felett őrjáratozó robotrepülőgép folyamatosan műholdas kapcsolatban áll a kezelővel, így a robotrepülőgépet felügyelő személy akár kontinensnyi távolságra is lehet az őrjáratozási körzettől.
A gép kamerájának videofelvételeit szintén müholdas kapcsolaton keresztül közvetíti, ám ez rengeteg sávszélességet foglal, s egyben korlátozza az egyszerre bevethető nagy teljesítményü robotrepülőgépek számát is.
RQ-4 Global Hawk – egyre csak okosodik
A probléma megoldására még több hardvert és szoftvert zsúfolnak a gépekbe, amelyek feladata a videoanyag szürése. Így csak azokat a felvételeket továbbítják, amelyek a küldetés szempontjából fontosak lehetnek. Az eljárás rendkívül egyszerü, hiszen a bevetés ideje alatt szinte csak a megfigyelés alatti táj, azaz jóformán statikus kép látható. A videoképet valós időben elemzi az újonnan telepített rendszer, s csak akkor továbbítja a felvételeket, ha azok megfelelnek a küldetésspecifikus feltételeknek, pl. mozgás (ember, jármü stb.) észlelhető rajta. Természetesen adatpufferrel is ellátták a rendszert, így az elküldött videoanyag előtti felvételek egy része is lekérhető. Az új rendszer próbái egyelőre igen sikeresek, így valószínüleg rendszeresíteni is fogják azokat. A kisebb adatforgalomnak köszönhetően egyszerre több robotrepülőgép is a levegőben lehet, illetve a kezelőszemélyzet sem fárad el hamar, hiszen nem kell majd folyamatosan nézni az üres tájat, hanem csupán az "izgalmas" részekkel kell foglalkozni.
