Mégiscsak létezett

A "Constant Peg" keretében a pilóták ellenőrzött és biztonságos körülmények között megtanulhatta hogyan harcoljon a keleti technika ellen, mindezt úgy, hogy a legénységet nem volt szükséges kitenni egy tényleges légiharc veszélyeinek. A kiképzés első fázisában a gép alapvető reptulajdonságaival ismerkedtek, majd 1 az 1 elleni offenzívés defenzív manőverek következtek, végül pedig több gépből álló "ütközetben" kellett helytállniuk a kiképezendő pilótáknak.

A Tup Gun tréning program, a Red Flag hadgyakorlat illetve a USA haditengerészetének és tengerészgyalogságának agresszor századai mellett Constant Peg is része volt annak a válasznak, amellyel az amerikai pilótáknak Korea és Észak-Vietnám felett nyújtottteljesítményén kívántak javítani. A programnak azonban más kitüzése is volt; nevezetesen megpróbálta a pilótáknál az első néhány harchelyzetben jelentkező túlbuzgó izgalom helyes kezelését tanítani. Tapasztalatból u.i. tudni lehet, hogy azok a pilóták, akik túlélték első tíz küldetésüket, sokkal nagyobb valószínüséggel térnek haza atovábbi küldetésekről, ami nem csak a az ezalatt szerzett tapasztalatnak, hanem az érzelmek helyes kezelésének is nagy mértékben köszönhető.

A Constant Peg programot a hideg háború előtt egy évvel függesztettékfel, ám addigra néhány ott végzett pilóta harci körülmények között iskamatozhatta tudását. A Vörös Sasok század gépei három típusból álltak, így megtalálható volt benne a MiG-17, a MiG-21 és a MiG-23. A programot ahhoz túl későn indították be, hogy a vietnámi hadmüveletekre bármilyen befolyással is legyen, ám az első Öböl-háború alatt ugyancsak jól jött a megszerzett tapasztalat. A 39 lelőtt iraki repülő eszközből számos MiG-21 és MiG-23.