Az Amerikai Hadsereg minden harmadik repülőgépe - pilótanélküli

Ugyanakkor jelenleg még nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy az amerikai hadsereg állományában található pilótanélküli repülőeszközeinek jelentős részét olyan „kis” méretü UAV-ok alkotják, mint pl. a Raven, amely típusból 5346 darab áll szolgálatban. Összehasonlításképpen vegyük a 2005-ös évet, amikor a repülőgépek mindössze 5 %-a volt pilótanélküli. Az elmúlt hét év során ez a szám a Pentagon légiflottájában már 7494 pilótanélküli repülőgépet és 1067 irányítható repülőszerkezetet jelent.

Különleges figyelem övezi a pilótanélküli repülőgépek jelenleg még azon kis hányadát, amelyek a megfigyelés és felderítés mellett képesek csapást is mérni az ellenségre. Ezen pilótanélküli repülőgépek csoportjába tartozik az a 161 darab Predator, amelyek jelenleg is feladatot hajtanak végre többek között Afganisztánban, Irakban, Pakisztánban, Jemenben. Itt kell megemlítenünk a nagyobb méretü MQ-9 Reapert is.

Az MQ-9 Reapert a hadsereg mellett a határőrség is alkalmazzaaz USA határainak megfigyelésére

Ugyanakkor az sem mellékes tény, hogy a pilótanélküli repülőgépek nagyszámú jelenléte ellenére a Pentagon még mindig jelentős összegeket utal ki pilóta által irányított repülőgépek vásárlására. 2001 óta a hadsereg mintegy 26 milliárd dollárt költött pilótanélküli repülőgépekre és a költségek egyre csak növekszenek.

A fejlesztéseknek köszönhetően a pilótanélküli repülőgépek biztonsága és megbízhatósága folyamatosan javul. Az Irakban és Afganisztánban Predatorral és Reaperrel bekövetkezett incidensek (38) mindegyikét feszült figyelem övezte, és számos kritikai észrevétellel kellett szembenézniük. A pilótanélküli repülőgépek közül a legkellemetlenebb és legvitatottabb az RQ-70 Sentinel iráni elvesztése volt.

A Kongresszus jelentése szerint a Predator típus 100 ezer repült órájára mindössze 7,5 incidens jutott, míg 2005-ben ez a szám 20 volt. Ezen mutató alapján beszélhetünk arról, hogy a pilótanélküli repülőgépek megbízhatósága hasonló a pilóta által irányított F-16 típushoz, amely köztudottan biztonságos és megbízható repülőgép.

Azonban a pilótanélküli repülőgépek hiányosságai (negatívumai) között kell említeni az alkalmazott szenzorok magas árát, amely időnként meghaladja (akár többszörösen is) a hordozó szerkezet árát. A pilótanélküli repülőgépek nagyban függnek az adatkapcsolat teljesítményétől – ez a teljesítmény pl. egy Global Hawk esetében eléri a másodpercenkénti 500 Megabyte-ot.

Az X-47 első repülése

A jelentés végén olvasható, hogy az igazi munka még csak most kezdődik. A közeli-, távoli jövőben tervezik többek között hajófedélzeti csapásmérők, rádióelektronikai-harc UAV-ok, kisméretü kamikaze pilótanélküli szerkezetek, valamint hangsebesség feletti pilótanélküli repülőgépek kibocsátását, amelyek 2034-ig kell, hogy elérhetőek legyenek a hadsereg számára.