Hatvanöt évvel ezelőtt, 1941-ben történt. Tették a dolgukat, amit a haza védelme elvárt. Bevetésre indultak volna Bácskába. Szenttamásnál a stratégiai fontosságú Ferenc-csatornán átívelő hidat kellett volna elfoglalniuk, biztosítaniuk. A minden bizonnyal túlterhelt SM-75-ös repülőgép emelkedés közben átesett, mintegy 100-150 méterről lecsúszott, a földnek ütközött, majd kigyulladt. A szerencsétlenségben 16 ejtőernyős, és négy hajózó halt hősi halált. Az utókor feladata az emlékezés. Az elődökre, a ma is szolgálatot teljesítő ejtőernyősöknek kell emlékezni a még élő bajtársakkal együtt.
Így történt ez ebben az évben is a Veszprém melletti Jutas-pusztán, ahol a MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis, a MH 86. Szolnok Helikopterezred és a MH Pápa Bázisrepülőtér ejtőernyős állományából képviseltették magukat a jelenleg szolgálatot teljesítő tisztek, tiszthelyettesek. Ejtőernyős megemlékezésről lévén szó, egy ugrást hajtottak végre az emlékmünél a légierő MI–8-as helikopteréből, ezzel tisztelegve az elhunyt elődök előtt. Az idő múlásával - sajnos - Bertalan Árpád egykori bajtársaiból egyre kevesebb van jelen, sorra megtérnek egykori parancsnokukhoz. Akik még élnek, rendületlenül jönnek, felkapaszkodnak a meredek domb tetején elhelyezett emlékmühöz, ami az ő korukban már komoly erőfeszítés. De úgy érzik, olyan közel kell menniük, amennyire csak lehetséges, mert erre a rövid időre közelebb kerülnek az emlékeikhez, elhunyt bajtársaikhoz. Meghatóak az öreg katonák, akik egymást támogatják a tiszteletadásban, míg elhelyezik a megemlékezés koszorúit.
A magyar ejtőernyősök legnagyobb katasztrófája a jutas-pusztai volt. Ha Huszár János Honvéd ejtőernyősök Pápán címü könyvét forgatjuk, abban több balesetről, katasztrófáról olvashatunk. A hazai ejtőernyőzés alapjait ezek az emberek kezdték el lerakni, ők fizették meg az árat a vérrel írott szabályokért, nekik köszönhetjük azt, hogy ma már evidensek azok az eljárások, amit nekik ki kellett dolgozni. Ezért külön tisztelet illeti őket.
