Stuka roncsokat találtak Bicske közelében

A II. világháború idején, Bicske környékén lezuhant német Junkers Ju 87 Stuka zuhanóbombázó alkatrészeit a Szebenyi István vezette csapat találta meg. A helytörténeti kutatáshoz először Óbarok polgármestere kérte fel őket. Szebenyi Istvánék egykori szemtanúkat is igyekeztek felkutatni, így találtak rá a 75 éves Szilágyi Ferencre, aki meg tudta mutatni a repülőgép lezuhanásának helyszínét. Szilágyi úr emlékezete szerint 1944. december 21-én lőtték le szovjet vadászgépek a Stukát. Sőt a harcok elmúlta után egy barátjával még a roncsokat is megnézték a birkalegelőn, ahol egy összeégett holttestet is láttak.

A Szebenyiék által végzett feltárások során most több tucat alkatrész került elő, köztük 20 mm-es MG 151/20-as gépágyú lőszerek, valamint egy kettős nyomásmérő müszer adattáblája is, amelyek alapján végül sikerült kideríteni a repülőgép típusát. Az azonosítást azonban nehezítette, hogy a háború után a roncsokat elszállították, így csak a földbe fúródott darabok maradtak meg az utókor számára. Ezek szerint a 140288-as gyári számú, T6+NR rádió hívójelü zuhanóbombázó egy Ju 87 D-5-ös változatú gép volt. A pilótája, Josef Kias szakaszvezető bennégett a gépben, míg a fedélzeti lövész, Werner Kawalski szakaszvezető ejtőernyővel sikeresen földet ért. Ám sorsa egyelőre ismeretlen. Valószínüleg szovjet fogságba esett. A Stuka egyébként a 7./SG 2 (2. csatarepülő ezred 7. század) állományához tartozott. A hivatalos jelentések szerint, 1944. december 24-én harci bevetés közben zuhant le Bicskétől délre. A 3. Ukrán Front csapatai éppen akkor zárták körül Budapestet, így aznap nagyon heves harcok folytak a térségben. 1944. december 24-én egyébként a szovjet 17. légi hadsereg 31. vadászezredének egyik La-5-ös pilótája, Mihail Szavcsenko jelentette, hogy Nagyegyháza közelében lelőtt egy német Ju 87-es Stukát, amely talán a nemrégiben megtalált gép lehetett. Szavcsenko 1944 végén már a 31. vadászezred egyik legsikeresebb pilótája volt, aki összesen 17 légi győzelmet ért el addig.

A Schlachtgeschwader 2 (SG 2) „Immelmann” ezred parancsnoka abban az időben mellesleg – 1944. augusztus 1. és 1945. február 8. között – a szintén híres Hans Ulrich Rudel alezredes volt, akit a hadtörténelem, a legeredményesebb Stuka pilótaként tart számon. A III. osztályt (Gruppe) 1944. augusztus 1. – 1945. január 22. között Lothar Lau őrnagy vezette, akihez az érintett 7. század (Staffel) állománya is tartozott. A 7./SG 2 repülőgépei 1944. november-decemberében a várpalotai repülőtéren állomásoztak, illetve onnan indultak bevetésekre. Az ezred pedig az I. Fliegerkorps (I. repülő hadtest) alárendeltségébe tartozott akkoriban.