Nem kell a futurisztikus robotrepülőgép

 Az ok egyrészt az új rendszer kifejlesztésének tetemes költsége, másrészt létezik ennél jóval olcsóbb - igaz nem annyira futurisztikus - megoldás is. Az eredetileg polgári célokra kifejlesztett Scan Eagle mini robotrepülőgép a maga 18 kg üres tömegével 3 kg hasznos tehert hordozhat, és a csapásmérésen kívül már most minden olyan feladatot el tud látni, amelyeket az egyébként 2010-re kifejleszteni szándékozott MPUAV-től is elvártak. A Scan Eagle ráadásul lényegesen hosszabb ideig, 20 óráig képes a levegőben maradni az MPUAV tervezett 3 órájával szemben. Mint minden ilyen kategóriájú mini robotrepülőgépen, a Scan Eagle-n is a stabilizált videokamera az elsődleges müszer. A gép GPS segítségével előre programozott útvonalon repülhet illetve távvezérelhető is. A rendszer előnye, hogy már létezik levegőből és tengeralattjáróról indítható változata is.

Földről a Scan Eagle-t egy pneumatikus katapult segítségével indítják.

Előbbi esetben a repülőgép egyik pilonjáról (már folyik az MV-22-ről és C-130-ról való indítás kifejlesztése is), utóbbiban torpedóvetőcsövekből indítják. Ezen a változaton mindkét esetben az indításkor a szárnyak 90 fokban hátrafordított állapotban vannak, amelyek a motor indulásával nyílnak ki. Nyílván a visszatérés repülőgép esetében nem megoldott, ám a tengeralattjárók és vízfelszíni egységek újra fedélzetükre vehetik a jármüvet.

Elsősorban part menti tevékenységek támogatása lett volna az MPUAV feladata.

Szintén a Scan Eagle mellett szól beszerzési költség, u.i. a legdrágább változat is ára sem haladja meg a 100.000 dollárt. Az MPUAV valószínüleg 10 millióba került volna. Ezen felül létezik azonban egy másik, kevésbé kézzel fogható érv is, amely az MPUAV ellen szól: egyszerüen arról van szó, hogy az USA haditechnológiai fejlettsége jelentős mértékben felülmúlja a második legfejlettebb ország színvonalát is, így egyszerüen semmi sem indokolja az MPUAV megjelenését - egyelőre.