Az USA légierejének új F-22 gépe 200 millió dollárt is meghaladó darabárával meglehetősen drága, ami részben a gépbe gyömöszölt elektronikának és szenzoroknak is köszönhető. Nem éppen katonai szempontokat szem előtt tartva a Légierő úgy tervezte, hogy átvezényel néhány F-22-t Irakba, ahol a gépek szenzoraikkal a földön folyó eseményeket ellenőriznék.
A gond csupán az, hogy az F-22 érzékelőit a meglehetősen „ingerszegény” légtér fürkészésére optimalizálták, így az első próbák alatt a szenzorok egyszerüen nem tudtak megbirkózni a bejövő jelek mennyiségével. A megoldást az érzékelők átprogramozása jelentette, amely során maguk a mérnökök is meglepődtek, hogy mennyire alkalmazkodóképes az elektronika. Ugyanakkor azt is megjegyezték, hogy talán gazdaságosabb volna további Predator robotrepülőgépeket beszerezni, amiből az újabb B verzió darabára az F-22 huszadát sem éri el. Természetesen olcsóbb üzemeltetni is, tovább tartózkodhat a levegőben, és mivel eredetileg is felderítési feladatok végrehajtására tervezték, a szenzorai legalább olyan jól müködnek, mint az F-22-eséi.
F-22 elemében
A Predatorok elterjedését azonban nem is a pénz vagy a gyártás akadályozza, hanem az emberi tényező: egyszerüen nem tudnak elég gyorsan kiképzett kezelőket a légierő rendelkezésére bocsátani. Mivel a Predatorok általában egy bevetésen 24 órát töltenek a levegőben, ezért a kezelők több müszakban is váltják egymást. Egy új földi kezelőpanel segítségével immár egy személy két Predatort is repülhet (az eredetileg tervezett négy helyett), amely valamelyest javít a helyzeten. A légierő pedig belátta, hogy talán mégiscsak vadászfeladatokra érdemes használni a legdrágább vadászukat, s ezért az Irakba szánt F-22-esek a Távol-Keleten észak-koreai és kínai társaikat tartják szemmel.
