Lezuhant az amerikai haditengerészet egyik E-2C AWACS repülőgépe

A szerencsétlenül járt gép és személyzete a USS Harry S. Truman (CVN 75) repülőgép-hordozó fedélzetén állomásozó repülőezred állományába tartozik, azon belül is a VAW-120 századba (Carrier Airborne Early Warning Squadron). A hordozó a baleset bekövetkeztekor 150 mérföldre dél-keletre hajózott Virginia partjaitól. Az eltünt repülőgép és a személyzet keresésére a USS Truman mellett bekapcsolódtak a Parti Őrség és egy másik hordozó, a USS Dwight D. Eisenhower (CVN 69) egységei is.

A törzs feletti hatalmas tányérantennájáról könnyen felismerhető légcsavaros repülőgép az amerikai haditengerészet mindegyik repülőgép-hordozóján megtalálható. A korai előrejelző és légi irányító repülőgép tulajdonképpen egy nagy teljesítményü rádiólokátorral felszerelt repülő harcálláspont, mely a légtérben járőrözve alkalmas a környező több száz kilométer sugarú körben felderíteni a különféle repülőeszközöket és azokra rávezetni a saját elfogó vadászgépeket. Erre a feladatkörre főleg a nagy hatótávolságú és méretü repülőgépek alkalmasak, de van müködőképes helikopteres változat is. A légtérfigyelő repülőgépek a szárazföldi telepítésü rádiólokátorok kiegészítésére szolgálnak. Előnyük, hogy több ezer méteres repülési magasságuk miatt sem a domborzat, sem a Föld görbülete nem akadályozza őket a felderítésben, ugyanakkor hátrányuk, hogy rendkívül költséges mind a beszerzésük, mind az üzemeltetésük, így nem tarthatóak állandóan a levegőben, ezáltal továbbra is szükség van a földi radarrendszerekre. A legelterjedtebb az a megoldás, hogy a nagyméretü lokátort egy forgó radomban helyezik el a törzs tetején, így a környező légtérről a gép repülési irányától függetlenül, minden irányból tudnak információkat gyüjteni.