A Raytheon fegyvergyártó vállalat egy F-16C Block 25 Fighting Falcon típusú harci repülőgép segítségével hajtotta végre azt a technológiai kísérletet, melynek során azt vizsgálták, hogy a légi indítású fegyverek alkalmasak-e a támadó ballisztikus rakéták megsemmisítésére. A hatalmas szellemi és anyagi ráfordítással fejlesztett, igen bonyolult amerikai rakétaelhárító rendszer egyik eleme lesz a repülőgépek fedélzetéről indított ellenrakéta, mely közvetlenül a kilövést követő fázisban lenne bevethető a támadófegyverek megsemmisítésére.
A sikeres tesztre december 3-án került sor a White Sands rakétakísérleti telepen. Az AATC (Air Force Reserve Command Test Centre) állományába tartozó F-16-os fedélzetéről kilőtt két, módosított AIM-9X infravörös önirányítású rakéta sikeresen eltalálta az emelkedési fázisban repülő ballisztikus rakétát.
A rendkívül költséges és sok politikai vitát kiváltó amerikai rakétavédelmi rendszer több komponensből fog állni, különféle elemeit folyamatosan fejlesztik és tesztelik. A müködési elv a ballisztikus rakéták három szakaszra osztható röppályájából indul ki. A rakétavédelmi program tervei szerint a közvetlenül az indítást követő, 3-5 percig tartó szakaszban (boost phase) légi telepítésü lézerrel, illetve mozgási energiát felhasználó eszközökkel semmisítenék meg a rakétákat. A pálya középső szakaszában (midcourse phase), amikor a rakéta az atmoszférán kívül repül, ennél több idő, nagyjából 20 perc áll rendelkezésre az elfogására. Ebben a szakaszban földi telepítésü, illetve a hajókra felszerelt, tengeri telepítésü Aegis ballisztikusrakéta-védelmi elfogórendszerek lépnek müködésbe. A végső, mintegy 30 másodperc és egy perc közti szakasz (terminal phase) során a rakéta robbanófeje visszatér az atmoszférába. E szakaszban a védelmet többek közt a végső, nagy magasságú területvédelmi rendszer (Terminal High Altitude Area Defense), a Patriot PAC-3 elfogórakéta-rendszer, valamint a Németországgal és Olaszországgal közösen fejlesztett MEADS (Medium Extended Air Defense System, középtávú kiterjesztett légvédelmi rendszer) nyújtja. A rendszer érdekessége, hogy a tervek szerint egy robbanófej nélküli eszközzel való ütközés eredményeképpen semmisülne meg a fenyegető rakéta légkörbe visszatérő része. Az ellenséges rakéták felderítését müholdak és földi radarok végzik, a rendszer elemeit pedig egy rendkívül modern és komplex vezérlési és irányítási rendszer integrálja.
Főleg Irán és Észak-Korea nukleáris, illetve ballisztikus rakétaprogramja okoz fejtörést az amerikaiaknak, ezekkel a veszélyforrásokkal indokolják legalábbis a rakétavédelmi rendszer fejlesztésére elköltött dollármilliárdok szükségességét.
